A világ legismertebb és legsikeresebb krimik nyomozói, felügyelői vagy magándetektívjei szinte kivétel nélkül karizmatikus egyéniségek, van valami „difijük”, azaz vagy kényszeres viselkedéstől vagy valamilyen mosolyogtató függőségtől szenvednek. Milyennek képzeljük el Maigret felügyelőt a pipája nélkül?
Georges Simenon által 1928-ban megalkotott Maigret felügyelőről olvasva egy komótos, családias légkört árasztó, nyugodt alak bontakozik ki előttünk, ez a férfi lehetne akár köztisztviselő is, aki reggel bemegy a hivatalba, ledolgozza a maga nyolc óráját, hazamegy a családjához és megvacsorázik. Csakhogy Maigret a párizsi rendőrség gyilkossági nyomozócsoportjának a vezetője. Ritkán van szabad ideje, ha épp nyaralni megy, akkor is történik a közelében egy bűneset. Ez a Maigret gyakran nagyobb hatással van az olvasóra, mint a bűntény maga.
De nézzük más példát is. A világ legjobb belga nyomozója, Hercule Poirot a pedantériájáról, a hiúságáról, szürke agysejtjeiről, no és kifejezett ínyencségéről ismert; Miss Marple népes ismerősi és családi körétől, furfangos észjárásától, nénikés viselkedésétől is az, aki. Colombo ballonkabátja, rendetlen öltözéke és „zacskós kajái”, rozoga autója és folyton visszatérő kérdezői mivolta talán a legismertebb jegyei, vagy a füstbe burkolt zseni, Sherlock Holmes pipája, háziasszonyának, Mrs. Hudson-nek a gondoskodása ugyancsak fontos része minden történetnek.
A 450 megírt könyvvel a háta mögött bizonyítottan is grafomán Simenon valójában nagy nőcsábász, igazi életművész volt, aki nagykanállal habzsolta az életet. Ezzel szemben Maigret-sorozatának hőse visszavonultan élt feleségével, híres volt megingathatatlan erkölcsi szabályairól, miközben maga is betartotta a betyár becsület íratlan szabályait.
Maigret nem erőszakos, bár néha megver egy-két gyanúsítottat, ha feldühítik. Ő a tényekkel egyenrangú szinten bánik a megérzéseivel és emberismeretével, róla még a bűnözők is elismeréssel beszélnek. Mert ő – ellentétben például Poirot-val – a kisemberek, a nem látványos, ám annál líraibb, olykor nagyon keserű sorsok nyomozója. Időnként túlzottan is empatikus, szolidáris, becsületes és ő hajlamos a melankóliára. Nem tud nyelveket, sem angolul, sem pedig németül nem beszél. A folyamatosan pipázó, kalapos, ballonkabátos állami hivatalnok az igazság megszállottjaként majdhogynem azonosul az üldözöttel. Milyennek képzeljük el Maigret felügyelőt a pipája nélkül?
