Gustav Klimt nem csak elegáns és érzéki nőket festett, a szépség jó ismerőjének egyik legragyogóbb műve mégis a szerelmét, a divattervező Emilie Flögét szecessziós díszletek között ábrázoló festmény.
Gustav Klimt (1862. július 14. – 1918. február 6.) imádott kaftánszerű festőköpenyben és szandálban járni, és sajátos viselete miatt ragasztották rá a „Péter apostol” gúnynevet. Emilie Flöge (1874. augusztus 30. – 1952. május 26.) ezzel szemben a modern nő megtestesítője volt – az ő ruhái határozták meg a bécsi divatvilágot, akár Coco Chanelé a párizsit. A bécsi társasági élet e furcsa párosa semmiféle meghatározott típusba nem fért bele. Emilie Flöge és Klimt kapcsolatának természete azonban a mai napig rejtély maradt. A maguk módján azonban mindketten rést ütöttek a birodalmi Ausztria konzervativizmusán: Flöge felfrissítette az amúgy unalmas és érdektelen női divatvilágot, Klimt pedig a féktelen avantgárd életérzésnek nyitott utat.
Klimt korának sikeres, híres embere volt, ennek ellenére magánélete kevésbé ismert, már-már sűrű homály borítja, legelőször is saját személyes diszkréciója folytán. A festő nem tartott fönn saját lakást, anyja 1915-ben bekövetkezett haláláig vele élt, majd azután a két nővérével. Az 1890-es évek elején ismerkedett meg Emilie Flöge (1874-1952) divattervezővel, modellel, aki Ernst öccse feleségének, Hélene Flögének volt a nővére. Az intelligens, női egyenjogúságért küzd Emilie és Gustav azonnal megtalálta a közös hangot. A kettejükről megmaradt közös fotók egy békés, kiegyensúlyozott, vidám kort idéznek. A fotókon egy magas, karcsú nőt láthatunk, aki a kor legújabb divatja szerint öltözködik.
Még ma sem tisztázott, hogy kapcsolatuk pusztán plátói volt-e, vagy inkább nem hivatalos házasságról beszélhetünk. Az biztos, hogy élete végéig szerelmes volt belé – Klimt a halálos ágyához Emilie-t kérette -, de soha nem éltek együtt, sőt, kapcsolatuk ideje alatt 14 gyermeke született különböző asszonyoktól. (A gyermekek közül csak hármat ismertek el hivatalosan – a szerk.) Mindazonáltal szociálisan igen érzékeny volt, senkinek nem mondott nemet, ha az illető szükséget szenvedett, de Klimt Emilie-vel kiterjedt levelezést folytatott, akárcsak Marie (Mizzi) Zimmermann-nal, aki a festő három, házasságon kívül született gyermeke közül kettőnek adott életet. Fiai: Gustav és Otto Zimmermann édesanyja Marie Zimmermann és Gustav Ucicky, aki Maria Ucickytól (csehül Učicka) született.
Gustav Klimt 1902-ben festette le szerelmét, abban az évben, amikor a Szecesszió székházában (Secessionban) Beethoven, a nagy zeneszerző-géniusz tiszteletére rendezett kiállításon Klimt szenzációs Beethoven-fríze megosztotta a közvéleményt, Rodin pedig csodálatát fejezte ki.
Az 1902-ben megfestett portrén a maga tervezte ruhát viselő fiatal hölgyet elragadóan vonzó nőként látjuk viszont. Klimt aktívan részt vett az általa vezetett divatszalon életében, rendszeresen terveket rajzolt a ruhákhoz, ékszerekhez és mintás kelmékhez.
A kép egy fiatal nőt ábrázol, szinte királynői pózban. Különlegesen kék szeme uralja előkelő vonásait, míg extravagáns hajviselete a szépség új felfogásának követőjeként tünteti fel őt. A festő olyan műgonddal dolgozik minden apró részleten, akár egy aranyműves. Az alak és az egész kompozíció a festő minták iránti szenvedélyes vonzalmát tükrözi. A hullámos vonalakból, spirálokból, oválisokból és négyszögekből álló anyag egyfajta mágikus hatást kölcsönöz a ruhának, mely a fantáziák világának hangulatát idézi. Emilie és Klimt találkozása lehetett tehát pusztán szellemi találkozás is. Az Emilie-portré mindenesetre nem annyira erotikus, mint inkább elvont esztétikai tartalmakat hordoz.
Emilie Flöge portréját eredetileg félkész állapotban állították ki a Szecesszióban, és később vásárolták meg. Úgy sejtjük, Emilie maga nem volt túlságosan elragadtatva a képtől, ezért is nem maradt az ő birtokában.
