“A La Dolce Vita sokkal több, mint egy művészeti alkotás – valódi filmtörténeti mérföldkő, mely az olasz és európai társadalom legjelentősebb változásait ábrázolja”- írta Peter Bondanella, az Olasz mozi története c. könyv szerzője.
Az 1960-as cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma díjat és a jelmezeiért Oscar-díjat is nyert Federico Fellini-film kora egyik jellemző alkotásának számított az olasz fővárosban és a hatvanas évek elején a nyugati világban zajló tündöklő, mégis hanyatló „dolce vita” pillanatairól. A filmtörténeti klasszikus digitálisan felújítva visszatér a mozikba.
Az epizódszerű történetekből összeálló, erősen társadalomkritikus film főhőse Marcello (Marcello Mastroianni), aki valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ám végül egy harmadrangú bulvárlapnál kötött ki. A Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája lett. Noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek és sztárjainak orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas és kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.
Nehéz ma elképzelni, hogy Fellini egyik legismertebb filmje a bemutatása idején mekkora botrányt kavart Olaszországban. A pápa nyilvánosan elítélte és obszcénnek titulálta a filmet, a Vatikán a betiltását követelte éppúgy, mint a polgári sajtó. Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját: Az édes élet leleplezi a modern világ dekadenciáját, a sztárok és a médiaszereplők hatalmát, akik pár perc képernyőn töltött idő után ismertebbek az igazi művészeknél és értelmiségieknél.
A feldúlt hangú kritikák ellenére – vagy éppen azért – a film óriási sikert aratott, mérföldkő lett Fellini életműve alakulásában és egyúttal a modern európai filmművészetben is. Cannes-ban megkapta a Legjobb filmnek járó Arany Pálmát, később a Legjobb jelmez és díszlet Oscar-díját és világszerte kasszasiker lett, megdöntve az Elfújta a szél évtizedes nézettségi rekordját. Talán ez volt az első alkalom – Charlie Chaplint leszámítva – hogy egy rendezőből szupersztár válhatott. Az édes élet fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés, a bomlás szimbólumává.
Az olasz paparazzi kifejezés például a film egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos, a jelenet pedig, amikor Anita Ekberg a Trevi kútban pancsol, a mai napig a filmtörténet egyik legikonikusabb képévé vált. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy Marcello Mastroianni vodkát ivott a híres Trevi-kúti jelenet forgatása közben, hogy ne fázzon meg. Ennek eredménye az lett, hogy a kész jelenetben kissé kapatosan játszott.
“A La Dolce Vita sokkal több, mint egy művészeti alkotás – valódi filmtörténeti mérföldkő, mely az olasz és európai társadalom legjelentősebb változásait ábrázolja”– írta Peter Bondanella, az Olasz mozi története c. könyv szerzője. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz kapcsolása, a film „komponálása” lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.
Az első vetítésen az olaszok tanácstalanul fogadták a filmet. Egy néző Federico Fellini rendező arcába köpött. A bemutatót követően az egyház óriási kampányt indított az általuk erkölcstelennek és pornográfnak ítélt film ellen. A rendező szülővárosában a templom ajtajára kifüggesztettek egy feliratot: „Imádkozzunk a köztörvényes bűnöző, Federico Fellini lelki üdvéért!” Manapság az alkotás a két főszereplőjével, Trevi-kútbeli jelenetével kultfilmnek számít.
A „dolce vita” társasága már régóta nem létezik Rómában. Fellini 1993-ban meghalt, Mastroianni három évvel később követte. A „jéghegynek” becézett, skandináv külsejű, de olaszos temperamentumú szőkeség 2015-ben, 84 éves korában hunyt el. Anita Ekberg, aki a Trevi-kútban fürdőző Vénuszként írta be magát a filmtörténelembe. „Az édes élet” világsikere után a svéd színésznő soha nem hagyta el Rómát.
Federico Fellini kultikus alkotása Marcello Mastroianni és Anita Ekberg felejthetetlen alakításával rövid időre visszatér a mozikba. A digitálisan restaurált filmklasszikust Budapesten kizárólag a Puskin Moziban vetítik, ahol premier előtt már augusztus 31-től látható, majd szeptember 7-től országszerte számos további filmszínház műsorra tűzi.
A édes élet a filmklasszikusok újra-bemutatására specializált Pannonia Entertainment forgalmazásában kerül ismét a hazai mozikba. Budapesten a Puskin Moziban már az országos premier előtt egy héttel, augusztus 31-től vetítik, majd szeptember 7-től országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén vetítik, digitálisan felújított kópiáról, eredeti nyelven, magyar felirattal. A vetítési helyszínek részletes listája a https://facebook.com/PannoniaEntertainment oldalon olvasható.
