Hat ember élete gabalyodik össze a tomboló viharban egy margitszigeti eperfa alatt. Hat magányos emberé, akinek története van, és dolga egymással – bár kérdés, hogy kinek, kivel, micsoda. Egressy Zoltán Százezer eperfa c. regénye szimbólumokkal s nélkülük.
Mintha csak azért sodorta volna őket egymás útjába a szél meg a véletlen, hogy mindezt kiderítsék. Százezer eperfa címmel új regénnyel jelentkezett a 85. Ünnepi Könyvhétre Egressy Zoltán. A sok műfajban alkotó, az utóbbi években elsősorban drámákat és novellákat író szerző második regényének egyik alapeleme a szimbólumok használata.
„Budapesten a Szélkirály!
Értesülésünk szerint tegnap este teljes titokban Magyarországra érkezett Francesco Ventoso, a Meteorológiai Világszervezet, a World Meteorological Organization végrehajtó tanácsának egyik prominens tagja, a világ egyik leghíresebb szél- és zivatarkutatója.
A svájci székhelyű, csaknem kétszáz országot tömörítő szervezet gyakorlatilag a kezdetektől fogva élénk figyelemmel kíséri a Kárpát-medencében zajló időjárási anomáliát. A szervezet többszöri puhatolózása, majd kifejezett kérése ellenére sem kapott meghívást Budapesttől, annak ellenére, hogy az immár egész világot egyre nagyobb mértékben aggasztó szélcsend kiindulópontja és epicentruma tudvalevőleg a magyar főváros.”
„Teljes szélcsend áll be a Kárpát-medencében, az epicentrum Magyarországon van. Az alaphelyzet szimbolikus, abban viszont hasonlít korábbi írásaimhoz, hogy hősei hétköznapi emberek, nem lánglelkű váteszek. Apokaliptikus katasztrófahelyzet alakul ki, amelyben ők a habitusuknak megfelelően különböző módon viselkednek” – mondta Egressy Zoltán.
A minden oldalról heves és felkavaró kiderítő manőverek háttere a jelen különös időjárási anomáliától sújtott Magyarországa, és ahogy haladunk előre a történetben, ahogy a vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdőkre, de a szívekre is, a háttér lassan előtérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett:
„egyfajta ébredés ez mégiscsak, de nem álomból, hanem valóságból egy másik valóságba, a fények rögtön megváltoznak, ahogy eláll az eső, skandináv típusúak, ők ezt nem tudják, ezt Orsolya tudná, ha ott lenne velük, akkora a csend, amekkorát soha nem hallottak még, és nemcsak csend ez, üresség is, totális elmúlás, visszavonhatatlan élettelenség, halálos semmi, tébolyító süketség…”
A 47 éves író kitért arra, hogy a Százezer eperfa hat főszereplő – van köztük orvos, ápoló, irodalomtanár és festőművész – története, bonyolult kapcsolatrendszerrel.
Mint mondta, a borítón is olvasható „nemzeti szélcsend” kifejezéssel érzékeltetni akarta, hogy a mai Magyarország körül erősen fogy a levegő, elég „furcsán néznek minket”. Hozzátette: ebben mindenki annyi allegóriát lát, amennyit akar. „Nem egyszerű politikai pamfletet írtam, szándékaim szerint sokrétűbb a végeredmény. Az alaphelyzet hiperrealista, amit egy kis abszurditás elemel”.
„A könyvbeli helyzet egyébként nem következhet be, meteorológusok szerint teljes szélcsend nem létezik. Ha mégis így esne, a folyók, még a Tisza is hetek alatt kiszáradna, mert szél nélkül nem lenne csapadék-utánpótlás. Előbb-utóbb az élővilág is megszűnne. A regény utópia a jelenből, nagyon erősen és hangsúlyosan a mai Magyarországról szól” – jegyezte meg Egressy Zoltán.
A Százezer eperfának van egy transzcendens vonulata is. A szerző ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a szelet a Bibliában több helyen a Szentlélekkel azonosítják. Rejtélyes, megfoghatatlan jelenség: a szélvihar pusztító és éltető egyszerre. „Egy szélcsend világvége-hangulatot hozna magával, az égi büntetés lehetősége is felvetődne”.
Az író az MTI-nek elmondta, hogy először szereplői karakterét szokta megtervezni. „Általában nem tudom előre, pontosan milyen fordulatai lesznek a történeteimnek, miként változnak a hősök kapcsolatai, ez írás közben szokott kialakulni, a történet jó esetben elkezdi írni magát”.
A József Attila- és Szép Ernő-díjas Egressy Zoltán köteteit az elmúlt években a Kalligram adta ki, a Százezer eperfát viszont már az Európa Könyvkiadó. Első könyve egy verseskötet volt, azóta írt drámákat (a Portugál és a Sóska, sültkrumpli tette országosan ismertté), novellákat; első regénye 2011-ben a Szaggatott vonal volt.
„Már éppen elkönyveltem magam drámaírónak, amikor a prózával új világ nyílt meg előttem. Szabadabb lettem, nagyobb a választási lehetőség. Az anyag mindig szépen megkeresi a formát magának, így történt ezúttal is, ez a történet regény akart lenni. Fél év alatt írtam meg, nem tudom, ez sok vagy kevés: elég hamar megvolt a hangja, a hangulata, a nyelve, hömpölygött bennem a zenéje, kellemes munka volt” – mondta végül Egressy Zolt.
