Marilyn Monroe már életében legenda lett, rajongói közé tartozott Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, képmása ma is dollármilliókat hoz örököseinek. Marilyn Monroe amerikai filmszínésznő 90 éves lenne.
Karrierje javarészét azzal töltötte, hogy megpróbálta semmibe venni a „vígjátékszínésznő” címet – annak ellenére, hogy ő volt az egyik legösztönösebb komika, aki valaha felélénkítette a vásznat. Marilyn Monroe számára mindig fájdalmas volt az a távolság, ami önképe és imázsa között feszült. Már azelőtt is törekedett arra, hogy tökéletesítse önmagát, hogy csillaga emelkedni kezdett: irodalmi kurzusokat vett az UCLA-n, felhalmozott több száz könyvet (köztük elsősorban klasszikusokat, Tolsztoj, Milton, Whitman műveit), és Beethovent hallgatott. Kétségbeesésében, hogy az 1950-es években színésznőként komolyan vegyék, Lee Strasberg színjátszógurujánál tanult. Ugyanabban az évben, amikor megdöbbentette a nyilvánosságot a színműíró Arthur Millerrel kötött házasságával, megmutatta a Buszmegállóban, hogy el tud játszani egy tisztán drámai szerepet is. Mindez mégsem volt elég a számára.
Marilyn Monroe 1926. június 1-jén Los Angelesben született Norma Jean Baker néven. Egész életére kihatott hátrányos gyermekkora – veszélyeztetett gyermekből lett drogfüggő és labilis felnőtt. Apját soha nem ismerte, elmebajra hajlamos anyja élete nagy részét intézetben töltötte. Kisgyermekként nevelőszülők és árvaházak között hányódott, a nyomorból menekülni akarva tizenhat évesen ment először férjhez.
Szépségét egy fotós fedezte fel, modellként címlapra került, elvált és szőke lett. A 20th Century Fox stúdió szerződtette Marilyn Monroe néven, s miután egy féléven át „csiszolták”, kamera elé állhatott.
Első filmje bukás lett, ezután visszatért a modellkedéshez, 1949-ben még egy aktnaptárt is „bevállalt”. A Fox aztán újra szerződtette, az Aszfaltdzsungel és a Mindent Éváért című filmekben a nézők megszerették. Már ekkor több szerelmes levelet kapott, mint a nagy sztárok.
Amikor 1953-ban eljátszotta a Niagara (Marilyn Monroe egyetlen filmje, amelyben az általa játszott karakter meghal) és a Szőkék előnyben című filmek főszerepét, a Hétévi vágyakozásban a metrószellőző fölött egy emlékezetes és sokszor idézett jelenetben fújta fel a szél szoknyáját. Egy csapásra Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa lett. Férjhez ment a kor legnagyobb baseball-sztárjához, Joe DiMaggióhoz, s bár egy évig sem voltak házasok, a férfi élete végéig kitartott mellette.
A szőke haj, a kislányos hang és a tágra nyílt szemű ártatlanság atmoszférája világméretű csáberőt kölcsönzött neki. A rajongók odáig voltak gömbölyded idomaiért, melyeket még inkább kihangsúlyozott a híres Monroe-féle riszálás. Ironikus módon ki nem állhatta mindazt, ami a sztársághoz segítette – a szexepilt, a naiv, de érzékeny imázst – s amit oly remekül fogott hadra a vígjátékokban. Monroe bizonytalan énje a szerepekbe könnyen illeszkedett, de a forgatások számára és a stábnak is rémálomnak bizonyult: rendszeresen késett, szerepét elfelejtette, harcban állt a rendezőkkel és a stúdiókkal. Pokoli lehetett vele dolgozni: órákat késett, és képtelen volt megtanulni a legegyszerűbb szövegeket. A Hétévi vágyakozás után Billy Wilder fogadkozott, hogy sosem forgat vele többet: ” De valahányszor megláttam, mindig megbocsátottam neki.” Végül egy év szabadságot vett ki, ezalatt a híres New York-i Actor’s Studióban képezte magát. A legenda szerint a feleséget kereső Rainier monacói herceg őt is komoly jelöltnek tekintette, végül azért választotta Grace Kellyt, mert az katolikus volt.
Az 1956-ban forgatott Buszmegállóban aztán bebizonyította, hogy drámai szerepet is el tud játszani, s egyre érettebb színésznő lett. Ugyanebben az évben ismét férjhez ment, a híres drámaíró Arthur Millerhez, akivel a következő évben Angliába mentek, Monroe itt Lawrence Olivier-vel készítette A nagyherceg és a táncosnő című filmet. Ekkor már az alkohol és a tabletták rabja volt, többször elvetélt, házassága megromlott.
1959-ben, gyógyszereken élve készítette legnagyobb sikerét, a Van, aki forrón szereti című komédiát Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában. Monroe élete alakítását nyújtotta, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel, mondatait végül a díszletfiókba ragasztották be, hogy ne hibázza el. Következő filmje a Szeressünk! volt Yves Montand-nal, s már a szétesés szélén forgatta 1961-ben a Kallódó embereket, amelynek forgatókönyvét Miller írta, akitől éppen akkor vált el.
Hiába volt ikon, egyre labilisabb lett, megbízhatatlansága a forgatásokon tovább súlyosbodott. A forgatás után összeomlott, depresszióba süllyedt, amelyből csak az emelte ki, hogy őt kérték fel a születésnapját ünneplő új elnök, John F. Kennedy köszöntésére. A politikus és a színésznő között románc szövődött, sőt az elnök Robert fivérével is hírbe hozták. Utoljára a Valamit adni kell című vígjáték főszerepére kérték fel, de megbízhatatlansága miatt a szerződését felbontották, s már egy stúdió sem tartott rá igényt.
A még mindig csak harminchat éves Monroe ágyban fekvő meztelen, a telefont markoló holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel a bejárónője. A hivatalos vizsgálat altató-túladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el, azóta számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot halálával kapcsolatban.
Marilyn Monroe már életében legenda lett, rajongói közé tartozott Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, képmása ma is dollármilliókat hoz örököseinek. Mítosza mit sem halványult, az új évezred küszöbén a Playboy, a People és az E! online magazin szavazásán is őt választották az elmúlt évszázad legszexisebb nőjének.
