„Nem vagyok türelmes, most olvasó vagyok, és alig várom, hogy a végére érjek annak, amit valójában én írok.” Háy János könyve saját magáról és környezetéről szól.
„Kedves olvasó, Háy János könyve ez, és róla magáról, Háy Jánosról szól. Nem a világról, hanem annak csak egy kicsiny darabjáról, úgymond, amelynek működéséért ő és csakis ő felel. Az persze, hogy ebben a szövegben saját magáról árul el Háy János mindennap valamit, megtévesztő is lehet. Járványnapló, ötlik föl benned talán a szó. És hogy a napló személyes, ha pedig személyes, akkor – gondolhatnád – még sokkal inkább a szerzőjéről szól, mint azok a könyvek, amelyeknek egyik szereplőjét sem hívják úgy, ahogyan a szerzőt valójában hívják. Az a szerző tehát, aki ezt a könyvet írta, és akinek ráadásul a foglalkozása is téma most, a saját nevében kínál betekintést az életébe és a gondolataiba, ha igaz. Most, most! Amikor. Hiszen rendkívüli helyzet, sőt korszakhatár ez, ami után semmi sem mehet majd már úgy, olyan hibásan, olyan vacakul, ahogyan eddig ment. Az ország, a világ. És hogy az író megmondja most nemcsak azt, hogy mit főzött tegnap, és máma mit fog, hanem azt is, hogy szerinte hogyan lesz eztán. A vírus utáni jövőben, ha majd. Ha igaz. Csakhogy ez nem biztos. Ennek a könyvnek a szerzője ugyanis nem szeretné megmondani, hogy majd mi lesz. Talán változik valami, aztán mégse. Neki azonban elsősorban nem a világgal van dolga, hanem a világ kicsiny darabjával. Arról kell pontosan tudósítania annak, aki ír, tehát (tehát) igazat mond. Nem a felszínről, nem a hírekről, nem a kilátásokról, nem is a vírusról. Hacsak úgy nem, hogy vajon mi volna az? Istenbizonyíték? Ellenség? Kinek-minek az ügynöke? Az mindenesetre, aki ezt a könyvet írta, igazat mond. Rólad, kedves olvasó, azaz magáról persze. Persze hogy magáról. Arról is, hogy mit álmodott, és hogy álmában azt kéri tőle valaki, aki valójában nincs már, hogy ne haragudjon.” (Barna Imre)
Háy János (író, költő) 1960. április elsején született Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát az ELTE-n. 1989-től 2004-ig kiadói szerkesztőként dolgozott (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus). Régésznek készült, de első ásatása során véletlenül feltárta kedvenc kutyájának maradványait. Ezt követően figyelme egyre inkább a rock-zenére irányult. 1982-ben azonban egy kudarcba fulladt zenekar alapítási kísérlet után felhagy a zenével. Ezidőtől publikál irodalmi műveket. Versek, novellák és regények mellett számos rajza is megjelent. Budapesten él. Van gyermeke (kettő), felesége (egy). Olyan, mint mindenki.
Háy János: Ne haragudj, véletlen volt
(részlet a könyvből)
„A férfi, aki hatvanévesen harmincasra vágatja a haját és tapadós farmert hord, a hátul derékig kivágott miniruha a hetven felé járó nőn talán nevetséges, de nem végzetes. Akár másnap észrevehetjük magunkat, s kicsit szégyenkezve ugyan, de átöltözünk olyan ruhába, amiben nem kell szégyenkezve megöregednünk. Ha egy művész öncsalásban tartja magát, végleg elveszett. Fel kell vállalni, hogy nekimegy újra, immáron öregen, hogy feltérképezze a helyét a világban. Az újraértelmezés időt igényel és szellemi erőt. Ha van is szellemi erő bennünk, nem biztos, hogy van elég időnk, hogy ennek a belső munkának eredménye legyen, de mégis meg kell tenni, mert csak így van esélyünk az autentikus megszólalásra, arra, hogy elkerüljük a teljes művészi bukást, a korábbi munkáink és művészi tartásunk meggyalázását.”
Háy János: Ne haragudj, véletlen volt, Európa Könyvkiadó, 2020
