Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Samantha Shannon: „Remélem, nem ilyen lesz a jövőnk!” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Samantha Shannon: „Remélem, nem ilyen lesz a jövőnk!”

Szerző: / 2013. november 11. hétfő / Szubkultúra, Könyvvilág   

Samantha Shannon (Fotó: Mark Pringle)„Nem az volt a célom, hogy megjósoljam a jövőt a Csontszüretben. Inkább azt szerettem volna megmutatni, hogyan alakítja a múlt a jelent.”

Sötét bűbáj és gonosz varázs a fantasy szerzők új generációjának legjobbjától – jellemzi a Booklist Samantha Shannon Csontszüret című regényét. A történetben Paige Mahoney  egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Természetesen nem ingyen. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel.

„Tizenhat évesen kezdtem dolgozni Scion London – vagy ahogyan az utcán neveztük, SciLo – alvilági bűnszervezetének. Ez egy másik világ volt, a bandákba verődött látók birodalma, akik nem ismertek kegyelmet, és bárkit, bármikor elsöpörtek az útból, ha a túlélés ösztöne ezt diktálta. Mindannyian a citadellát behálózó szindikátusnak és a szervezetet irányító bűnözőkirálynak dolgoztunk. A társadalom peremére szorulva kénytelenek voltunk bűnözőkké válni, mert csak így tudtuk fenntartani magunkat, ezzel viszont újabb muníciót adtunk a gyűlölködőknek. Tulajdonképpen igazoltuk az összes – alapvetően téves – elvárásukat.”

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg az új J. K. Rowlingként is emlegetett Samantha Shannon első regénye, a Csontszüret. A megjelenés alkalmából interjút készült az írónővel.

 

Samantha Shannon: CsontszüretLe tudnád írni a pillanatot, amikor rájöttél, hogy a Bloomsbury rárepült a kéziratodra? Kit hívtál fel először?

Az ügynököm felhívott, amikor épp az egyetemen voltam, és elmondta, hogy a Bloomsbury ajánlatott tett a könyvemre. Először képtelen voltam felfogni az egészet. Rögtön anyukámat hívtam, és mivel korábban nem meséltem neki a Csontszüretről, meglepődött, amikor mondtam: -„Anyu, megjelenik a könyvem!” -„Milyen könyved?” – kérdezett vissza.

Hogyan változott meg az életed a Csontszüret megjelenése óta?

Egyértelműen sokkal elfoglaltabb lettem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám van, amilyenre mindig is vágytam.

Már kész kéziratok lapultak az íróasztalod fiókjában, amikor elkezdted írni a Csontszüretet. Mitől volt más az írási folyamat e történet esetében? Más volt egyáltalán?

Sokkal jobban élveztem, mint az első regényírási kísérletemet. A Csontszüret egyes szám első személyben íródott, nagyon szerettem Paige hangján megszólalni.

Elképzeled jövendő olvasódat, miközben írsz, illetve van számodra „ideális olvasó”?

Igazából nem gondolkodtam túl sokat a célközönségemről. Csak megírtam a történetet, amit meg akartam írni. Annyit tudtam, hogy a hősnőm idősebb kell, hogy legyen az ifjúsági regények szereplőinél, akik általában 15 és 18 év közöttiek.

Paige Mahoney egy nagyon fiatal hősnő; önéletrajzi ihletésű, vagy az életed és a fantáziád szereplőinek egyfajta keveréke inkább?

Paige-nek sokkal izgalmasabb az élete, mint nekem. Nem gondolom, hogy sok a közös vonásunk. Ő sokkal forrófejűbb és ösztönösebb nálam, és a veszélyérzete gyakorlatilag a nullával egyenlő. Paige lazán ugrál át egyik épületről a másikra és köt bele a nálánál háromszor nagyobb fickókba. Mondhatjuk, hogy általa élem ki magam.

Paige-en kívül melyik szereplővel azonosuljanak az olvasóid?

Akivel szeretnének, ezt rájuk bízom.

Scion London nem egy idilli nyaralóhely, úgy tűnik, hogy ez a disztópikus város tele van sötét bűbájjal és gonosz varázzsal. Te személy szerint olyan kegyetlen jövőt képzelsz el számunkra, mint a regénybeli London 2059-ben?

Nem, remélem, nem ilyen lesz a jövőnk! A könyv szereplőinek látnoki képességei ellenére, nem az volt a célom, hogy megjósoljam a jövőt a Csontszüretben. Inkább azt szerettem volna megmutatni, hogyan alakítja a múlt a jelent.

Van kedvenc mondatod vagy párbeszéded az új regényedből?

Nagyon szerettem írni a nagymester és Paige dialógusait, különösen abban a fejezetben, ahol megpróbálnak udvariasan beszélgetni egymással.

Mi a következő lépés? Hogy folytatódik a történet?

A folytatás nagyrészt Londonban játszódik majd és leginkább a szindikátusról fog szólni, az első könyvben ugyanis arról nem sokat árultam el.

Szeretnél valamit üzenni a magyarországi rajongóidnak?

Remélem, szeretni fogjátok – és ha igen, írjátok meg nekem! Nagyon szeretek visszajelzést kapni az olvasóimtól.

Athenaeum Kiadó