A Lumière-fivéreknek köszönhető az első nyilvános filmvetítés, de foglalkoztak a gramofon tökéletesítésével és a háromdimenziós mozi kidolgozásával is. Auguste Lumière filmes munkája mellett makrobiológiai és orvosi kérdések érdekelték, fontos felfedezéseket tett a rákkutatás terén.
Auguste Lumière, a filmművészet és filmgyártás egyik úttörője 150 éve, 1862. október 19-én született.
Auguste Lumière (Auguste Marie Louis Nicolas Lumière) és nála két évvel fiatalabb testvére, Louis Lumière (Louis Jean Lumière), egy festőből lett fényképész fiai voltak, így természetes, hogy foglalkoztatta őket a képek megörökítésének gondolata, a fiúk már az iskolában kitűntek technikai érdeklődésükkel. Louis a kereskedelmi filmelőhívás kérdéseivel foglalkozott, s még egyikük sem volt húszéves, amikor újfajta fényképlemezeket gyártó üzemet alapítottak, s mivel termékeik kelendők voltak, életük hátralévő részében már nem voltak anyagi gondjaik.
1890-ben Auguste hozta forgalomba az első tekercsfilmet – addig csak üveglemezekre fényképeztek. 1894-ben apjuk Párizsban részt vett Thomas Edison kinetoszkópjának bemutatóján (egy szekrény, amelybe kémlelőlyukon betekintve 20 másodperces film volt látható). Hazatérve beszámolt fiainak a kémlelőlyukon át nézhető szerkezetről, a Lumière-fivérek is hasonló szerkezeten kezdtek gondolkodni, és ekkor kezdtek gondolkozni a mozgóképek vetítésének lehetőségein. Kaptak egy kinetoszkópot, s megállapították: legnagyobb hibája, hogy a film a gépben folyamatosan fut, ezért nem elég világos a kép. Arra is gondoltak, mennyivel hatásosabb volna, ha a mozgóképeket egy ernyőre lehetne kivetíteni. Rájöttek: ez csak úgy lehetséges, ha a film szaggatottan mozog a vetítőkapu előtt, s lehetőleg kétszer annyi ideig áll, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrik.
A végeredmény a mozgókép felvételére és vetítésére is alkalmas kinematográf lett, amelynek képét (a filmet hátulról megvilágítva) vászonra vetítették ki, így azt sokan láthatták egyszerre. A filmet egy „karmos” szerkezet továbbította, lehetővé téve, hogy minden egyes filmkocka egy pillanatra megálljon a vetítőablak előtt.
A megoldást Louis találta meg: két pecket alkalmaztak, amelyek beakadnak a képkocka két oldalán lévő lyukakba, lehúzzák a filmet, majd hátrahajlanak – állva hagyva azt – s közben a következő lyukpárhoz ugranak fel. Lumière-ék találmányukat 1895. február 13-án szabadalmaztatták. A filmet ugyanazzal a készülékkel vették fel és vetítették le, 16 kockát másodpercenként, míg Edison gépe 46 kocka sebességgel futott. Európában Edison gépe is elterjedt, de a kukucskáló doboz komoly hátránnyal indult Lumière-ék vetítőgépével szemben, mert a feltaláló ragaszkodott eredeti megoldásához.
„Ezek a képek teljesen ugyanúgy követik egymást és ugyanarra a helyre kerülnek, mint az exponálás során nyert megvilágítások; egymástól elválasztva, teljes nyugalmi állapotban látjuk őket, pontosan ugyanolyan időkülönbséggel, mint ami két egymást követő kép között van – rendkívül kedvező feltételekkel tehát a képek tisztaságához és folyamatosságához.” Louis és Auguste Lumière 1895. február 12., Lyon
Első nyilvánosan bemutatott filmjük már nagy figyelemre számíthatott
Az első filmvetítést 1895. március 22-én tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt, első egyperces filmjük címe A munkaidő vége volt, s a gyárból távozó munkásokat ábrázolta (saját üzemük előtt forgatták a műszak végén távozó munkásokról, majd a francia fényképészeti társaság közgyűlésére érkező tagokat vették fel, s a filmet másnap nekik vetítették le). 1895. december 28-án vetítették – óriási közönségsiker mellett – a párizsi Buolevard des Capucines-n lévő Grand Caféban első nyilvánosan bemutatott filmjüket, a híres Lelocsolt locsoló című burleszket. Bár aznapi bevételük csak 30 frank volt, ezzel kezdődött meg a mozi története.
Más köznapi jeleneteket is megörökítettek, így a vonat érkezését, 1896-ban negyvennél több ilyen filmet forgattak. Lumière-fivérek a következő időszakban világszerte forgattak és vetítettek, dokumentum- és játékfilmeket egyaránt, a filmkészítésben ők használták először a vágást és a felvevőgép mozgatását (fahrt). Ők készítették az első filmtudósítást a francia Fényképészeti Társaság Konferenciájáról, és az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol azok filmeket forgattak és vetítéseket rendeztek. Lumiere-ék vezették be a vágást és a fahrtot, a felvevőgép mozgatását. Cégük összesen 1400 filmet forgatott, ez jelentős anyagi sikert is hozott számukra.
A testvérek 1903-ban fejlesztették ki, s 1907-ben mutatták be az autokróm-eljárást, amellyel színes fotókat tudtak készíteni. Foglalkoztak a gramofon tökéletesítésével és a háromdimenziós mozi kidolgozásával is. Auguste több filmjükben szerepelt is, de a századfordulón már jobban érdekelte az orvostudomány – makrobiológiai és orvosi kérdések érdekelték: az anafilaxiát – idegen fehérjékkel szembeni túlérzékenységet-, valamint a reuma patológiáját kutatta. Franciaországban ő alkalmazta először a gyakorlatban a röntgengépet, 1910-ben busás jövedelméből Lyonban orvosi kutatóintézetet és könyvtárt hozott létre. Kutatta a rákot, a tüdőbajt, foglalkozott gyógyszerészettel, orvosi eredményeit tucatnyinál több könyvben adta közre. Auguste Lumière 1954. április 10-én halt meg Lyonban, testvére, Louis 1948. június 6-án Bandolban.
