Az 1956-os forradalom nem az írók forradalma volt, a forradalom programját az egyetemisták és a főiskolások fogalmazták. Azonban az 1956-os forradalom bújtatva vagy egészen nyíltan számos írónk művében megjelenik.
A forradalom szabadságharcosai az egyetemisták és a pesti munkások voltak elsősorban, de a magyar írók, a magyar irodalom legjobbjai óriási szerepet játszottak, és hatalmas felelősséget vállaltak a forradalom előkészítésében, győzelemre vitelében és erkölcsi tisztaságának megőrzésében. Néhány szerző és néhány könyv, amelyek az 1956-os forradalomról is megemlékeznek.
Márai Sándor: A forradalom előérzete
1956 Márai Sándor írásainak tükrében
A kötet válogatás Márai műveiből, cikkeiből és a Szabad Európa Rádióban elhangzott jegyzeteiből. A kötet üzenetét talán így fogalmazhatnánk: Márai Sándor, a fantasztikusan érzékeny publicista 1945-ben megjósolta 1956-ot. A SZER-ben 1954 és 1957 között Ulysses, Candidus, illetve saját néven leadott jegyzetei mellett más cikkei, naplóbejegyzései, versei mind azt bizonyítják, Márai hitt az igazságot szolgáltató sorsban – és azt, hogy mennyire együtt élt hazájával az emigrációban is. Márai mindent tudott – csak megalkudni nem.
Helikon Kiadó, 2006
Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka
Mint az írói ellenzék kiemelkedő személyiségét, beválasztották a szövetség 56-os forradalmi tanácsába. A forradalom kitörése után igyekezett rávenni Nagy Imrét, hogy szüntesse meg a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. Írótársaival együtt mérsékletre intett, a törvényesség betartására szólított fel. November 2-án megjelent az Irodalmi Újságban Barátaim… című írása, amelyben üdvözli a forradalmat, ugyanakkor felelősnek érzi magát az áldozatok haláláért, s óv a spontán igazságtevéstől. November 10-én Zelk Zoltánnal, Illyés Gyulával, Benjámin Lászlóval és Örkény Istvánnal menedékjogot kért a budapesti lengyel nagykövetségen, de mivel csak átmeneti menedéket tudtak számukra biztosítani, a követség épületét néhány óra múlva írótársaival elhagyta.
A forradalomban való részvételének a retorziók periódusában meglett az eredménye: 1957-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával kilenc évi fegyházbüntetésre ítélték, melyből hármat töltött le, végül amnesztiával szabadult. A börtönben G. A. úr X-ben című regényén és Bécs, 1934 című drámáján dolgozik, valamint megírja visszaemlékezéseit, melynek a Börtönnapok hordaléka címet adja.
Faludy György és Faludy Zsuzsa: A forradalom emlékezete
A kötet, amely az ötvenhatos szabadságharcnak állít emléket, Faludy György közéleti témájú publikációinak és gyakran nyersen őszinte lírájának ötvözete. A gyűjteményt a szerző második feleségének, Faludy Zsuzsának az írásai teszik teljessé.
A forradalom napjairól, Nagy Imre és társai jelentőségéről, a nemzetközi politikáról, irodalomról és közéletről szóló korabeli tudósítások a Faludy György által szerkesztett, Londonban kiadott Irodalmi Újságban jelentek meg először. A számos cikk, hír, glossza, kritika szinte egytől egyig a forradalmi eszme megnyilvánulása. Az időrendben közölt cikkek Faludyék perspektívájából rajzolják meg a kései ötvenes éveket, a Faludytól megszokott stílusbeli és tartalmi gazdagsággal.
Ez a kötet az utolsó, amelyet a történelem viharai közepette humanista elveihez mindvégig rendületlenül hű Faludy György költő-író-műfordító állított össze.
Moldova György: Kádár János
„Ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett.” Moldova György nagy sikerű írásában. A szerző két kötetes történelmi olvasókönyve heves indulatokkal fűszerezett vitát váltott ki. Az emberek nagy része által nem ismert történelmi dokumentumok jelennek meg a könyvben, és ezek drámai megvilágításba helyeznek egy-egy eseményt. Ilyen dokumentum pl. Nagy Imre (Vologya) jelentése az orosz titkosszolgálatnak.
