„A Sir Francis Walsinghamnek dolgozó kémek, vagy más néven hírszerzők, nem voltak feltétlenül szeretettel teli, kedves emberek. Egy nem a mai mércével mért nagybetűs Hőst kerestem, igazi korabeli alakot.” Egy különleges korszak különleges történelmi krimisorozatáról beszélgettünk Rory Clements íróval. – Exkluzív interjú
Rory Clements már gyermekkorában arról álmodozott, hogy író lesz, ám újságíróként dolgozott sokáig, majd hátrahagyva családjával Norfolkba, egy tizenhetedik századi farmházba költözött, hogy beteljesítse álmát, és az írásnak szentelje minden idejét. Regényeinek főhősévé nem mást választott, mint John Shakespeare-t, a drámaíró William Shakespeare bátyját.
Ahogy a Bosszúálló című kötetről kritikánkban írtuk: „A már idős királynő – az őt ért csapások következtében – bizalma és hite megrendült mindenkiben, aki őt szolgálta. Noha William Cecil fia, Robert Cecil biztos pozícióban érezhette magát, a királynő legújabb kegyence, Robert Devereux, Essex earlje miatt volt miért aggódnia, annak ellenére is, hogy egyre nagyobb befolyással bírt a politikai frakciók között. „Országszerte ismerték a nevét, ő volt Erzsébet királynő legelső kegyence, magas helyre született udvaronc, akinek nem csak a neve csengett szépen, de csatában bátor volt és hős, az udvarban csillogott, szépsége és bája nem egy hercegnő kegyét is megszerezhette volna számára.” Olvasd tovább
Vajon miért olyan népszerűek a történelmi regények? Mitől izgalmas egy kémhistóriával felöltöztetett krimi? Ki volt William Shakespeare bátyja? Rory Clements minden titokról lerántja a leplet a Cultura.hu-val való beszélgetés során.
Könyveiben a Tudor-kori Anglia életét eleveníti meg, a történetek aprólékos kutatásra épülnek, életszerűek és részletesen kidolgozottak. Hogy zajlik a regényírást megelőző kutatás folyamata?
Első a történet. A történelmi regények megszállottja vagyok – elsősorban ezekből merítem az ötleteket. Vegyük például a spanyol szálban Francis Drake megölését, arról egyrészt a spanyol Nagy Armadáról szóló The Confident Hope Of a Miracle című könyvben olvastam. Az állt benne, hogy II. Fülöp húszezer dukátot ajánlott fel Drake meggyilkolásáért – pontosan a ma működő maffiákhoz hasonlóan. A kutatásaimhoz száz és száz könyvet tanulmányozok, ellátogatok történelmi helyszínekre, és olyan kényelmesen elérhető online oldalakat böngészek, mint például a The Oxford English Dictionary (amely a korhű szóhasználatban segít, illetve abban, hogy egy-egy kifejezést mikor említettek először), a Dictionary of National Biography, a State Papers és a Cecil Papers. A mai történelmi regényíróknak nagy szerencséjük van, hogy az információk hatalmas tárháza egy kattintásra elérhető számukra.
Mit gondol, mitől olyan népszerű a Tudor-korszak manapság?
Mai életünk nagyon biztonságos és szabályozott, gondolom, ezért is álmodozunk sokat azokról a történelmi időkről, amikor az életben maradás csak a legrátermettebbeknek sikerült. Mindamellett lenyűgözőek az európai udvarok figurái is, mint I. Erzsébet, Sir Walter Raleigh, II. Fülöp, Stuart Mária, William Shakespeare, IV. (Navarra) Henrik, Nassaui Vilmos orániai herceg a Hallgatag és sokan mások.
Az ön érdeklődését mi keltette fel a Tudor történelem iránt?
Hadd idézzem A. L. Rose híres angol történészt, aki azt mondta: „Erzsébet kora maga volt a hirtelen felnövő fiatalság robbanó és felvillanyozó tapasztalása, a világ kitágult, nem kizárólag a tengeren túlra, hanem az emberi elmét tekintve is. Hihetetlen, mennyi mélyreható felfedezés született Erzsébet uralkodásának utolsó két évtizedében!” Ennél jobban nem tudnám kifejezni.
