„Az érzelmi visszajelzés kulcsfontosságú” – vallja Scott Turow, akinek a Könyvhéten jelenik meg Ártatlan című regénye az Agave gondozásában. A szűkszavúságáról ismert Turow-t nem csak a kötetről kérdeztük, elárulta azt is, mit tart fontosnak a visszajelzésekből és min dolgozik épp.
Ritka, hogy egy évben kétszer is lehetőséget kapjon egy újságíró, hogy egy nemzetközileg elismert és ismert, hovatovább sztárolt íróval készíthessen interjút. Scott Turow megtisztelte a Cultura Magazint, és válaszolt kérdéseinkre.
Mit tudunk Scott Turow-ról? Scott Turow neve már számos magyar olvasó számára ismerősen csenghet: első regénye, az 1987-ben megjelent Ártatlanságra ítélve című jogi krimije után most a folytatást, a húsz évvel később játszódó Ártatlan című kötetét is elolvashatjuk. Az 1949-es születésű Turow az 1970-es évek végétől ügyészként szerzett hírnevet, 1986 óta pedig Illinois egyik legelismertebb védőügyvédjeként dolgozik. Mindeközben a jogi krimik és thrillerek atyjának is tekintjük, aki nem mellesleg az amerikai írószövetség elnöki feladatait is ellátja. A karrierje kezdete óta pro bono látja el vádlottak és elítéltek képviseletét, köztük Alejandro Hernandezét, aki 11 évet töltött ártatlanul a halálsoron, és a szerző kitartó munkájának köszönhetően szabadult 2006-ban. Bűnügyi regényei állandó témája bűncselekmények elkövetőinek megtalálása és bűnügyek megoldása ügyvédek, ügyészek, bírók és egyéb nyomozó szervek szemszögéből.
„Elég sok idő eltelt ahhoz, hogy úgy gondoljam, sokakat érdekelhet, mi lett Rusty Sabichcsel.” A regények helyszínéül szolgáló – egyébként fiktív – Kindle megye maradt Turow későbbi történeteinek is az otthona, egyetlen kivétellel az összes könyve itt játszódik, köztük természetesen a 2010-ben megjelent Ártatlan is, amely a mára már klasszikus státusba emelkedett Ártatlanságra ítélve folytatása.
„Az Ártatlan összes szereplőjét befolyásolják az első kötetben történtek, és minden követ megmozgatnak, hogy – a Prédikátor Könyvét idézve – ne lépjenek kétszer ugyanabba a folyóba.”
Regényeit több mint huszonöt nyelvre fordították le, a szakírók és az olvasók egyaránt őt tekintik a jogi krimi megteremtőjének. Scott Turow írói kvalitása garancia lehet mindenki számára, mert bár interjúk esetében szeret lényegre törően, tőmondatokban válaszolni, regénye írásakor nem fogja vissza magát.
„Jó lenne hinni abban, hogy hibáinkból tanulunk” – írja Scott Turow, de nem biztat semmi jóval.
„Scott Turow legújabb regénye az elhivatott könyvrajongók eldorádója: sodró lendületű, letehetetlen tárgyalótermi dráma/krimi, egyben kristálytiszta nyelvezetű irodalmi közkincs, hitelesen ábrázolt, hatásos karakterekkel. Elképedve és elégedetten csuktam be a végén, mint azoknál, és csakis azoknál a regényíróknál, akiket erejük teljében olvashatunk. Nem szabad kihagyni!” – írta Stephen King a regényről. Akkor pedig rossz nem lehet.
Scott Turow Ártatlan című regényébe itt beleolvashatsz.
Interjúnkat Scott Turow-val itt elolvashatod.
Mikor érzett először a késztetést arra, hogy megírja az Ártatlanságra ítélve folytatását?
Szinte azonnal, ahogy megjelent az Ártatlanságra ítélve.
Húsz év mégis eltelt. Miért döntött úgy, hogy ennyi idő után folytatja?
Tartottam attól, hogy a végén ellaposodom, és túl sokat írok, mint író. Teltek az évek a regény megjelenését követően, azt akartam, hogy szárnyra kapjon, élje a maga útját. Húsz év után is olyan nagy szerepet töltött be az életemben, hogy szívesen nyúltam vissza hozzá, egészen a kezdetekhez. Egyfajta intim kapcsolatom van Rusty-val.
Az 1987-es év egyik legkelendőbb debütáló regénye volt az Ártatlanságra ítélve, amivel nemcsak műfajt teremtett, de a jogrendszer világát irodalmi útra is terelte. Valójában miről szól az Ártatlan?
Azt gondolom, hogy maga a regény azt a témát feszegeti, hogy ugyanazokat a hibákat miért követjük el újra és újra.
Létezik egy olyan közös gondolat, ami összeköti a két regényt?
Valószínűleg igen, létezik, de ennyi év eltelte után sem tudom pontosan, hogy micsoda. Egy jól felépített intézmény alapja természetesen a törvény, és a könyvekben is elkerülhetetlenül megjelenik annak folyamatossága.
Első interjúnk alkalmával említette, hogy ellenzi a halálbüntetést.
Igen, ellene vagyok. Az emberek számára egyfajta erkölcsi megbékélést ad. De etikai szempontból tekintve a rendszer zavaros, és mindig is az lesz, emiatt sem fog soha egyértelmű üzenetet, erkölcsi tanulságot vagy elrettentést nyújtani.
Még mindig gyakorló ügyvéd?
Igen.
Jogász létére mindig író akart lenni?
Igen, 11 éves koromtól. Valójában az anyám álma volt, de elloptam tőle, annyira csodáltam.
Hogyan egyezteti az írói feladatait a jogászi munkával?
Jelenleg nem végzek túl sok jogi munkát. Talán, majd ha véget ér a munkám az Authors Guild-nél (amerikai írószövetség), ismét aktívabb leszek a gyakorlati munka terén. Bizonyosan a nemzetközi Denton társaságnál dolgozom továbbra is.
A film jól áll a regényeinek. Az Ártatlanból is készült filmes változat.
Igen, tévéfilmre készült belőle 2011-ben. Nem tudom, mennyire elérhető az interneten, de ajánlom mindenkinek, mert nagyon jól sikerült. Bill Pullmann játszotta Rusty-t, az Oscar-díjas Marcia Gay Harden hátborzongató volt Barbaraként. Richard Molto szerepében Az elnök emberei sorozatból sokak által ismert Richard Stiff tündökölt. De játszik benne Alfred Molina és Tahmoh Penikett is.
Ha elfogadja a könyv meghatározását, mint jogi thriller, akkor mire gondol?
Nem igazán tudom. John Updike utolsó Nyúl-könyvei merülnek fel bennem. Nyúlnak meg kell emésztenie, hogy nem igazán rendes ember, bár a lehetősége meglenne rá. Rusty sorsa nem ennyire végzetes.
Ha különbséget teszünk szépirodalmi és ponyvairodalom között, hova sorolná a regényeit?
A besorolást inkább a kritikusokra hagyom, és bízom bennük. De egyébként nem hiszem, hogy a kategóriák sokat számítanak. Az érzelmi visszajelzés viszont kulcsfontosságú.
Van egy titkos ambíciója: tervezi, hogy más műfajokban is kipróbálja magát.
Igen, egy játékon és egy ifjúsági könyvön is dolgozom. És már rég megígértem a fiamnak, hogy kipróbálom magam a science fiction terén is.
Kibelbeck Mara
