1937 végén egy magyar grófkisasszony, Apponyi Géraldine került az albán király és országa érdeklődésének középpontjába. A 100 éve született Zseri sorsa a mai napig különlegesnek számít.
Albán királyné lett és több mint hatvan évet élt száműzetésben
Zseri grófnő, azaz Apponyi Géraldine (teljes nevén: Apponyi Géraldine Margit Virginia Olga Mária) arisztokrata családban született 1915. augusztus 6-án Budapesten. Nagybátyja, gróf Apponyi Albert kultuszminiszter, legitimista vezérszónok volt, apja Apponyi Gyula magyar gróf, politikus, királyi kamarás, anyja Gladys Virginia Stewart amerikai dohányültetvényes családból származó milliomoslány, akik az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel az anyjához költözik a Riviérára.
A lányokat ide-oda rángatja apjuk idők során elszegényedett családja és kalandor természetű édesanyjuk, aki közben – gyermekeit hátrahagyva – ismét férjhez megy, ezúttal egy francia katonatiszthez. Géraldine és a húga, Virginia – a nehézségek ellenére és leginkább az Apponyi családnak köszönhetően – kitűnő neveltetésben részesültek, az Egyesült Államokban, Párizsban és Bécsben nevelkedtek, végül Magyarországon telepszenek le. Virginia férjhez megy, Zseri az elszegényedő főnemesi család lánygyermekeként a Magyar Nemzeti Múzeumban idegenvezetőként dolgozik.
A lassan vénlánysorba kerülő Géraldine-ra azonban felfigyel – állítólag egy fénykép alapján – a nála jóval idősebb I. Zogu albán király (ur. 1928-1939). Meghívja őt Tiranába szilveszterre, ahol aztán hivatalosan is megkéri a kezét, ugyan politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben. A király elhalmozta figyelmességével a királynét, még magyar nyelvkönyveket is hozatott, hogy elsajátítsa a nyelvet. Ugyanakkor ez fordítva is igaz volt: Géraldine komolyan vette a feladatát és albán nyelvleckéket vett, valamint nagy figyelmet fordított az albán történelem és szokások megismerésére. A nagy kulturális különbségek ellenére hamarosan beilleszkedett az udvarba és nagy népszerűségre tett szert a népesség körében. A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát. A király és a királyné kétnapos fiukkal szökik át a görög határon, és innentől kezdve száműzetésben él.
A II. világháború alatt 1944. március 19-én Zseri nővérét, Virginiát – unokabátyjával, Apponyi Györggyel együtt – zsidók megmentése miatt otthonukból elhurcolta a Gestapo, először az Astoria szállóba, majd onnan Mauthausenbe szállította őket. Innen egy rokon szabadította ki őket azzal a trükkös feltétellel, hogy saját birtokán fogja majd családtagjait internálni. A lányok öccse, a fiatalabb gróf Apponyi Gyula 1944 őszén hal meg a német hadsereg elleni összecsapások során Franciaországban.
A mohamedán Ahmet Zogu 1928-ban nyilvánította magát királynak, 1939-ben az olasz megszállás elől külföldre menekült családjával (Görögországba, majd Franciaországba, végül Angliába). Zogu 1946 januárjában formálisan is lemondott az albán trónról, majd rá egy hónapra Faruk egyiptomi király meghívására népes családjával együtt Alexandriába költözött. Az egyiptomi monarchia bukása után két évvel Cannes-ba menekült, és Géraldine mindvégig kitartott férje mellett a száműzetésben. I. Zogu 1961-ben Párizsban halt meg, ekkor az 1939. április 5-én született I. Leka Albánia királyává nyilvánította magát, igaz élete első három napját töltötte csak Albániában. A balkáni országban egyébként II. világháború után, 1946-ban hatalomra került kommunista rezsim eltörölte a monarchiát. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha (Enver Hodzsa, Albánia diktárora 1941. november 8-tól 1985. április 11-ig) uralmának összeomlását.
Férje halála után az özvegy királyné végül Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig, Spanyolországból való kiutasításukig élt. Géraldine és fia, I. Leka 1997 áprilisában, 58 évi száműzetés után tértek haza Tiranába, de néhány nap múlva visszamentek Dél-Afrikába. 1999-ben távollétében három évi börtönbüntetésre ítélte Lekát a tiranai bíróság „illegális tüntetés szervezése” címén.
Az anyakirálynét 2002 augusztusában egy francia kórházban ápolták tüdőproblémák miatt, amelyeket az orvosok szerint a dél-afrikai fennsíkról Tiranába való költözése okozott. Az albán királyi család ugyanis a Dél-afrikai Köztársaságban telepedett le végül. 2002-ben Géraldine fiával, menyével és unokájával együtt végleg hazatért Tiranába, a királyné végül itt halt meg nyolcvanhét évesen.
Joséphine Dedet személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest erről a különleges sorsú asszonyról, aki az idén ünnepelné századik születésnapját. A Géraldine. Egy magyar nő Albánia trónján című kötet szeptemberben jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Joséphine Dedet szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával. A fényképekkel kiegészített könyvet Rácz Judit fordításában jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.
