Igazodva a szezonhoz ő
szbe borulnak a borítók a Magvető kínálatánál. Egy megrázó magyar sorozatgyilkosság eseményei, egy 2. világháborús igaz történet és egy érzelmek mélyére hatoló, örök emberi elbeszélés. Ősz a Magvetőnél.
Rubin Szilárd: Aprószentek
„Tükörképekből álló útvesztő”
Rubin Szilárd hagyatékban maradt kéziratának kiadását magára vállalta a Magvető Kiadó, és az 1994-ben újra kiadott Csirkejáték után most napvilágot lát az Aprószentek is. Egy sorozatgyilkosság befejezetlen regénye és befejezetlen nyomozása, hiszen Rubin Szilárd meghalt mielőtt a kézirat végére ért volna, amiben betegségén kívül egyéb nyomás is akadályozta.
1953 októbere és 1954 augusztusa között egy sorozatgyilkos tartotta rettegésben Törökszentmiklóst. Öt gyereklánynak veszett nyoma ezekben a hónapokban, míg az ősz elején le nem tartóztatták a húszéves Jancsó Piroskát, akit aztán a bíróság később halálra ítélt.
Rubin Szilárd ennek a gyilkosságsorozatnak eredt a nyomába a hatvanas évek végén, felkutatva az ügy tanúit. Az így megszülető mű mégsem pusztán tényregény: a nyomozásban maga a nyomozó is érintetté válik az első pillanattól, Jancsó Piroska fényképének a megpillantásától fogva.
Mi is ez a könyv? Regényes riportázs? A magyar Hidegvérrel? Rubin utazása egy sötét és kietlen tartományba? Egy idős és magányos magyar író élethosszig tartó birkózása az anyagával?
Egy kicsit talán mindegyik. Az Aprószentek Rubin Szilárd utolsó műve, amelyen az író több mint négy évtizeden keresztül dolgozott. Ezt a hagyatékban maradt munkát veheti most kézbe az olvasó.
Az 1927-es születésű Rubin Szilárd tízéves volt, amikor édesanyját eltemették. Később az apja is és az egész családja meghalt, erőszakos halállal. Pályáját lírikusként kezdte, az Újhold költői közé tartozott, később azonban regényeket publikált. A háború után indult nemzedék, Pilinszky, Nemes Nagy, Lakatos István, Rába György és Szabó Magda pályatársaként. Modernista érzékenység és némi dekadens nosztalgia jellemzi
Munkásságára a kétarcúság a jellemző: az 1950-es években írott regényei alapvető vonásaikban a korszak sematikus prózairodalmához alkalmazkodnak, későbbi műve, a Csirkejáték (1963) viszont kiemelkedik a kor kisregény-terméséből. Gondos Ernő – a Csirkejáték egyik korabeli marxista kritikusa – így értékelte a művet: „De milyen is ennek a könyvnek a történelemszemlélete? És egyáltalán: milyen ennek a műnek a mentalitása? Nem szocialista. Ez kitűnik a hős viselkedésének korlátozott kritikájából is. Ám a mentalitás nem is antiszocialista. Rubin számára a megelőző évtizedek történelmi változásai egy számára idegen szükségszerűség megvalósulásának tűnnek.” A kritikus zavara érthető, a regény nem volt a korízlés hív tükre, ugyanakkor a nagy kortársak, Pilinszky János és Szentkuthy Miklós azonnal felfigyeltek rá, utóbbi „igazi modern, mai Werther”-nek titulálta; és azután később is hatott irodalmunkra. Pilinszky egy 1969-es interjújában, hogy kortársai közül Németh László, Ottlik Géza és Rubin Szilárd prózáját említhetné magához közelállónak. 1997-ben Esterházy Péter írt róla figyelmes és rajongó visszaemlékezést, méltatást. 2010 április 14-én hunyt el tapolcai otthonában, hosszas betegség után.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Csirkejáték (1963, 1981, 2004), Római egyes (1985, 2010), Aprószentek (2012)
Kováts Judit: Megtagadva
„A múlttól nem lehet szabadulni. Szembe kell vele nézni.”
Kováts Judit író, korábban történész-levéltáros. Számos tudományos munkája – kötete, tanulmánya, szakcikke – jelent meg a 19. századról, azon belül is a reformkorról. Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléséket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon. A Megtagadva az első regénye.
Az első regényes írónő története 1942-ben kezdődik. A kamasz Somlyói Anna és barátnői nem a háborúval vannak elfoglalva, hanem inkább a szerelemmel. Eleinte Horthy Miklós fiába, a fiatal és fess repülőtisztbe szerelmesek, fényképét titokban maguknál hordják. Ám a plátói rajongás után az utolsó gimnáziumi évek meghozzák Anna számára az igaz szerelmet egy gyerekkortól ismerős fiú, András személyében. Sajnos azonban ez a szerelem beteljesületlen marad, mivel a közelgő háború elszakítja őket egymástól.
A front közeledtével az emberek egyre több időt töltenek a földalatti búvóhelyeken, a lányokat a családok minden létező trükkel igyekeznek elrejteni a szovjet katonák elől: Anna hosszú hetekig megússza, ám egy napon mégis elkapják, attól fogva rendszeresen, szinte naponta megerőszakolják. Később pedig elviszik „jóvátételi munkára” is, ahonnan hetek múlva sikerül megszöknie.
Kováts Judit az „oral history” elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról, az orosz megszállásról, majd a kuláküldözésekről, a kollektivizálásról. A huszonhárom személlyel készített, közel száz órás anyag egyik fontos forrása lett a regénynek, melynek témája a második világháború, narrátora pedig egy nyolcvanöt éves asszony, aki ’44-ben érettségi előtt álló diáklányként élte át az eseményeket. Az írás az ő kettétört életén keresztül mutatja meg a háborút úgy, ahogy a levéltári forrásokból és történelemkönyvekből sohasem ismerhetjük meg. Somlyói Anna fiktív személy, azonban minden, amit elmond megtörtént, igaz esemény.
A dokumentarista látásmód minimalista stílust eredményez, Kováts csak láttatja az eseményeket, mintegy elénk tárja a valóságot, a tanulságokat nekünk kell levonnunk. A tények makacs dolgok: az események kommentárok nélkül követik egymást, a tettek beszélnek az elvek helyett. Mindenki a végsőkig redukált létben igyekszik életben maradni, vagy épp egy aprócska előnyt kicsikarni magának, amely lehet, hogy éppen az életet jelenti.
A múlttal való szigorú szembenézésre sarkall ez a könyv, és bár olvasmányként is izgalmas, érdekfeszítő alkotás, jelentősége túlmutat az irodalmon. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Megtagadva (2012)
Jean Mattern: Tejjel-mézzel
„Szükségünk volt egymásra, élni akartunk.”
Azon a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű.
A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé.
Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről – és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.
Jean Mattern 1965-ben született egy Közép-Európából származó családban. Összehasonlító irodalomtudomány szakon végzett a Sorbonne-on. A Gallimard-nál, Franciaország – és a világ – egyik legrangosabb kiadójánál, többek között olyan szerzőket jelentetett meg, mint Ámosz Oz, Orhan Pamuk, Herta Müller, Dragomán György vagy Esterházy Péter. Jean Mattern ezek alapján tapasztalt könyves szakember, ám az írással csak alig néhány éve foglalkozik komolyabban. Első regénye, A Király Fürdő 2010-ben jelent meg a Magvető gondozásában, most a Tejjel-mézzel című kötettel ismerkedhetünk majd meg.
LaZa
