Shakespeare mai nyelven szól

Szerző: Kibelbeck Mara / 2012. december 4. kedd / Szubkultúra, Könyvvilág

Ha Shakespeare, akkor dráma. De vajon melyik az igazi: Arany János gyönyörűen cizellált mondatai, vagy Nádasdy Ádám valós tartalmú műfordítása?

William Shakespeare nevét mindenki ismeri széles e világon. Műveivel együtt növünk fel, és éveink számával (jó esetben) egyre jobban magunkévá tudjuk tenni drámáit, vígjátékait vagy szonettjeit. Shakespeare különleges figurája az irodalomtörténetnek; nincs is, van is. Az őt körülvevő mítoszok és romantikus történetek hada egyaránt kihat írásai értelmezésére és fordításaira. Ami már csak azért is előfordulhat, mert a jó öreg drámaíró rest volt, és nem jeleskedett műveinek rendszerezésében, lejegyzésében. Így a legtöbb írásának eredeti szövege nem pontosan ismert.

Nádasdy Ádám egyetemi tanár, nyelvész, költő, műfordító Shakespeare-fordításait tartalmazó kötetben a Hamlet, a Szentivánéji álom és a Lear király kapott helyet. Az újrafordításokat az irodalomtudomány új felfedezései mellett az is indokolta, hogy Arany János és Vörösmarty Mihály szövegei számos olyan fordulatot tartalmaznak, amelyek a mai fiatalok számára már nem érthetőek.

„Shakespeare négyszáz éve töretlenül népszerű közönsége és olvasói körében, nálunk is annyira, hogy sokan magyar szerzőnek érzik. Való igaz: történetei, helyzetei, jellemei minden nép és minden ország számára tudnak fontosat mondani, akár játékosan könnyed, akár súlyosan gondolatgazdag a beszédmódja. Remélem, hogy aki olvassa (vagy aki eljátssza!) közvetlenebbül megérzi ezekben a mai lélegzetű fordításokban a vidámat és a komolyat is – mert ez a kettő Shakespeare-nél szüntelenül keveredik. Sok lábjegyzetet írtam, ezek remélhetőleg megkönnyítik a nehezebb helyek megértését.

Az itt található fordítások 1994 és 2010 között keletkeztek, különböző színházak felkérésére. Örömmel vállaltam a feladatot, mert régi vágyam volt, hogy Shakespeare-t fordítsak. Az angol nyelvet, annak klasszikus és régebbi változatait szakmámból adódóan ismerem, polgári foglalkozásom ugyanis nyelvész: angol nyelvészetet, nyelvtörténetet tanítok az egyetemen” – írta Nádasdy Ádám a kötet ajánlójába. De mielőtt megismernénk a műfordításokat, érdemes magával az íróval, William Shakespeare-rel megbarátkozni.

Shakespeare útja a Globe-színház igazgatási pozíciója felé nem volt éppen kikövezve, 1589-ben bukkant fel Londonban, a színi előadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Következő státusa „contaminator” volt, ez dramaturgiai munkát jelentett, a benyújtott drámákból előadható anyagot szerkesztett. Ezután statisztált, majd kisebb szerepeket játszott, végül írta őket. Az 1590-es évektől az 1610-es évek elejéig színész, rendező, színigazgató volt, de elsősorban drámaíró.
Közben szonettjei kéziratban terjedtek az irodalmat kedvelő szerelmesek között – bár csak 1609-ben adták ki őket. Azt sem tudjuk, valójában hány drámát írt, a kánonban szereplő 37 darab közül jó néhány vagy nem az ő alkotása, vagy csak végső formába öntötte mások műveit. Ahogyan a pontos szöveget, úgy műveinek sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. Első korszakában olaszos komédiákat és történelmi darabokat írt. A második a Rómeó és Júliával kezdődik és ide tartozik a Szentivánéji álom is.
1599-1601 között ismét nem tudni róla, fő pártfogója Essex gróf politikai per áldozata lett, Francis Bacon filozófus is börtönbe került – lehet, hogy Shakespeare is így járt. Ám 1601-ben már ő a Globe igazgatója és résztulajdonosa. Ekkor írta a legjelentősebb műveit, köztük a nagy tragédiáit: a Hamletet, a Lear Királyt is. Voltaképp ez a korszaka tette az ezredév első drámaírójává.

A magyar Shakespeare-fordítások több ponton is pontatlanok, túlcizelláltak, dúsítottak, Arany Jánostól Szabó Lőrincig a magyar nyelvre koncentráltak a műfordítók, és nem Shakespeare nyelvére. Ennek több oka is lehet. A nyelvújításokat követően be kellett bizonyítani a világnak, hogy a magyar nyelv is van olyan színes, hajlékony és széles eszköztárral bíró, mint bármely nyelv Európában. Így aztán legnagyobb költőink és műfordítóink kicsit túlléptek a lehetséges kereteken, és ma azt mondanánk, hogy felcicomázták az alapot. Arany, Vörösmarty, a nyugatosok és utódaik pedig annyira széles szókinccsel fordították a műveket, hogy az olvasók ezeket az „átírt” változatokat vélték valósnak.

A Hamletet először nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc fordította le 1970-ben, Arany János fordítása 1867-ben jelent meg. Nádasdy Ádám újrafordításában nem csak a pontos és érthető fogalmazásban lehet részünk, hanem egy kivételesen élvezhető művet is kapunk. És hasonló élményben lehet részünk, ha a Magvető frissen megjelent puhafedeles kötetéből a Lear király vagy a Szentivánéji álom című drámát elolvassuk. Ízlelgessük, hasonlítsuk össze a nagy elődök fordításaival. Nemcsak ismeretszerzésre remek időtöltés, játéknak sem utolsó.