„Számomra az Egy fantasztikus nő az esztétikum, a narratív erő, a feszültség és az érzelmek filmje” – vallja Sebastián Lelio chilei filmrendező és forgatókönyvíró, akinek szerelmi drámája 2018-ban elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Első játékfilmjét, a Szent családot (LA SAGRADA FAMILIA, 2006) a San Sebastian Filmfesztiválon mutatták be, ahol számos díjat nyert és elindult a világhírnév felé. A Karácsony (NAVIDAD) című filmet a Cannes-i Filmfesztivál Residence programja támogatta, és a 2009-es Rendezők Éjszakája szekcióban mutatták be. A tigris éve (EL AÑO DEL TIGRE) a 2011-es Locarno Filmfesztiválon mutatkozott be. A rendező Guggenheim Fellowship ösztöndíjat kapott, és a DAAD Berliner Künstlerprogramm is támogatta.
Lelio negyedik játékfilmje, a nemzetközileg elismert Gloria elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvét a 2013-as Berlin Filmfesztiválon. A Gloria képviselte Chilét az Oscar-díjra és a Goya-díjra jelöltek között. A National Board of Review beválasztotta az év öt legjobb filmje közé, és Independent Spirit Awardra is jelölték a legjobb nemzetközi film kategóriában. Lelio első angol nyelvű filmje A rabbi meg a lánya (DISOBEDIENCE) Rachel Weisz, Rachel McAdams és Alessandro Nivola főszereplésével készült, és a 2018-as Titanic Filmfesztivál zárófilmjeként vetítették.
Az Egy fantasztikus nő című filmjét a 67. Berlini Filmfesztiválon mutatták be. A mű 2018-ban elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. A film elkészülését a Berlinale Residency programja támogatta és koprodukcióban készült: Fabula (Chile), Participant Media (USA), Komplizen Film (Germany), Muchas Gracias (Chile) és Setembro Cine (Spain)
Mit jelent az ön számráa az Egy fantasztikus nő?
Számomra az Egy fantasztikus nő az esztétikum, a narratív erő, a feszültség és az érzelmek filmje. Egyszerre ünnepli és tanulmányozza fő karakterét, Marina Vidalt. Mit látnak a nézők, ha Marinát látják? Egy nőt, egy férfit, vagy a kettő összességét? Egy emberi lényt, aki a szemük előtt változik, aki sodródik, vibrál és átalakul. De amit látnak, nem fedi pontosan azt, amit valójában látnak. Az örvény, ami magába szippantja Marinát, megragadja a néző fantáziáját és vágyait, és arra invitál, hogy felfedezzük saját empátiánk határait.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel a film rendezőjeként találkozott?
Az a vágyam, hogy a nézők a film végére bensőségesen kötődjenek Marinához. Függetlenül attól, hogy Marina mit hisz és milyen értékek fontosak neki, mit gondol a világról. Olyan sokat látja a néző a vásznon, hogy végül elkezd úgy érezni, mint ő. És az együttérzés miatt a néző azt akarja látni, hogy túléli ezt a kálváriát és felülkerekedik rajta. A film arra ösztönöz, hogy mások bőrébe bújjunk, együtt érezzünk velük, hogy megtapasztaljunk olyan érzéseket, amelyek újak számunkra. Ezek a felfedezések nem a filmről szólnak, hanem magukról a nézőkről. A film felkészít az életre, és általa megtapasztalhatjuk a spirituális rugalmasságunkat. Szeretném, ha a néző átadná magát ennek a kihívásnak, és ezt nyitottan tenné. Azt is szeretném, ha úgy érezné, hogy egy csodálatos dolognak lehetett tanúja, ha megérintené a szépség.
Milyen út vezetett előző Oscar-jelölt filmjétől, a Gloriától az Egy fantasztikus nőig?
Úgy vélem, hogy ez a filmem sokkal összetettebb konstrukció, mint a Gloria, mert ez több film egyben. Annak ellenére, hogy az Egy fantasztikus nő egy, a realizmuson jóval túlmutató filmművészeti tartományban helyezhető el, a Gloriához hasonlóan inkább kérdéseket tesz fel, mint válaszokat fogalmaz meg. Bár egy erőteljes női karakter áll a középpontban, ennél sokkal többről mesél.
EGY_FANTASZTIKUS_NO_teaser from ELF Pictures on Vimeo.
Most, hogy a transzneműség témájáról világszerte beszélni kezdtek, hová helyezné a diskurzusban az Egy fantasztikus nőt?
Nem szeretek filmezés közben ítéletet hozni, nem nézem le a karaktereket, nem gondolom, hogy rosszak lennének. Szükségem van arra a pozícióra, amelyből megérthetem őket, még a negatív karaktereket is. Amikor elkezdtük írni ezt a filmet, a transzneműség témája még nem robbant be a populáris kultúrába. Aztán hirtelen a transznemű figura a marginalitásból központi helyre emelkedett a kollektív jelképek között.
Szerintem a film bensőséges kapcsolatban áll főhőse identitásával. A film is transznemű: egyszerre romantikus film, kísértetfilm, fantasy; film a megalázottságról és bosszúról, a valóság dokumentációja, karaktertanulmány. A film identitása maga is változik, nem állapodik meg és nem áll meg, és nem redukálható egy egyszerű dologra. Nem lehet egyszerű módon elmagyarázni, talán ettől igazán korszerű.
