A Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól, a Szerencsés Dániel vagy a Ripacsok egytől egyig időtálló klasszikusok. Október 19-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Sándor Pál Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és producer.
„18 éves korom óta dolgozom a filmes szakmában, csináltam már lényegében mindent a kávéhordástól kezdve a rendezésen és a forgatókönyvíráson át egészen a producerkedésig – gondolom ezt így egyben díjazzák; azt, hogy a kávéhordás vagy a rendezés nyomott-e többet a latban, nem tudom” – mondta 2009-ben a Kossuth-díja átvételekor Sándor Pál filmrendező, forgatókönyvíró és producer, aki Federico Fellinit tekinti példaképének, az olasz rendező 8 és 1/2 című filmjét pedig „oltárának”.
„Végső soron a filmrendezés a legnagyobb élvezet”
Sándor Pál Budapesten született, a film iránt kis kora óta lelkesedő fiú érettségi után, 1958-ban a filmgyárban lett laboráns. Később Fábri Zoltán és Keleti Márton asszisztenseként dolgozott, így mire bekerült a főiskolára, szinte mindent tudott a szakmáról. 1964-ben végzett Herskó János osztályában, de már a főiskolán, illetve a Balázs Béla Stúdióban forgatott kisfilmjeivel (Nagyfülű, Három történet a romantikáról) feltűnést keltett, műveiben érezhető volt a formateremtés igénye.
Első játékfilmje, az 1967-es Bohóc a falon már kiforrott alkotóra vallott, filmjeire azóta is jellemző a szatirikus hangvétel. Filmes nyelvezete változatos, időnként lírai hangvételű, erre példa a Szeressétek Ódor Emíliát és a Sárika drágám, ezek fő témája a felnőtté válás konfliktusokkal teli folyamata. Hol könnyedebb, burleszkbe forduló, hol a tragédia sötétebb árnyalatait magukra öltő filmjeiben a túlélés záloga a közösség összetartása, a csapatszellem megőrzése. Sándor Pál Mándy Iván írásaiban, a cirkusz és a kabaré nyüzsgő forgatagában talált rá saját mítoszaira.
Mándy nyomán készült két különös és különleges stílusbravúrja, a Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól. Előbbi groteszk látásmódú történet, egy gyógyíthatatlan megszállottság – már-már szent őrület – tragikomikus tükre, tanulsága az azóta szlogenné vált „kell egy csapat”, az újrakezdés, együttes munka jelképe. Minarik mosodás alakja Garas Dezső alakításában chaplini magaslatra nőtt. A Szabadíts meg a gonosztól a kelet-európai abszurd drámák világának filmre adaptálása.
Történelmi kalandfilmje, a Herkulesfürdői emlék is lírai elemekkel dolgozik, miként a líra és irónia eszközeivel nyúlt egy másik történelmi szituációhoz, 1956-hoz kapcsolódó Szerencsés Dániel című filmjében. Ezt az 1983-ban készült filmet követően egyértelművé vált számára, hogy ő „az életben nem fog” Kossuth-díjat kapni. „Nem szerették azt a filmet és a helyzet a rendszerváltást követően sem változott sokat” – vélekedett egy interjúban.
1981-ben Garas Dezső, Kern András, Udvaros Dorottya parádés főszereplésével bemutatta a Ripacsok című játékfilmet, melyben ismét a kabaré világát hozza vissza. A rendező itt is különleges, népszerűsítő fogással élt: a filmben feltűnnek a korabeli szilveszteri műsorokból elmaradhatatlan figurák: Antal Imre, Bódy Magdi, Zsoldos Imre és Sárosi Katalin stb. A háromszárú nadrágban elénekelt Egyedül nem megy című sláger ma is gyakran hallható a rádióműsorokban, ill. látható a televízióban.
Az 1988-as Miss Arizona után felhagyott a rendezéssel, bár egy alkalmi kitérő erejéig 1995-ben megrendezte az Ég a város és a ház is című rövidfilmet. A magyar film nagy csapatépítője 1989-től producerként dolgozik, saját filmes cégét 2000-ben hozta létre, 2002-ben a Magyar Producerek Szövetségének elnöke lett, 2005-ig állt a szövetség élén.
Több olyan televíziós produkció fűződik nevéhez, amelynek rendezője is volt (Showbálvány, Miénk a kép, Volt 1×1 zenekar, Áloműzők, Lámpaláz). 2007-ben ismét saját forgatókönyvből rendezett filmmel jelentkezett: a Noé bárkája helyszíne egy VI. kerületi ház, szereplői annak lakói. Producerként közreműködött Mészáros Márta napokban bemutatott, Kéthly Annáról szóló filmjében (Utolsó jelentés Annáról). Legutóbbi filmje, amit producerként jegyez, az idei Magyar Filmhéten bemutatott Senki szigete. Pályája során többször rendezett színházban is.
Sándor Pál 1972-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1977-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész lett, 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „az egyetemes és a hazai filmművészetet egyaránt gazdagító alkotásaiért, sokoldalú művészi pályája elismeréseként”, több filmfesztiválon is díjazták alkotásait.
Fotók: Filmkultura.hu, Mandarchív.hu
