Vajon mi történik, ha az embert – főleg ha színésznő – elragadja a mindent elsöprő szerelem? Képes egyszerre küzdeni az életéért, a szerelméért és a közönség odaadó rajongásáért?
A századforduló egyik legnagyobb tehetségű színésznőjének fantasztikus élete
Blaha Lujza nevét mindenki ismeri, de azt kevesen tudják, hogy az élete kész regény. A színészet a vérében volt, családja vándortársulatával már az 1800-as évek közepétől a Felvidéket járta egy ekhós szekéren. Tiszta énekhangja és drámai előadásmódja mindig könnyet csalt az emberek szemébe, vagy mosolyt az arcukra. Rendületlenül játszott a kolerajárvány idején is, és ha kellett, szembeszállt a társulatát fenyegető betyárokkal. Nem ismert félelmet.
Még szinte gyerek volt, amikor hozzáment Blaha János karmesterhez, aki egyengetni kezdte a karrierjét. Bár a férje hamarosan elhunyt, Lujza hírneve egyre csak nőtt. A földbirtokosok éppúgy versengtek érte, akárcsak a kőszínházak. Ő azonban az egyre divatosabb operettek helyett a magyar emberek mindennapi életét ábrázoló népszínművek bemutatását szorgalmazta.
De vajon mi történik, ha az embert – főleg ha színésznő – elragadja a mindent elsöprő szerelem? Képes egyszerre küzdeni az életéért, a szerelméért és a közönség odaadó rajongásáért?
Kal Pintér Mihály sodró lendületű, a valóság és az írói fantázia határán egyensúlyozó regénye egy bohém és temperamentumos, ugyanakkor harcos nő kalandos életébe enged betekintést.
1974-ben született Budapesten, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett.
Volt újságíró, kabarészerző, szórakoztatóműsorokba írt dalszövegeket, jeleneteket. Később rádiós kreatívként és műsorvezetőként tevékenykedett. Több színdarabját bemutatták. Volt rovatszerkesztő, jelenleg könyvszerkesztőként dolgozik. Verseskötete jelent meg Szösszentő Ámor címmel 2002-ben.
Nős, feleség szintén szerkesztő, egy hároméves kislány apukája.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe.
Kal Pintér Mihály: Blaha Lujza – A nemzet csalogánya
(részlet a regényből)
– És most mi lesz, Sándor? – kérdezte Ponti Lujza kétségbeesve.
– Mi lenne? Ott lesz, ahol mi. Ott nevelkedik, ahol mi járunk, ott nő fel, ott válik ember belőle.
– Talán asszony.
– Nem akarom más asszonyának nevelni. Nem akarom, hogy egy férfit szolgáljon egész életében.
– Akkor mit akarsz? Szegénységet neki is? Én elhagytam érted apámat, anyámat, az egész tűrhető életemet.
– S ez így velem tűrhetetlen? Hát nem ez a boldogság?
– Ez? Hogy más kegyelméből élhetek? Hogy csak azért nem pusztultam el, mert volt egyetlen igaz ember ebben a szutykos városban? Neki én nem ilyen sorsot szánok.
– Hiszen éppen erről beszélek. Hogy nem akarok neki ilyen életet.
– Ha írnál a bátyádnak…
– Ha írhatnék, nem lennék földönfutó.
– Írhatnál, ha a büszkeséged engedné. Most már nem csak ketten vagyunk, Sándor.
– Mi ezt az életet választottuk. Én elhagytam a családomat, és nem azért, hogy alkalomadtán visszaédesgessem magam a kegyelmükbe. A bátyám… Nem akarok erről többet beszélni.
Kal Pintér Mihály: Blaha Lujza – A nemzet csalogánya, Animus Kiadó, 2025
