Inferno

A Tom Hanks által alakított Robert Langdon szimbólumkutató ezúttal egy olyan bűnügy nyomába ered, amelynek szálai egészen a nagy Dantéig vezetnek.

Az Oscar-díjas Ron Howard filmje Dan Brown, A Da Vinci-kód szerzőjének legújabb bestsellere alapján készült. A történet főhőse ismét a Harvard híres professzora, Robert Langdon szimbólumkutató, akit ezúttal is Tom Hanks alakít.

Langdon egy nap olaszországi kórházban ébred, és fogalma sincs, hogy került oda. Sienna Brooks (Felicity Jones), a fiatal doktornő megpróbál segíteni neki, hogy visszanyerje emlékeit. Langdon és Brooks végül együtt futnak versenyt az idővel – ismeretlen üldözőik elől menekülve Európán át –, hogy megállítsanak egy nagyhatalmú és veszélyes őrültet. Ez a férfi ugyanis rá akar szabadítani a világra egy vírust, amely vesztét okozná az emberiség felének.

A 2006-ban bemutatott nagy sikerű A Da Vinci-kód és a 2009-es Angyalok és démonok után Dan Brown Robert Langdon-sorozatának harmadik darabja, az Inferno is megfilmesítésre került. A könyv 2013-ban a felnőtt könyvek eladási listájának élén állt.

Az Inferno direktori székébe az előző két film rendezője, Ron Howard ült, a találékony, éles eszű Langdon professzor szerepében pedig ismét Tom Hankset láthatjuk. „Dan Brownnak valamit nagyon sikerült eltalálnia ezzel a franchise-zal – mondja a színész. – Mindenki szereti a jó rejtélyeket, pláne, ha lehetősége van rá, hogy maga fejtse meg őket. Ezek a filmek lehetőséget nyújtanak a nyomozásra a nézőnek, úgyszólván interaktívak.”

A címet Dante főművének, az Isteni színjátéknak az első színtere, a Pokol ihlette (a latin inferno kifejezés jelentése: pokol). És akárcsak a pokol felépítése Dante művében, éppoly többrétegű a pokol jelentése a filmben. A cselekmény előrehaladtával dr. Robert Langdon egyre mélyebbre jut a rettenetben, akár a túlvilágon vándorló Dante, aki a pokol egyre szűkülő bugyraiba kerül.

A professzor egy nap arra ébred, hogy elveszítette az emlékezetét. Lázálmok, különös látomások kísértik, erős fejfájás gyötri, ám a legkínzóbb, hogy fogalma sincsen, mi történt vele.

„Langdon valóban a pokolban érzi magát – magyarázza Hanks –, egyrészt, mert fejfájása kínzó fizikai gyötrelemmel jár, másrészt, mert a tudós képtelen elviselni a tudatlanság állapotát, és számára a lelki kín, amit e nem-tudás és bizonytalanság miatt érez, tán még a fizikai fájdalomnál is erősebb.”

„Ez a történet kétségtelenül Robert Langdon pokláról szól – teszi hozzá a regény írója, Dan Brown. – Az elején egy kórházban ébred, részleges amnéziában, ahol nem tudja, mi okból, az életére törnek. A holmija közt talált bizarr vallási relikvia az egyetlen nyom, amelynek segítségével talán kiderítheti, ki és miért akarja megölni. Mire lemegy a nap – mondja Brown –, Langdonnak rá kell jönnie, hogy nemcsak az ő személyes biztonsága forog kockán: a bolygó valamennyi lakója veszélybe került.”

Az Inferno a széria eddigi leginkább stilizált látványvilágú darabja, teli álombéli jelenetekkel és misztikus képsorokkal, melyekkel a Langdon fejében zajló eseményeket ismerjük meg, és amelyekhez hasonlókat nem láttunk a korábbi filmekben. Ez volt az a lehetőség, ami miatt Ron Howard úgy döntött, hogy a harmadik adaptációt is elkészíti. A rendező, aki három évtizede tartó pályája során mintegy két tucat filmet vezényelt le direktorként, az Angyalok és démonok előtt sosem vállalt folytatást.

„Soha nem akartam ilyesmit csinálni, mert az új feladatok kipróbálása érdekel – mondja Howard. – Szerintem az önismétlés nem túl izgalmas elfoglaltság. Dan írásai esetében azonban, noha a központi figura ugyanaz, minden történet nagymértékben különbözik, és merőben új filmes megközelítés kipróbálását teszi lehetővé számomra. Az Angyalok és démonok volt a legelső eset – folytatja a rendező –, hogy visszatértem egy karakterhez és megrendeztem egy történet folytatását. Az Inferno a második ilyen alkalom. Ahogy az Angyalok és démonok teljesen más tempójú és ritmusú rendezői felfogást igényelt, mint A Da Vinci-kód, az Infernóra is úgy kellett tekintenem, mintha nem lett volna előzménye. Az egyetlen, amiben támaszkodtam az előző két filmre, a főszereplő személyisége volt. Az Inferno eredeti rejtélyekkel átszőtt, lélegzetelállító thriller lett, ami nem hasonlítható a széria előző darabjaihoz.”

Az egyetlen kézzelfogható nyom, amely Langdon rendelkezésére áll, az Isteni színjátékhoz vezet. „Langdon hallucinációit – mondja Howard – egy őrült biokémikus idézi elő, aki történetesen Dante megszállottja.”

