„Ha Tandorihoz, a mindig-van-tovább mesterdalnokához illenének a nagy és végletes szavak, azt mondhatnánk, hogy ebben a könyvben nemcsak a szerző több mint hat évtizedes írói-költői pályafutása, hanem a XX–XXI. századi magyar irodalom egy kivételes jelentőséggel bíró életműve zárul.”
Megjelent Tandori Dezső új, egyben utolsó kötete
A szegedi Tiszatáj Kiadó gondozásában megjelent Tandori Dezső Felplusztulás, leplusztulás című könyve, mely a szerző 2018-ban és 2019-ben létrehozott műveiből készített bő válogatás – írja az MTI.
A könyv alcíme szerint „előzetességeket és utólagosságokat” tartalmaz, vagyis az állandóan keletkezőben lévő Tandori-életmű megértéséhez szükséges, nem filológiai értelmű, hanem mindig lényegi megjegyzésekkel látja el az olvasót.
A nemcsak műfajilag, de a megszólalás hangnemeit és a közreadás technikáit tekintve is rendkívül sokszínű kötet a szerző 2019 februárjában bekövetkezett halála előtti hónapok elkerülhetetlen emberi-testi összeomlásának történetét, „plusztulásrajzát” a töretlen művészi kreativitás és a kifejezésbe vetett hit segítségével ellenpontozza.
A nyolc terjedelmes ciklust közreadó könyv, bár egy rövid alkotóperiódus lenyomata, mégis komplett élményhez juttatja befogadóját, hiszen a pálya legjobb, igazán sűrű pillanatait idézve egyszerre tart bemutatót a vers, az aforizma, az esszé és az ideogramma Tandori Dezső által elért nagy eredményeiből. A kötet, a készítés intim-személyes jellegét előtérbe állítva számos kéziratos lap, valamint az utolsó, ALZ című krétarajz ciklus bemutatását is magára vállalja.
A könyvet a szerkesztő, Tóth Ákos keletkezéstörténeti problémákat és az olvasás kérdését előtérbe állító tanulmánya zárja. A könyvtárgyként is emlékezetes alkotást Annus Gábor tervezte.
Tóth Ákos fogalmazása szerint látszólag semmi különös nem történik a lapokon, a magát régóta a „halál előszobájában” tudó alkotó a hozzá legközelebb álló, mellette mindvégig kitartó formák: a Kosztolányitól örökölt „körömköltészet”, az aforizma és a rajz segítségével dokumentálja napjait. A változatlanság színe alatt, az újramondás és megismétlés tetteiben azonban – bár Tandori minden időhatárt végtelen messzinek mutató termékenysége látszólag mit sem tud erről – egyszerre megjelenik az utolsónak szólás, a majdani elhallgatás ígérete.
A szűk lakástérbe zárult én tettei és szavai immáron elválaszthatatlanok és megkülönböztethetetlenek egymástól: a tettek szavakká, a szavak pedig az utolsó evilági tettekké változnak, és így, együtt felvillantják a „titkos jelet”, a kötet címébe ékelt „plusz” biztatását. A fekete, egymást keresztező vonalak véget vető, mégis meg-mentő üzenetét.
Tandori Dezső (1938-2019), a nemzet művésze, Kossuth-, József Attila- és Prima Primissima díjas író, költő tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán végezte 1957 és 1962 között. Eleinte neves külföldi szerzők, közöttük klasszikusok műveit ültette át magyarra. 1968 óta publikál önálló műveket.
Gyermekkönyveket, rádiójátékokat írt, Nat Roid néven egy kilenc részes bűnügyi regénysorozatot adott közre. Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2017-ben jelent meg az esszéiből, tanulmányaiból összeállított kötete A szomszéd banánhal címmel.
A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái (Dekalkomániák sorozat), majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai. 1980 óta szépirodalmi kötetei is gyakran az általa készített borítókkal és illusztrációkkal látnak napvilágot. Életművét egész sor rangos hazai és külföldi elismeréssel jutalmazták.
