Április 22-én ünnepli a 85. születésnapját a szemöldökrángatásáról, „cápamosolyáról” és elmaradhatatlan napszemüvegéről ismert Jack Nicholson. A három Oscar-díjat is elnyert, mára visszavonult színész démoni tekintete és gyilkos mimikája ma is hatással van a filmvilágra.
Jack Nicholson (teljes neve: John Joseph Nicholson) 1937. április 22-én született Neptune Cityben. Apja korán elhagyta családját, így ő női hozzátartozói körében nőtt fel, ráadásul abban a hiszemben, hogy nagyanyja az anyja, míg édesanyja az idősebb nővére. Az igazságot csak kamaszkorában tudta meg, sokan ezzel magyarázzák a női nem iránti fokozott érdeklődését.
A gimnáziumból 17 évesen kimaradt, s megkezdődött filmes karrierje – igaz, ekkor még csak kifutófiúként az MGM stúdióban. Idővel színpadon, tévében és úgynevezett B kategóriás filmekben is tapasztalatot szerzett, már ekkor feltűnt annak a jellegzetes őrült, ördögi figurának az előképe, amely azóta is meghatározza Jack Nicholson imázsát.
1969-ben az utolsó pillanatban került be az alig félmillió dolláros költségvetésű Szelíd motorosok című filmbe. Az egy nemzedék lázadó életérzését kifejező alkotás azonnal sztárrá tette, s megkapta első Oscar-jelölését. 1972-ben esélyes volt a Keresztapa egyik főszerepére, de Coppola végül Al Pacino mellett döntött. Ezután egymást követték a mára klasszikussá nemesedett filmek: a Kínai negyed cinikus nyomozójaként Roman Polanski dirigálta, majd Michelangelo Antonioni forgatta vele a Foglalkozása riportert.
Az igazi áttörést a Ken Kesey regényéből készült Száll a kakukk fészkére hozta meg számára: a börtön elől az elmegyógyintézetbe menekült örök lázadó, McMurphy ápolt szerepéért kapta első Oscar-díját 1976-ban.
Legtöbben mégis a Stanley Kubrick rendezte Ragyogás című Stephen King-horrorból emlékeznek rá borzongva, amint őrületbe süllyedt alkalmi hotelgondnokként sátáni mosollyal arcán veri szét az ajtót egy baltával. Jack Nicholson a rendező utasítására olyan hitelesen őrjöngött, hogy sokan attól tartottak, tényleg elvesztette eszét. (Az aprólékosságáról híres Kubrick ezzel a művével a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mert egy jelenetet 127 alkalommal vetetett föl.)
Emlékezetes alakítást nyújtott Jessica Lange partnereként A postás mindig kétszer csönget című „botrányfilmben”, szenvedélyes szerelmi kettősük a konyhaasztalon szintén bekerült a filmtörténetbe. Nicholson második Oscar-díját 1983-ban vehette át a Becéző szavak volt űrhajósaként.
Az Updike regénye nyomán készült Az eastwicki boszorkányok című filmben egyszerre három nő hálójába került bele, 1989-ben jellegzetes vigyorával az év gonosza volt a Batmanben. Eljátszotta az Egy becsületbeli ügy korrupt ezredesét, az amerikai szállítómunkások szakszervezeti vezetőjét (Hoffa), a Farkas című filmben egy farkasharapás után fokozatosan farkasemberré alakult.
A harmadik Oscar-díjat a Lesz ez még így se neurotikus, mindenki agyára menő író főszerepéért kapta 1998-ban. Utolsó szerepei közül emlékezetes a Minden végzet nehéz idősödő szívtiprója, a maffiavezér Martin Scorsese Oscar-díjas A tégla című alkotásában, valamint A bakancslista rákbetege, aki kórházi ágyán számba veszi addig megvalósulatlan álmait.
Az amerikai filmakadémia kitüntetését tekintve a férfiak közül ő az abszolút csúcstartó
Bár három aranyszobrocskát rajta kívül a mára teljesen elfeledett Walter Brennan is átvehetett a harmincas években, Jack Nicholson emellett rekordszámú, 12 jelöléssel is dicsekedhet, amelyeket öt különböző évtizedben gyűjtött be – először 1969-ben, legutóbb tíz éve. Természetesen szó szerint is csillag, a hollywoodi Hírességek Sétányán. Az is igaz ugyanakkor, hogy kétszer jelölték a legpocsékabb alakítást „elismerő” Arany Málna díjra is.
Jack Nicholsonnak lesújtó a véleménye a mai „filmművészetről”. Bár maga is próbálkozott rendezéssel, a kamera másik oldalán nem aratott sikert. Démoni tekintete, gyilkos mimikája szexuális vonzerővel párosul, még negatív szerepeiben, zavart és elmebeteg figuraként is szinte sajnáljuk és elfogadjuk viselkedését. Férfiideálnak a legnagyobb jóakarattal sem lehet nevezni, már első jelentősebb szerepe idején kopaszodott és hízásra is hajlamos. Vonzerejének mégsem tudnak ellenállni a nők, partnereinek se szeri, se száma.
A maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól és szókimondásáról híres színész tévéinterjút soha nem ad. Szabad idejében a Los Angeles Lakers kosárcsapat meccseire jár, gyűjti a kortárs művészeti alkotásokat, Bob Dylan, valamint Louis Armstrong művészetének nagy rajongója.