Én az Árny vagyok.
A kínok városán át, menekülök.
Az örök gyötrelmen át, felszárnyalok.
(Dan Brown: Inferno, ford. Bori Erzsébet)

„A pokolról alkotott modern felfogásunk Dantétól ered – mondja Brian Grazer producer. – Dante pokolvíziójában a bűnös lelkek vétkeik súlya szerint szenvednek a pokol különböző köreiben. Ez az alapja Langdon nyomozásának. Elbeszélő költeményében Dante részletesen ábrázolta, Inferno című képén pedig a festő Botticelli a szemünk elé tárta ezt a poklot. Most Robert Langdonon a sor, hogy megakadályozza elszabadulását Földünkön. Elejét kell vennie, hogy a halálos vírus elterjedjen a bolygón.”

Brown regényei mindig hatalmas visszhangot keltenek, és ennek egyik oka az, hogy krimijei alapjául mindig a valódi történelem egy valódi rejtélyét teszi meg, amelyre aztán egy modern, lüktető tempójú, izgalmasan aktuális eseménysort épít fel. Az Inferno alapját Dante Pokla képezi. A XIV. században élt itáliai költő műve a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása. Szerzője a lélek Isten felé vezető útját igyekezett megragadni benne. Ennek az utazásnak az első lépése Dante szerint, amikor az ember elutasítja a bűnt. Mesterművében a költő Vergilius társaságában végigjárja a poklot, a purgatóriumot és a mennyországot. A poklot kilenc egyre szűkülő kör alkotja, mindegyikben különböző vétkek miatt szenvednek az elkárhozott lelkek. Ki-ki aszerint bűnhődik, amiben vétkezett. A jövendőmondók feje megfordult nyakukon, arcuk hátulra került, így nem látják azt, ami előttük van és ami felé menetelnek. A hitszegő, ragacsos kezű urak szurokkal teli üstökben főnek. A legnagyobb büntetés a három legnagyobb bűnösnek jár: Cassiusnak, Brutusnak és Iskarióti Júdásnak. Őket Lucifer, avagy a Sátán marcangolja három fejével az idők végtelenjéig.

Brown számára hatalmas kihívást jelentett, hogy kihozzon valami újat egy olyan zseniális műből, amely 800 éve nyújt ihletet olvasóinak, és megtalálja benne azokat az elemeket, amelyek egy Robert Langdon-thriller központi témájául szolgálhatnak. Brown elképzelte, milyen is lenne a modern, 21. század pokla. Két ötlete volt, melyek egymást támogatták: az egyik szerint egy túlnépesedett világban emberek milliárdjai nem találnak maguknak elegendő táplálékot, a másik szerint betegség szabadul a bolygóra, amelyben az emberiség fele elpusztul. Brown olyan a földi poklot teremtett, amelyben Dante költői igazságszolgáltatása érvényesül: egy gonosztevő úgy akarja megbüntetni a túlnépesedett emberiséget, hogy rászabadít a világra egy milliárdok elpusztítására alkalmas halálos betegséget.

„Adott egy megszállott elme, aki igazságtevőnek kiáltja ki magát – mondja Dan Brown. – Látva, hogy a Föld népessége az elmúlt nyolcvan esztendőben a háromszorosára nőtt, elhatározza, hogy maga veszi kezébe a dolgok irányítását, és oldja meg a problémát.”

Tom Hanksnek nem voltak kétségei afelől, magára akarja-e ismét ölteni a Harvard szimbólumkutatójának szerepét. Howard szerint ez a szerep olyan, mintha egyenesen Hanksre szabták volna. „Az emberek szeretik Tomot Robert Langdonként – mondja nevetve Howard –, ők ketten ugyanis, mondhatni egy és ugyanaz a személy. Mindketten kíváncsi természetűek, akik, ha rejtélyjel találják szembe magukat, rávetik magukat, mint kutya a csontra. És fantasztikus érzékük van hozzá, hogy meg is oldják. Arról nem is beszélve, hogy Tom minden kétséget kizáróan generációnk egyik legnagyszerűbb színésze.”

Dan Brown története megint csak országhatárokon ível át, változatos helyszíneken játszódik, ami lehetővé tette az alkotók számára, hogy különféle nemzetiségű színészgárdát választhassanak Hanks köré: Sienna Brooksot a brit Felicity Jones alakítja; Christoph Bouchardot a francia Omar Sy; Harry Simset az indiai Irrfan Khan; Dr. Elizabeth Sinskey-t pedig a dán színésznő, SidseBabett Knudsen. Bertrand Zobrist, a biomérnök szerepében az amerikai Ben Fostert láthatjuk.

Keressetek, és találtok!
(Lukács evangéliuma, 11, 9)

A film központi figurája természetesen Robert Langdon, akit Tom Hanks alakít. A színész szerint az Inferno története eleve a professzor személyiségére épül. „A történet elején azt látjuk, hogy ez az ember – mondja Hanks –, aki általában mindent tud az ősi szimbólumokról, a művészetről, a vallásról és a történelemről, járatos az építészetben, a geológiában és a politikában, most azt sem tudja, hol van, és hogy került oda. Látjuk őt Velencében, Firenzében és Isztambulban – olyan városokban, melyeket elméletileg a legutolsó sikátorukig ismer –, ám képtelen tájékozódni bennük. Hová lettek az emlékei? Mi okozta amnéziáját? És legfőképpen – teszi hozzá a színész –, miként került jelenlegi helyzetébe?”

A mindenség elméletében Steven Hawking felesége szerepében nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölt színésznő, Felicity Jones alakítja dr. Sienna Brooksot, aki Langdon társául szegődik a nyomozásban, illetve menekülésben. „Sienna fiatal orvosnő, megrögzött környezetvédő, tele meggyőződéssel és magabiztossággal – mondja Jones. – Legalábbis ránézésre. Ám a felszín alól az események és az egyre idegőrlőbb rejtélyek hatására előkerülnek félelmei és bizonytalanságai, s kiderül, hogy Sienna nem is tudja olyan pontosan, kiben bízhat.”