585 éve, 1431. május 30-án máglya lángjai lobbantak fel Franciaországban, az akkor angol uralom alatt álló Rouen főterén. A cölöphöz kötözve halt kínhalált Jeanne d’Arc, Franciaország nemzeti hősnője, akit a katolikus egyház később szentté avatott.
Jeanne d’Arc 1412 körül született. A fiatal lányt az utókor Jeanne d’Arc vagy Szent Johanna néven emlegette, kortársai azonban egyik nevet sem használták. Számukra ez a tizenéves bátor lány mindvégig Jeanne la Pucelle, vagyis Johanna, a Szűz maradt. Írni-olvasni nem tudott, de már kiskorában kitűnt jámborságával és vallásosságával. 12 évesen látomása volt: megjelent előtte Szent Mihály arkangyal, a mennyei seregek vezére és arra szólította fel, hogy verje ki az angolokat hazájából és koronáztassa meg a francia trónörököst.
Jeanne a küldetést először 1428-ban próbálta meg teljesíteni, akkor még hiába. A belső hangok azonban nem hallgattak el, így a se lovagolni, se harcolni nem tudó lány újra felkerekedett, és 1429. március 6-án férfiruhában, szerény kísérettel megérkezett a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak három nap után fogadta a lányt, aki kiválasztotta őt az álruhás előkelők közül és királyként hódolt neki.
Ekkoriban az angolok és franciák között évtizede folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító százéves háborúban épp az angolok álltak nyerésre, még az sem tűnt kizártnak, hogy kettős monarchia jön létre angol királlyal. A trónöröklésből kizárt dauphin, a későbbi VII. Károly elvesztette Párizst és a koronázó város Reims-t, sőt ostrom alatt állt az utolsó francia erősség, Orléans is.
Miután papokból és tudósokból álló bizottság igazolta hitét és erkölcseit, Jeanne maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost. Az „Orléans-i Szűz” felrázta a demoralizált, vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, a királyok dinasztikus háborúját nemzeti felszabadító harccá változtatta. Első győzelme után Párizs helyett a kétszer olyan messzi, a megszállt terület mélyén fekvő Reims felé indult. Az angol felmentő sereget megsemmisítette, s egy hónap múlva bevonult a városba, ahol másnap VII. Károlyt királlyá koronázták. Jeanne megkísérelte Párizs felszabadítását is, de ekkor már kudarcot vallott, sőt ő maga is megsebesült. Győzelmeit azonban nem a hadászati fogásoknak, hanem Istennek tulajdonította: „A fegyveresek Isten nevében harcolnak, és Isten adja nekik a győzedelmet” – jelentette ki.
A szentté avatott eretnek
A győzelmek nyomán az új király hívei egyre szaporodtak, de megindultak az intrikák is, és Jeanne helyzete megrendült. 1430. május 23-án burgundi fogságba esett, s miután a francia udvar semmit sem tett kiváltása érdekében, 10 ezer arany ellenében továbbadták az angoloknak. Ők bízvást koncepciósnak nevezhető, jogilag és formailag is ezer sebtől vérző perben eretnekség vádjával halálra ítélték és 1431. május 30-án Rouen főterén nyilvánosan elégették. Jeanne utolsó szavaival Jézust és a Paradicsom szentjeit hívta, szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.
A háború még 22 évig folyt, és az angolok teljes vereségével ért véget. Nagyjából ezzel egy időben Jeanne d’Arc perét felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. Az utókor mélyen elítélte VII. Károlyt, aki nem támogatta megfelelően katonai vállalkozásaiban Jeanne-t. A Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta. Jeanne d’Arc, avagy Szent Johanna Franciaország egyik jelképe, jellemző, hogy a második világháború idején a fasisztákkal együttműködő Vichy rezsim és az ellenállás egyaránt zászlajára tűzte.
