„Öregkoromba kezdtem ezt a verset, / Ezerkilencszáznegyvennégybe volt, / Förtelmes év! Az ország haldokolt, / Jöttek reá vad, égető keservek.” Heltai Jenő korábban ismeretlen, kiadatlan háborús naplója Négy fal között címen jelent meg.
A Magvető Kiadó régi adósságot törleszt, amikor Heltai Jenő Kossuth-díjas író, költő kéziratban maradt, mindmáig kiadatlan háborús naplóinak publikálására vállalkozik. Az örökösök döntése következtében a szöveg több mint hetven év után most láthat napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt.
Heltai Jenő naplóját magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval ellátva teszi közzé a Magvető Kiadó a szerző halálának hatvanadik évfordulóján.
Heltai Jenő ostromnaplójának feljegyzései a bujkálás hónapjai alatt a legkülönbözőbb helyszíneken – lakásokban, óvó- és illemhelyeken, börtönben, kórházban – születtek. Az 1871. augusztus 11-én született zsidó származású író az üldöztetés kezdetekor már hetvenhárom éves volt, sokat megélt, sokat látott és sokat megértett emberként pontosan átérezte és átlátta, mi és hogyan zajlik körülötte. Az átélt szörnyűségeket és eseményeket ösztönösen, írói hajlamát nem megtagadva, anekdotákkal, szójátokkal próbálta megörökíteni és megjelentetni jegyzeteiben és öregkori verseiben.
Heltai beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával mesél, anekdotázik. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét. A zsidótörvények Heltai nemcsak a szerzőt tették lehetetlenné, műveit is leparancsolták a magyar színpadokról, így némi kárpótlást jelenthetett a vészkorszakot túlélt mesternek, hogy 1945. december 7-én a Magyar Színház újra műsorra tűzte nagysikerű színművét, A néma leventét.
Heltai Jenő: Négy fal között
Naplójegyzetek 1944–1945
„Öregkoromba kezdtem ezt a verset,
Ezerkilencszáznegyvennégybe volt,
Förtelmes év! Az ország haldokolt,
Jöttek reá vad, égető keservek.”
Így kezdi Heltai Jenő – eddig kiadatlan – ostromnaplóját, majd folytatja:
„Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben.”
Heltai, ahogy egész életművére jellemző, megállípítja: emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, bár „unokáink nem fogják ezt a kort megérteni”. A színészek és más csirkefogók, bohémek, gödröcskés állú, gömbölyű színésznők, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok mindennapjait humorral megörökítő író valósággal mellbe vágja az olvasót azzal a nyílt iróniával, amelyet még a legtragikusabb események alatt sem veszített el.
A szerző így írt a keletkezés körülményeiről:
„A német bevonulás napján határoztam el, hogy napról napra pontosan följegyzem, mi történik körülöttem és velem. 1944. március 19-én fogtam bele a naplóírásba. Körülbelül egy esztendeig, 1945 márciusáig írtam ezt a naplót. Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem.”
