„Újra és újra ugyanazokat a virágokat használtam fel: egy csokor körömvirág – szomorúság; egy vödör bogáncs – mizantrópia; egy csipetnyi szárított bazsalikom – gyűlölet.” Vanessa Diffenbaugh A virágok nyelve c. regényében a zárkózott lány szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét ékesen beszéli. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje?
Victoriát születésekor elhagyta az édesanyja. Nehezen talált nevelőszülőkre. Tizennyolc éves koráig harminckét nevelőotthont is megjár. Elisabeth fogadja be kilencéves korában, aki maga is nehéz gyermek- koron ment át, s a kislány valójában tükröt tart neki. De a személyiség valódi tükrét a virágok jelentik.
Vaníliavirág – hűséges ragaszkodás, pipacs – végzetes tékozlás, napraforgó – csalóka gazdagság, mályvarózsa – nagyra törés, levendula – bizalmatlanság, körömvirág – szívfájdalom, lila jácint – bocsánatkérés, ciklámen – óvatos reménykedés, amarillisz – büszkeség.
Rajongva szereti egymást Elisabeth és Victoria, mégsem jelennek meg az örökbefogadási tárgyaláson. A lányon egész kicsi korától látszik az extrém távolságtartás, gyanús, dühös, utálja, ha hozzáérnek, nem szeret iskolába járni, és egyáltalán nem találja helyét a világban, néha az utcán alszik hajléktalanként. Étkezési szokásai furcsák. Diffenbaugh látványosan ecseteli a nevelőotthonos lány bizarr rituáléit. Pedig Victoria nem reménytelen eset: egy virágüzletben kreatív és ügyes virágkötői munkájával szép lassan megalapozza saját egzisztenciáját. Az esküvőre készülő párok kizárólag őt akarják felkérni ünnepi dekorációjuk készítéséhez. A szakács és virágfarm-tulajdonos Granttól gyermeke születik, akit azonban ugyanúgy elhagy, mint korábban őt az édesanyja.
Az írást át- meg átszövi a különböző növényekkel való kommunikáció és annak embereket összehozó ereje. A szerző hangsúlyozza is interjúiban, hogy könyvét a maga komplexitásában kell értelmezni, hiszen elsősorban az állami gondozottak problémáira fókuszál, vagyis arra, hogyan lehetséges két teljesen ellentétes érzelem ezekben a gyermekekben. Gyűlölik a világot, de szeretetre vágynak, és közben meg kell tanulniuk maguk mögött hagyni gyermekkorukban fixált traumáikat. Itt lép be a képbe a virágok nyelve. A szerzőt ez a metanyelv kamaszkora óta foglalkoztatta. A sárga rózsát például egy helyen a féltékenységgel, máshol pedig a hűtlenséggel párosították – miért? Mikor ennek utánajárt, azonnal kultúrtörténeti kutatások közepén találta magát, szótárakkal, könyvekkel, dokumentumokkal körülbástyázva.
A könyv valójában egy keresési folyamatról szól: Victoria megkérdezi a virágüzletben a vevőktől, mit keresnek? Hűséget? Állandóságot? Bizalmat? Ehhez mérten ad virágokat, azaz szimbólumokat a kezükbe. A szerző saját bevallása szerint története nem kitalált, ő maga is dolgozott egy hasonló lánnyal. Ez a találkozás alapjaiban inspirálta a történetet. Virágok segítségével meséli el Victoria életét, és beszél olyan társadalmi problémákról, mint az egyedülálló anyaság vagy az otthonszülés.
A könyv elsődleges érzelmi üzenete mégiscsak a családdal kapcsolatos. Victoria kétségbeesetten keresi a családi köteléket, de nem találhatja meg, amíg nem tudja, mit jelent a szeretet. Ha egyet előrelép, mindjárt kettőt hátra – félelemből. A történet végén azonban kiderül, a legkorábbi traumák is legyőzhetők, csak meg kell tanulnia újra bízni és szeretni. A virágok nyelve nagyon speciális kulcsot ad a másikhoz, és sohasem mellébeszélés, állítja a szerző. Victoriával mintha speciális érzelmi kapcsolatot ápolna a regény közben, igazi mentorként a virágok üzeneteivel figyelmezteti, mikor mire kell vigyáznia. A könyv végén pedig saját virágszótárát is közreadja. Nem véletlen, hogy a megjelenés után a virágkereskedelem is reagált a kötetre, jó néhány helyen reklámozzák, a Facebookon pedig sok levél érkezett a szerzőhöz virágárusoktól. A Holland Virág Tanács és az egyesült királyságbeli Királyi Kertészeti Társaság pedig támogatásáról biztosította a művet. Diffenbaugh tehát könyvéért az elismerés virágait kapta ajándékba. De melyik is az?
A virágnyelv létére a Bibliában, a görög és a római mitológiában is találhatunk utalásokat. Az első ismert virágnyelv-dokumentum a XVII. századi Konstantinápolyból származik. A virágok üzenetei elsősorban a nőkhöz, a szépséghez, a finom erotikához és a költészethez kapcsolódtak célzatos, lényegre törő jelleggel. A viktoriánus kor prűdsége kedvezett igazán e jelrendszernek (nem véletlen a regény főszereplőjének neve: Victoria), mely látszólagos kétértelműségei ellenére nagyon is egyértelmű jelentéseket hordoz. A titkos hírek és üzenetek ilyenfajta kódolását később a kémek is használták. Az első virágnyelvszótár 1818-ban jelent meg Európában, több mint nyolcszáz növény jelentésével. Költők, festők, zeneszerzők tudatosan használták a virágok jelentéseit műveikben. A virágcsokrok átadása csak a XIX. század közepétől jött divatba. A virágok számából például tudni lehetett a randevú óráját. Egy virágcsokor átadásának módja ma is üzenetet rejt magában.
Mindenki másként érti? Több mint kétezer olvasó folytat beszélgetést a könyvről az Amazon internetes oldalon. Hol a történet romantikusan szívszorító jellegét, hol a nem egyenes vonalú narrációs megoldást dicsérték. Tetszik az olvasóknak, ahogy a virágok közvetítenek az emberek között, mások az állami ellátórendszer hiteles bemutatását emelték ki. Valaki úgy fogalmazott, briliánsak a virágfajtákhoz párosított jelentések. Egy hozzászóló szerint Victoria frusztrációja a történet mozgatója, míg más azt mondja, a lány erőszakos magatartása a sok bántás eredménye. Egy olvasó arra is rávilágít, hogy Victoria támogatói egytől egyig nők, a többi férfi szereplő szerinte kevésbé meggyőző és erőteljes. Akad, aki úgy ítéli meg, a könyv vége meseszerű és ellentmondásos, és hozzáteszi, napokig vitatkozott a barátaival arról, igaz-e ez így…
Varga Bernadett
Könyvjelző
