Emilie Flöge Gustav Klimt társa és múzsája volt évtizedeken át, a festő számos művének, köztük, szakértők szerint, A csók-nak is az ihletője.
Az első divatdiktátor, Emilie Flöge élettörténete
Gustav Klimt az 1890-es évek elején ismerkedett meg Emilie Flöge (1874-1952) divattervezővel, modellel, élete végéig szerelmes volt belé, de soha nem kötöttek házasságot, sőt, kapcsolatuk ideje alatt számos gyermeke született különböző asszonyoktól. Mindazonáltal szociálisan igen érzékeny volt, senkinek nem mondott nemet, ha az illető szükséget szenvedett. Klimt az akkori világ legjobban fizetett festője volt, egy-egy képéért 10-20 ezer koronát is megkapott, ez gyilkos összeg.
Emilie Flöge és Klimt kapcsolatának természete a mai napig rejtély maradt. Soha nem éltek együtt. Klimt a halálos ágyához kérette Emilie-t, de a mai napig nem tudjuk, valóban szeretők voltak-e. Klimt Emilie-vel is kiterjedt levelezést folytatott, akárcsak Marie (Mizzi) Zimmermann-nal, aki a festő három, házasságon kívül született gyermeke közül kettőnek adott életet.
Emilie Flöge egyszerű varrónőből lett az első fergeteges hatású divattervezőnő: hazájában, Ausztriában valóságos divatdiktátor, sok mindenben meg is előzve a Párizsban egyre népszerűbb Coco Chanelt. Ő az, aki már Chanel előtt megszabadította a nőket a fűzőtől, és – a korabeli Bécsben meglehetősen szokatlan módon – nő létére tárgyalt férfiakkal, minden nehézség és támadás közepette megőrizve a Mariahilfer Strassén lévő divatszalonja függetlenségét.
És Emilie Flöge mindemellett Gustav Klimt társa és múzsája is volt évtizedeken át, a festő számos művének, köztük, szakértők szerint, A csók-nak is az ihletője. Margret Greiner regényes életrajzából közelről ismerhetjük meg az extravagáns festőművész magánéletét és karrierjét, Emilie személyében pedig egy olyan rendkívüli tehetségű nőt, aki művészként és üzletemberként is megelőzte korát.
A századfordulós Bécs szertelen hangulata, az új művészet, a szecesszió friss pezsgése árad Margret Greiner könyvéből, amely tele van a divat és a szabászat iránt érdeklődők számára máshonnan kideríthetetlen ínyencségekkel is. Több könyv és egy nagyszerű film született már erről a nagy, romantikus történetről (az utóbbi Raoul Ruiz alkotása, és a John Malkovich által megszemélyesített Klimt oldalán Veronica Ferres alakította Emilie Flögét), ám az első nagy divattervezőnőt a legtöbben mégiscsak Klimt festményeiről ismerik.
Érdemes elolvasni az életrajzát: a század egyik legrendkívülibb asszonya volt.
Emiliére átragadt a Szecesszió megalakulásának eufóriája. Jelen volt az indulásnál, amely addig nem sejtett tehetségeket és ötleteket hívott elő minden résztvevőből, csodálta ezeknek a fiatal férfiaknak a tetterejét, akik vállvetve, merészen megkísérelnek valami újat, amit Bécsben addig képtelenségnek véltek. Az amúgy zárkózott, szófukar Gustavot egyszerre feszítette a mondanivaló.
A könyvből kiderül, Klimt pragmatikus, kényelmes és lusta ember volt. Ennek igazolása, hogy a festő nem tartott fönn saját lakást, anyja 1915-ben bekövetkezett haláláig vele élt, majd azután a két nővérével.
Margret Greiner: Klimt múzsája
(részlet a könyvből)
Felbukkan Klimt
Emilie akkor látta őt először, mikor az öccsével, Ernsttel ellátogatott a Flöge-házba. 1891-ben, néhány héttel Helene Flöge esküvője előtt. Hermann Flöge nem egykönnyen fogadta el Helene lánya jegyességét Ernst Klimttel. Hiszen Ernst művészember, festő. Hermann Flöge is az volt, ha úgy vesszük. Valaha legalábbis. alig tizenhat évesen beiratkozott a Szépművészeti Akadémiára. „Kisplasztika, diszítő- és éremművészet.” Hamar feladta azonban művészi amícióit, mert mint mondta, a művészet nem kenyér. Ez volt-e az igazi ok, vagy inkább belátta, a tehetsége kevés, ki tudhatta már. De meg kell adni, hogy Hermann Flöge jó kezű iparos lett, esztergályosmester. Sőt voltaképpen a kisplasztikát és a díszítést is művelte – nagyon ritka területen: szépséges tajtékpipákat készített, még Angliában is volt rájuk kereslet. Flögééket tehát nem vetette fel ugyan a pénz, de jómódban éltek, köztiszteletnek örvendtek. Mikor Papa, Mama, Hermann fiuk és lányaik, Pauline, Helene és Emilie vasárnap sétát tettek a Volksgartenban, kalapot emeltek az emberek Flöge gyárosnak és családjának. Ernst Klimt nagyon más miliőből származott, a házról, ahol lakott, Helene kezét a szája elé kapva suttogta, „szegényes, mi tagadás, szegényes”. Ernst viszont daliás volt. Alakja nyúlánk, arca keskeny, sötét haja bongyor, szakálla mindig frissen struccolt. Ernst, Gustav bátyja és Franz Matsch művészkompániáját kezdettől kegyelte a siker. Nem akármilyen megbízásokat kaptak: a Hofburgtheater mennyezeti freskója, a Kunsthistorisches Museum lépcsőházának díszítése, a román király Pelses-kastélyának díszítése, a bécsi Hermész-villa díszítése. Ámult mindenki, hogy ezek a suhancok micsoda karriert csinálnak, csak Hermann Flöge nem.
