Georges Simenon jól ismerte az élet nyugodalmas és a (már-már) bűnözés határát súroló, kemény oldalát, melyeket a roman dur köteteiben is megjelenített. Az Agave Könyvek egy magyarul még meg nem jelent Simenon-regénnyel indítja a 2013-as évet.
1919-ben írta Georges Simenon az első regényét, ami két évvel később jelent meg. Ekkor még elsősorban Maigret felügyelőre koncentráltak az olvasók, noha maga az író más karakterekkel, helyszínekkel és műfajokkal is igyekezett előállni. Ebben az időben Simenon éjszakai élete minden volt, csak unalmas nem: prostituáltak, részegség és mulatozás jellemezte. Társai közt anarchisták, bohém művészek voltak, sőt, két leendő gyilkossal is mulatott. Majdnem húsz évvel később, 1938-ra az aktív éjszakai életet élő, kezdő íróból, aktív éjszakai életet élő, keresett, nagy tisztelettel bíró író vált. A számtalan kalandon és szerelmen kívül nem egy, számára is ismeretlen prostituált tarkította a házas családapa életét.
Kalandjait, ha visszafogottan is, de megjelenítette az írásaiban is. Maigret felügyelőről nehéz elképzelni, hogy egy utcalánnyal az aktuális gyilkossági ügyön kívül másról is tudna beszélgetni, ám a szoros kapcsolatoktól való félelem és a szociális életkörülmények teret kaptak a róla szóló regényekben is. De valójában a legtöbb Simenon által írt műről megállapítható, hogy kinek osztott főszerepet az író, de a borúsabb és mélyebb lélektani mondanivalóval bíró roman dur regényekben – amelyek alapvetően sötét, pszichológiai bűnregények -, minden sokkal árnyaltabb, így a karakterek megformálása is.
Simenon 1938 elején kibérelte az Agnès villát a La Rochelle-ben, majd augusztusban megvett egy farmot Nieul-sur-Mer-ben (szintén a Charente-Maritime-ben). Nyugalomra volt szüksége az íráshoz, de nem tudta elképzelni az életét egy-egy városi kaland nélkül, amelyek visszacsengtek roman dur regényeiben. Ekkorra már kiforrott írói nyelvezettel bírt, pszichológiai rálátással fordult hősei felé. Így van ez az Aki a vonatokat nézte (L’Homme qui regardait passer les trains) című regény esetében is, ami egy holland kereskedő körül forog, és az ő életének teljes átalakulását és végül önmagára találását ismerhetjük meg a szerző által már jól ismert, feszültség teremtő hatásokban bővelkedő cselekményvezetésen keresztül. Kisstílű bűnözők és prostituáltak keltik ismét életre Párizs alvilágát, ahol a főhős a rendőrség elől menekül, hogy önálló életet élhessen.
Kees Popinga egy holland kereskedőcég alkalmazottja, egy álmos kisvárosban él feleségével és két gyerekükkel. Minden szórakozása a hetenkénti sakk-klub és néha egy biliárdparti. A város megbecsült polgára, mégis lassacskán megfojtja az unalom. Egy este a főnöke közli vele, hogy a cégük csődbe ment, és vele együtt elúszott Popinga minden megtakarítása is. Hősünk elhatározza, hogy otthagyja eddigi, túl szűk életét, és nekivág a világnak. Először felkeresi Pamélát, főnöke szeretőjét, ám a hölgy gúnyos nevetéssel fogadja. A férfi ezt rossz néven veszi, és el akarja hallgattatni, de az események váratlan fordulatot vesznek.
Popinga hamarosan menekülni kénytelen Hollandiából, és Párizsba veszi útját. Prostituáltakkal és kisstílű bűnözőkkel barátkozik, a rendőrséggel bújócskázik, miközben végig meg van róla győződve, hogy a helyes úton jár, és végre önálló életet él. Vajon végleg megőrült-e, ahogy környezete állítja, vagy csak most talált igazán magára? Hogyan viselkedik új szerepében? Mi lesz a játszma vége?
Georges Simenon Maigret-regényeiből a becslések szerint 700 millió példány kelt el szerte a világon. A mindmáig legsikeresebb belga prózaírónak közel 200 regénye látott napvilágot saját nevén, további 106 különböző írói álneveken, és akkor még nem is említettük a hasonló nagyságrendekben mérhető novelláit, hozzávetőleg több mint 450 könyvet írt élete során. Halála a legszebb írói vég: könyvírás közben esett ki örökre a kezéből a toll.
LaZa
