Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L. betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges társa.
Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, ami most kerül először az olvasók elé.
Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit: „Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel.”
Az apró részletek újraélése a „visszapergetett” idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő másoknak írta a naplót, felesége neki.
Márai Lola élete a férje, Márai Sándor életéről szólt. Hatvanhárom éven keresztül élt mellette és vele, követte őt bármerre is ment a világban, még az emigrációban is mellette állt, vállalta a nélkülözést, a számkivetettséget, de talán mindennél fontosabb, hogy meghallgatta a férfit. Kulcsszerep – mondta erre a házaspárt jól ismerő barát. A nélkülözhetetlen társ, akinek létezéséről csak egy titokzatos L. betű tanúskodott, sok évtized elmúltával kilép az L-betű takarásából és megmutatja magát. Lola, vagyis Matzner Ilona, Márai Sándor felesége maga is évizedeken keresztül írta a saját naplóját, amelyből eddig csupán néhány oldal került nyilvánosságra, ám tárgyalásokat folytatnak az örökösökkel a teljes napló megjelentetéséről
„Nekünk már minden életforma idegen. Be vagyunk zárva a betűbe, az írásba, ebbe a mindent kizáró magányos műfajba! Minden más már idegen számomra. Az írás életmód!”
Vagyis ami Márai életrajzából naplójának tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns létük bonyolult érzelmi hátterét.
„Befejeztem az Erősítőt, akárhogy haragszom rá néha – dühös vagyok rá, ha elkezdem olvasni (akármelyik könyvét) megenyhülök – elfelejtem a rosszat – nem tudok rá haragudni” – írta naplójába 1974. augusztus 6-án Márai Sándor felesége, Matzner Ilona.
A két kötet csaknem 1700 oldalon mutatja be az ő és házasságuk, családjuk történetét 1948-tól 1979-ig. E naplójegyzetek mélyebb betekintést adnak az író és felesége kapcsolatába, annak minden árnyalatával és arra is lehetőséget nyújt, hogy megismerjük Márai Sándort a hozzá legközelebb álló ember szemével. „Abban biztosak lehetünk, hogy az írót hat évtizednél hosszabb időn keresztül hűségesen kísérő Lola ha nem is mindig értékelte helyén az eseményeket, egy elfogadó személy szemüvegén keresztül férkőzhetünk közelebb a híres íróférjéhez, miközben kibontakozik az ő portréja is” – írják a Petőfi Irodalmi Múzeum weboldalán.
Bizonyára sokan és sokféleképpen interpretálják majd a naplóból kiderülő információkat és lesz, akit csak a pletyka jellegű bejegyzések villanyoznak fel, erre sajnos kötetek sora a tanúság. Egy bizonyos: akit az ember érdekel a maga esendőségében és tisztában van saját gyengéivel is, az sok olyan mondatot talál majd, ami elgondolkoztatja férfi és nő, az írófeleség szerepe, a száműzöttségben egymás mellett kitartás, a minden ellenére kitartás, e naplót jegyző és Márai Sándor személyének titkairól.
A napló attól a pillanattól rögzíti az eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése, hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg.
„Apró porszemei vagyunk a földnek, amiket egy időre feldob a szél, aztán visszahullunk a földre.”
Lola feljegyzései bevezetnek életük eseményeibe, házasságuk és kapcsolatrendszerük titkaiba és az is kiderül, mennyire nem az egyszerűbb utat választották 1948-as emigrációjukkal. Az író felesége halála után rendszeresen olvasta e naplókat, néha reflektált is ezekre saját bejegyzései között.
Az Ötvös Anna és Nagy Zsejke szerkesztésében megvalósuló kötet borítóját Tillai Tamás tervezte.
