Spiró György sokak irigylését kiváltó, rendkívül okos, mindig a józan ítélőképesség határain belül maradó ember. Bárki könnyedén meggyőződhet erről, elég, ha bármelyik írását elolvassa.
Spirót olvasni jó, Spirót olvasni kötelező, ha nem kisebb eltökéltség, mint a Magyarország iránti felfokozott kiváncsiság és úgymond az önmagában is boldogító vegytiszta világmegismerés vágya érdeklődésünk mozgatórugója.
Mint egy céllövölde képzelhető el a tér, ahol áll Spiró György, és olyan magától értetődő határozottságggal céloz és talál telibe, hogy a döbbenettől alig jutunk levegőhöz. Alig jutunk szóhoz. Mert Spiró ilyen. Nem lő és nem beszél mellé. Hogyan is tehetné. Nem az ő stílusa. Az ő stílusa a gondolkodás radikalizmusa, amennyiben hiszünk abban, hogy ez a fajta radikalizmus az igazság minden mellékest háttérbe szorító egyeduralmára törekszik. A gondolkodás-radikalizmusokból elkélne még jó pár Magyarországon. Mozgalomként, hivatalos mértékegységként. Kertész Imre, Esterházy Péter elment, az éles tisztánlátás utolsó mohikánja itt még Krasznahorkai László, Závada Pál, Németh Gábor, Nádas Péter és persze Spiró. Soha nem volt rájuk ennyire szükség. Úgy van kitalálva, hogy mindig szükség van rájuk.
Magyarországon a múlt olyan, mint a társadalom, — sokszínű. Mert nem is lehetne más. Ahány ház, annyiféle múltértelmezés, múltfélreértés, múltrestaurálás. Szépre, a tényeknél szebbre. Spirónál a józan ész megmakacsolja magát és egy szegényebb, de az igazsághoz sokkalta közelebb férkőző valóság mellett tevődik le a voksa. Szeretjük ezt nagyon. Lám, szeretnénk, ha mások is ezt szeretnék.
A Spiró György hetvenedik születésnapjára a Magvető Kiadó megjelentette, hivalkodást kerülő, így is elegáns zöld borítóban tetszelgő Válogatott esszék című kötet az 1979 és 2016 között írt szövegekből szemezget. Kimaradt a Kertész Imre Sorstalanság című regényét az elsők között méltató szöveg, de helyet kapott a Hamvas Béla fontosságát hangsúlyozó írás. Van a könyvben minden, ami szem-szájnak-jó ízlésnek ingere, mára legendává duzzadt színházi személyiségek az egyszerű portré hartárain átívelő elemzése, olyanoké, mint Gobbi Hilda vagy Major Tamás, írók és műveik agyonboncolása, terítéken tehát Stanisław Wyspiański és Miroslav Krleža, nem beszélve a Spirónál nagyon fontos szerepet betöltő Kardos G. Györgyről, akinek a neve manapság igazságtalanul keveseknek jelent valamit, pedig, mint azt Spiró egy-egy érve szintén alátámasztja, megkerülhetetlen figura, javából író. A válogatásból nem hiányozhatott A húsvét visszavétele című, Mell Gibson hatásvadászattal jócskán megrakott és bőséges vérrel megjelölt Passió című filmjének értő és egyszersmind lesújtó elemzése, hogy azt ne mondjam, keresztrefeszítése. „A gyűlölet azonban – a szeretetre épülő, eddig legmagasztosabb vallás nevében álságosan – bárkiben felkelthető, aki nem ismeri sem a történelmet, sem a Bibliát. Ez a film azoknak szól, akik mind zsidó, mind keresztény, mind muzulmán szempontból pogányok, vagyis tökéletesen tudatlanok. Világszerte egyre többen vannak: ők az abszolút többség, bennük van az Üzlet. Őket manipulálják azok, akik a nácizmus felé menetelnek eltökélten.”
Ha személyes kedvencet kell mondanom, egyértelműen a Mese az író úrról és az olvasóról, valamint a Bada tanár úr című szövegeket választanám. Spiró ezekben sem tagadja meg önmagát, és különben az összes, a kötetben szereplő írás élvezetes stílusban megírt, elgondolkodtató esszé, amelyek közül a korábban megjelentek egy részében fejtegetett állítások éppen napjainkban kezdenek beérni. Spiró György korántsem jós, ilyen képességgel talán még ő sincs megáldva, bár ki tudja, azonban határtalanul következetes.
Jól láthatóan Spiró halálos ellensége a tudatlanságban és a félműveltségben ölt testet, indokolt pesszimizmusának makacs gyökere is valahol ezekben a problémákban keresendő. Meg talán abban, hogy túl sokat tud. Pontos és szükséges megállapításai után nem túl könnyű éjszaka vár ránk, de annyi baj legyen, az irodalom nem a nyugalom megtartása érdekében teremtetett, pláne nem a jó és igényes irodalom.
Spiró György: Válogatott esszék 1979-2016, Magvető Kiadó, 2016
Ayhan Gökhan
Átjáró