Karinthy Ferenc: Epepe
Szokatlan volt az a hang és szemlélet, mellyel a realista Karinthy az Epepe világát megalkotta. Főszereplője, Budai nyelvészkongresszusra utazik Helsinkibe, ám a repülőtéri átszálláskor eltéveszti gépét, és ismeretlen állam ismeretlen városában kerül. A nyelvi kommunikáció szakértője, aki számos idegen nyelven tud, nem képes magát megértetni és ő sem érti a bennszülöttek beszédét. Kényszerűségből ragad az egymás iránt is közönyös, állandóan rohanó és hadaró emberek országában, kilátástalannak tűnő helyzetét kell elfogadnia, s lakhatóvá tennie megszokott körülményeiből kizárult életét. A hivatásos kritika annak idején elismerően fogadta a művet, hol az abszurd parabolához, hol a szatirikus utazási regények örökségéhez kötve Budai lázálomszerű történetét.
Konrád György: A cinkos
„Ez a könyv nem önéletrajz, hanem a képzelet műve. Tiszteletadás idősebb barátaimnak, akiknek keményebben kellett megtapasztalniuk a történelmet, mint az én nemzedékemnek. Ez a távlat az ő múltjukhoz tette lehetővé számomra, hogy megírjam az ő történetüket. Fogadják köszönetemet mindazok, akik egy-egy epizódban ráismernek arra, amit elmeséltek nekem.”
„Tibola, a volt ügyész, a forradalom után azon fáradozott, hogy engem is átsegítsen a másvilágra, de itt a kórházban összeszoktunk. Nevetek, ha ripacskodva bűnös tevékenységemről faggat, s halált kér a fejemre. A forradalom alatt egy üres boroshordóba bújt, noha senki sem kereste; reumás lett, és bosszúszomjas. „Volt tizenhét akasztásom – mondja, mintha az üres sörösüvegeket számolná. – A tizennyolcadikat – s felém bókol – a politika elvette tőlem. Ha rajtam múlt volna, kegyed most nem sütkérezne itt.””
Valuch Tibor: Metszetek
Valuch Tibor Metszetek című háromrészes tanulmány-gyűjteményének első fejezetében az Arcok és eszmék című első részben olvasható írások rövid, de árnyalt elemzések tükrében ismertetik Bibó István, Csécsy Imre, Jászi Oszkár, Kovács Imre, Schöpflin Aladár, Szabó Zoltán és Vámbéry Rusztem munkásságát.
A második fejezet az 56-os forradalom vidéki történéseiről, szereplőiről szól. Két évtized munkájába nyújt betekintést a debreceni történész, amikor közreadja különféle szaklapokban megjelent tanulmányainak válogatott kötetét. Írásainak középpontjában a két világháború közötti magyar politikai gondolkodás alakulása, az 1956-os forradalom társadalmi kérdései, illetve a szocialista rendszerbeli magyar társadalom belső struktúrája állnak. z 1956 és ami utána következik az 1956-os forradalom lokális vonatkozásait tárja fel szociológiai jellegű mélyfúrások formájában. Ez a rész olyan problémákat vizsgál, mint a homokmégyi gazdasági-politikai válság és a stabilizáció folyamata, a debreceni munkástanácsok működése, az 56-os életútelemzések kérdései, a Hajdú-Bihar megyei megtorlások vagy az 1956-1957-es agrárválság.
a harmadik rész címe Emberek és mindennapok, ami társadalomtörténeti problémákat dolgoz fel. Választ keres egyebek között arra, volt-e szocialista társadalom Magyarországon.
Mezei András: Szerencsés Dániel
A hunyorgó regénye – 1956
Mezei András: Szerencsés Dániel című regényét emelném ki. Mezei András eredetileg filmforgatókönyvnek írta a hasonló című művet, amelyből 1982-ben készült el a nagysikerű film Rudolf Péter (Szerencsés Dániel) és Zsótér Sándor (Angeli Gyuri) főszereplésével. Ennek regényváltozatát, annak is némileg kibővített anyagát jelentetjük meg a magyarországi forradalom ötvenedik évfordulójára. A történet a forradalom napjaiban, valódi proletár-környezetben játszódik, főhősei középiskolás korú diákok, fő konfliktusát a „menni vagy maradni” dilemmája, a disszidálás körüli bizonytalanság adja. A filmet a televíziós csatornák is műsorra tűzik az évforduló alkalmából, tehát ráirányítják a figyelmet a műre.
„Ötvenhat regénye; a forradalomban álló, a levert forradalmat elszenvedő ország regénye; a százezrével felkerekedő ország regénye; a nyugatra készülődés regénye azokból az időkből, amikor a fél ország felkerekedett, ki álom-tehergépkocsin, ki álom-vonatszerelvényen, amely hipp-hopp, elviszi Bécsbe és ott ébred fel, a Hauptbanhof hatalmas, modern csarnokában, szabad földön, az újjáébredés, a dőzsölés, a bőség, a szaturnália küszöbén.” (Határ Győző)