Ha már történelem, mi a kedvenc történelmi idézete?
Shakespeare a VI. Henrik című királydrámájának a 2. részében írta: „The first thing we do, let’s kill all the lawyers.” („Első tenni valónk az legyen, hogy minden törvénytudóst agyonverünk.” fordította: Lőrinczy Zsigmond). Ez mondás ma legalább annyira ‘ül’, mint akkoriban.
Shakespeare neve magáért beszél, de John Shakespeare kiléte már magyarázatra szolgál. Mi, vagy ki ihlette a főszereplő, John Shakespeare figuráját?
A Sir Francis Walsinghamnek dolgozó kémek, vagy más néven hírszerzők, nem voltak feltétlenül szeretettel teli, kedves emberek. Egy nem a mai mércével mért nagybetűs Hőst kerestem, igazi korabeli alakot. Mintegy William Shakespeare prózaiabb, némileg keményebb kötésű fivérét. Úgy esett, hogy a világ legismertebb drámaírója, Shakespeare szüleinek valóban volt egy Jone nevű gyermekük, aki 1558 októberében született. Senki nem tudja mi történt vele később, a történészek azt feltételezik, hogy ezt a fiú- vagy lánygyermeket elvitte a pestis. Viszont én úgy gondolom, hogy életben maradhatott, és Walsinghamnek szolgált felnőttként…
A John Shakespeare-sorozat második kötete nagy sikert hozott; 2010-ben a C.W.A. ‘Ellis Peters Történelmi Krimi Diját’ is elnyerte. A Bosszúálló a Tudor intrikák regénye, hátborzongató kémtörténet az Erzsébet-kori Anglia színfalak mögött folyó hatalmi harcainak történetébe ágyazva. Mi a közös szál a sorozat első regénye, a Mártír és a Bosszúálló között?
Ebben a sorozatban minden könyv témája az Erzsébet uralkodásának utolsó éveiről és a minden oldalról fenyegető veszélyről szól. Pontosabban a monarchia stabilitásáról szól: hiszen az embereknek tudniuk kell, ki örökli majd a trónt. Ezzel szemben 1582-re világossá vált, hogy Erzsébet soha nem megy férjhez, illetve nem születnek utódai – trónjára több európai királynak és kegyencnek fájt a foga, és még többen akarták elbitorolni, támadások és összeesküvések révén Anglia földjéről és más országokból is.
Lehet kivételezni a korabeli karakterek között?
Igen lehet, van néhány kedvesebb karakterem.
Ki lett a kedvence, aki a szívéhez nőtt, és szívesen is ír róla?
A Bosszúállóban Penelope Rich-et kifejezetten szerettem, ő az Erzsébet által annyira kedvelt kegyenc, Essex grófjának a húga. Igazi vagány leányzó a teljesen feketével drapírozott hálószobájával, és nagy intrikus is, hiszen lázadásra buzdította bátyját, amiért Essex a fejével fizetett, az övé viszont a nyakán maradt. Penelope mindemellett nagyon érzéki hölgy is volt.
Ki hatott önre különösen ösztönzően a karrierje szempontjából?
Nagyon kedvelem Robert Harris regényeit, és Frederick Forsyth korai thrillerei is ihletet adtak.
És mi a legizgalmasabb könyv, amit olvasott?
Talán Christopher Devlin The Life of Robert Southwell, Poet and Martyr (Robert Southwell élete, poéta és mártír) című könyv, ami a legnagyobb hatással bír felettem. Az anglikán egyház világában felnőve kisfiúként protestáns szemszögből ismertem meg a Tudor korszakot, aztán a sors úgy hozta, hogy egy nagy váltással az érem másik oldalát is megláthattam és megismerhettem.
Mit tartogat a jövő John Shakespeare számára?
Ez természetesen titok. Talán annyit elárulhatok, hogy több kalandot is átél a további kötetekben, a családja egyre több szerepet (és veszélyt) vállal majd ezekben.
Molnár Noémi és Kibelbeck Mara
