Georges Simenon 1950 decemberében fejezte be a Maigret és az éjszaka örömei című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban számos feldolgozás készült belőle. Hamarosan a magyar kiadása is megjelenik.
Georges Simenon (1903-1989) népszerűségét két dolognak köszönhette: egyrészt jó író volt, számos regénye és novellája tanúskodik erről. Másrészt Maigret alakjával a kispolgári életvitelű, józan gondolkodású, ám a bűnösöket is bölcsen megértő átlagembert emelte irodalmi rangra.
A belga születésű Georges Simenon a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret főfelügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült.
Simenon 1950-ben második feleségével Svájcba költözött, de a házasság nem sikerült, az író visszaemlékezéseiben „pokoli szimfóniának” nevezte, s egyszer öngyilkosságot is megkísérelt. Noha soha nem engedte, hogy magánélete beleszóljon a munkájába, az éppen aktuálisan írt krimijei azért visszatükrözik az író lelkiállapotát. Így van ez a Maigret és az éjszaka örömei című krimi esetében is, aminek filmfeldolgozását már láthattuk, ám olvasni még nem olvashattuk magyarul.
A történet szerint a Picratt’s egy kis éjszakai klub Párizsban, ami hajnali négykor zár be. Mindenki hazafelé igyekszik, kivéve Arlette-et, az egyik táncosnőt, aki a körzeti rendőrőrsre indul, hogy bejelentsen egy tervezett gyilkosságot. Állítása szerint két férfi arról beszélgetett a mulatóban, hogy másnap megölnek egy grófnőt.
Bár az elmondottak részletei meglehetősen ködösek, reggel a bűnügyi rendőrségen Maigret felügyelő és kollégái kihallgatják a lányt, aki viszont visszavonja a bejelentést arra hivatkozva, hogy előző éjjel részeg mámorában nem is tudta, mit beszél.
Maigret-nek azonban bogarat ültet a fülébe a történet, majd délelőtt befut egy telefonhívás; gyilkosság történt, de az áldozat nem az, akire számítottak…
Georges Simenon 1950 decemberében fejezte be a Maigret és az éjszaka örömei című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban számos feldolgozás készült belőle.
