„A magyar irodalom nagy volt. Néha úgy tetszik, nagyobb volt, mint a nemzet”, vélekedett Márai Sándor.
(Európai útirány) „A szellemi emberek kötelessége lesz, hogy a kollektív felelősség igazságát kimondják és mindezt erkölcsi, tárgyi bizonyítékkal igazolják. Egyetlen hatalmi csoport sem tagadhatja meg a felelősség elvét, egyetlen nép sem”, jegyezte le Márai Sándor 1942-ben a háború kellős közepén. Bárhol, bármilyen körülmények között, csakis egy ilyen mondat mutat Európa felé. Szerbiában is! (2000)
(A gyarlóságról) „A magyar irodalom nagy volt. Néha úgy tetszik, nagyobb volt, mint a nemzet”, vélekedett Márai Sándor. Felszisszenek. Vajon lehetséges-e, hogy a vajdasági magyar irodalom is nagyobb volt, mint közössége? Annak ellenére, hogy túlontúl gyarlók voltunk, hiszen még ezzel a lehetőséggel sem voltunk tisztában. (2000)
(Márai példája) Márai Sándor tudta miért kell távoznia, ezért tétovázott oly sokat. „Így döntöttem: amíg valamilyen életlehetőségem van itthon, nem megyek el, itthon maradok, megeszem az utolsó nadrágom és letöröm a plombát a fogamból, de nem megyek el”, jegyezte naplójába. Amikor írói életlehetősége megszűnt, vette a vándorbotot: európai hontalan lett. Hazájában többé ki sem ejtették a nevét. Nem járt haza víkendezni és a magyar állami rádiók és tévéadók sem sugározták műveit. (2000)
Végel László (1941, Szenttamás) Kossuth-díjas (2009) író, drámaíró, Pulitzer-emlékdíjas publicista, a belgrádi Helsinki Bizottság Tanácsának tagja, a háború alatt bujkálnia kellett, ennek ellenére háborús naplóját szerb és magyar lapokban közölte. 2006 és 2007 között DAAD ösztöndíjjal Berlinben élt. Néhány éve ismét Németországban, ahol több könyvét német nyelvre is lefordították. Nem olyan rég, ebben az évben (júniusban) a délkelet-európai régióban kifejtett, az interetnikus és interkulturális tolerancia és megértés fejlesztése terén végzett munkájáért adták át neki a Konstantin Obradovic-díjat kapott. Csaknem húsz könyvet írt, amelyek egy részét szerb, illetve horvát nyelvre is lefordították. Egy makró emlékiratai(1967) című regényével beírta nevét a kortárs magyar regényt megújítók társaságába. Ez az a mű, amely a mai napig meghatározza írói besorolását, megítélését.
Végel László
Négyszemközt Máraival – Naplójegyzetek, 1992–2014
című könyvének bemutatója
A szerzővel Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom kritikusa beszélget.
Moderátor: Kőrössi P. József
2014. december 10., szerda 17.00 óra
Örkény István Könyvesbolt, Budapest
