O’sváth László politikus, belügyminisztériumi tisztviselő, „a menekültek megmentője” a második világháború idején több ezer lengyel menekült befogadását segítette és lehetőséget teremtett részükre tanulásra és kultúrájuk megtartására. O’sváth László politikus, belügyminisztériumi tisztviselő 45 éve, 1970. június 17-én halt meg.
45 éve, 1970. június 17-én halt meg O’sváth László politikus, belügyminisztériumi tisztviselő. 1892. május 10-én született a szamosháti Zsarolyán községben egy erdélyi származású református pap fiaként. Elemi iskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban folytatta, érettségi vizsga után a kollégium jogi fakultására iratkozott be. Negyedéves joghallgatóként átment a Kolozsvári Tudományegyetemre, itt védte meg doktori disszertációját.
A jogi végzettség megszerzése után a közigazgatásban helyezkedett el, 1916-ban már vármegyei aljegyzővé választották. 1917-ben Ugron Gábor miniszter hívására került a Belügyminisztériumba, a városi ügyosztályon fogalmazóként kapott állást. Az 1920-as évek közepén az Elnöki Osztály helyettes vezetője, 1934-ben az Elnöki Osztály főnöke lett. Közben, 1930-ban megnősült, feleségül vette Niamessny Mihály kormányfőtanácsos lányát, Magdát, akitől három gyermeke született.
A magyar közigazgatás kulcsintézményeként számon tartott Belügyminisztériumban a személyzeti ügyek intézése mellett az ő feladata volt a magyar közigazgatás átszervezése, vezetése és felügyelete, de rábízták a minisztérium szellemiségének meghatározását is. Döntő szerepe volt az ország politikai konszolidálásában, a szélsőségesek megfékezésében, a közigazgatás modernizálásában.
Történelmi érdemeket szerzett a náci hatalom elől menekülők befogadásának megszervezésében, a menekültek támogatásában. 1938-ban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter felkérésére vállalta magára a mintegy 30 ezer németországi, ausztriai és csehszlovákiai zsidó menekült sorsának rendezését, majd a Magyarországra érkező több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának megszervezését. Az ő javaslatára lett a lengyel menekültek hazai elhelyezésének vezetője a humánumáról és lengyelbarátságáról ismert id. Antall József, a minisztérium akkori szociális osztályának vezetője. A menekültek felkarolásában Varga Béla, a Magyar Nemzetgyűlés későbbi elnöke is fontos támasza volt.
Sztójay Döme 1944. március 22-i kormányalakítása után helyzete bizonytalanná vált, családjával Balatonlellén húzódott meg. Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően elfogatóparancsot adtak ki ellene, barátai Budapesten bújtatták. A második világháború után a debreceni ideiglenes kormány őt bízta meg a Belügyminisztérium budapesti részlegének kiépítésével és vezetésével. Az újonnan alakuló minisztériumba igyekezett átmenteni a magyarsághoz és történelmi hagyományaihoz hű tisztviselői kart, de erőfeszítéseit nem koronázta siker, a kormány Budapestre költözése után csak a törvény-előkészítő osztály vezetője lett.
1946-ban az új belügyminiszter, Rajk László B-listára tette, nyugdíj nélkül eltávolította állásából. Más megélhetési lehetőség híján feleségének a Károlyi-kert oldalában nyitott presszójában kávét mért. Itt sem állapodhatott meg, 1951-ben családjával kitelepítették a Szabolcs megyei Újfehértóra, ahol lányaival a földeken dolgoztak, fiát – akivel soha többet nem találkozhatott – politikai elítéltként bebörtönözték.
1954-ben költözött vissza a Budapesthez közeli Vicziántelepre, s több mint tíz éven át raktári könyvelőként kereste kenyerét egy cipőgyárban. 1970. június 17-én Budapesten hunyt el, a veresegyházi temetőben nyugszik. Emlékét csak a rendszerváltás után kezdték el ápolni, Csengerben és Zsarolyánban szoborállítással, a Budai Várban, az egykori Belügyminisztérium épületének falánál emléktábla avatásával tisztelegtek előtte. 1999-ben a lengyel állam posztumusz a Polonia Restituta Tiszti Keresztjével tüntette ki. 2011 óta Varsó Bialoleka kerületében szobor és tér is őrzi a lengyelek által nagyra becsült „menekültek megmentőjének” emlékét.
