Nádasdy Borbála író a magyar értékek megismertetését is céljának tekinti. Tapasztalatai szerint látszik, hogy olvassák a könyveket és Franciaországgal ellentétben Magyarországon majd minden településen van könyvtár.
A magyar értékek külföldi megismertetését is céljának tekinti a Franciaországban élő Nádasdy Borbála író, aki – Erdélyt és a Felvidéket is érintve – több mint 80 helyen mutatta már be könyveit. A találkozások élményeiről és könyvei fogadtatásáról ír legújabb, 2014-es kiadású Úton-útfélen című kötetében, amelyet az Országos Könyvtári Napok keretében a napokban több Veszprém megyei településen is bemutatott.
Az írónak – mint az MTI-nek elmondta – még sok mondanivalója van hűségről, hazaszeretetről, magyarságról. Sikere titkát abban látja, hogy a saját emlékeit írja meg, „nem másét és nem panaszkodva”.
Nádasdy Borbála grófnő úton-útfélen a szabadságról, a személyes autonómia megőrzéséről beszél. Hitelét saját életének rendhagyó példája adja. Személyes szabadságára nemcsak azok törtek, akik előre kirótt büntetéseikhez kerestek bűnösöket, de meglepő módon azok is, akik pénzt, világsikert, hatalmat kínáltak neki. Örök talány, hogyan ismerte fel e kísértésekben az igazi veszélyt. Vonzalmát az ésszerűtlennek látszó döntések, a másolhatatlan minták iránt ősi ösztön őrzi tűzön-vízen át, talán csak azért, hogy napjainkban ország-világ-járó küldetését teljesítse. Hogyan jutott el példája az emberek szívéhez, hogyan lett fogékony közszereplő, ebben a könyvében ezt mondja el nekünk.
Francia férjével rendszeresen népszerűsítik a magyar kultúrát. Mint mondta, szeretnék felhívni a figyelmet kulturális, irodalmi, művészeti értékeinkre vagy megmutatni például, hogy Észak-Magyarországon és a Felvidéken milyen várak, gótikus templomok állnak.
Nádasdy Borbála élete történetét három kötetben Zagolni zabad, A szabadság zaga és Maradni zabad címmel írta meg 2008 és 2010 között. A 2012-ben megjelent Ízes élet című kötetében az életében fontos állomásokat jelentő országok ételeiről, hangulatáról írt.
Az iskoláséveinek helyszínén, Bakonynánán kedd este tartott író-olvasó találkozón azt is elmondta: ha ideje engedi, mindenhová elmegy, ahová hívják, mert úgy érzi, a fiatalok ki vannak éhezve a történelemre. Tapasztalatai szerint látszik, hogy olvassák a könyveket és Franciaországgal ellentétben Magyarországon majd minden településen – Veszprém megyében is 196 helyszínen – van könyvtár.
Az 1939-ben született író hatéves koráig Lepsényben élt, majd a háború elől menekültek a szomszédos Alsóperére, ahol a dédapja által alapított vadászház lett az otthonuk egészen 1952-es kitelepítésükig. Mint mondta: „a természet tanított minket, nekünk pedig tisztelnünk kellett törvényeit”.
Kitért az 1956-os forradalomra is, amelyet Budapesten tizenéves korában élt meg. 1957-ben elhagyta az országot, Franciaországban telepedett le, második férjével 48 éve élnek egy Párizs melletti városban. Családjában is fontosnak tartja az identitás megőrzését, spanyol anyanyelvű unokáinak rendszeresen főz magyar ételeket, megismertette őket a magyar népmesékkel és magyar imákat is tanít nekik és gyakran hozza el őket Magyarországra.
