„Egy koraérett tizenhárom éves lány, aki legjobb barátnőjeként szólítja meg a naplóját és ír neki, amíg a nácik nem deportálják és meg nem gyilkolják.” Zsolt Ágnes Éva lányom című könyvét méltatta az osztrák sajtó.
Heyman Éva párbeszéde naplójával túlélési stratégia a náci megszállás alatt álló Magyarországon – írta a Die Presse című osztrák napilap a Das rote Fahrrad (A piros bicikli; magyar címe: Éva lányom, fordította Zeltner Ernő), német kiadását ismertetve. Egy koraérett tizenhárom éves lány, aki legjobb barátnőjeként szólítja meg a naplóját és ír neki, amíg a nácik nem deportálják és meg nem gyilkolják – nem csoda, hogy Heyman Évát „a magyar Anne Franknak” is nevezik – írta a vezető osztrák konzervatív napilap hasábjain Cornelius Hell irodalomkritikus, újságíró.
Heyman Éva jóval rövidebb ideig tudta írni naplóját, mint Anne Frank, csak három és fél hónapig. „Mert ilyen rövid idő alatt kellett átélnie, hogyan vetettek véget a deportálások brutálisan a próbálkozásoknak, hogy a zsidótörvények ellenére ‘normális’ életet lehessen élni, a napló egészen egyedülálló dokumentum: növekvő politikai tudatosságát, intellektuális megállapításait, szociális megfigyeléseit, egészében véve a világ észlelését Éva számára a zsidók sorsa határozza meg, amelyet ő maga is átél” – olvasható a cikkben.
A szemleíró emlékeztet arra, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban megölt kislány titkos naplóját édesanyja, Zsolt Ágnes rendezte könyvbe és adta ki a gyermek halála után Éva lányom címmel, a saját neve alatt. A naplóhoz fűzött utószó szerint valószínűleg mindig is rejtve marad, hogy mennyire avatkozott bele Zsolt Éva a szövegbe. A serdülő gyermek szemszögéből leírt jelenetek olyan hitelesek – jegyezte meg Hell -, hogy nem lehet azt gondolni, az anya saját, a gyermeke halála miatt érzett bűntudatán egy hamisított naplóval akart volna úrrá lenni.
Különös jelentősége van a naplóhoz mellékelt két levélnek: Mariska, a szakácsnő és Juszti, a nevelőnő levelének – jegyezte meg a cikkíró. A nevelőnő gondolatai arról, hogy ki felelős azért, hogy nem tudták megmenteni a kislányt, sokat elárul a viselkedésmintákról, amelyek lehetővé tették a nemzetiszocializmus működését. A cikkíró üdvözölte a könyv első német nyelvű megjelenését, kitérve arra is, hogy az a Paul Lendvai és felesége, Lendvai Zsóka által alapított, kizárólag magyar irodalmi művekre szakosodott Nischen Verlagnak köszönhető.
Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is, de magyarul, 1948 óta egyszer sem. Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család…
Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad… „- No, nézd csak – üvöltött Mengele -, még rühes is vagy, te béka! Mars fel az autóra! Mengele sárga színűre festett teherautóval szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát, szemtanúk szerint, maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Így végződött a tizenhárom éves Éva élete, éppen Lengyelországban, amitől 1941 óta félt. Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!”
Heyman Éva naplója „megmutatja, hogy még mindig nem tudunk mindent a nemzetiszocializmusról. És még kevesebbet a magyarországi nemzetiszocializmusról, amely ijesztő módon újra és újra megjelenik a nyilvánosságban” – zárta cikkét a Die Presse szemleírója.
A könyv tavaly szeptemberben jelent meg, a Nischen Verlag első köteteként, Zeltner Ernő fordításában.
