Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája, költő, hadvezér és politikus a nagy étkezések híve volt, nem hiába viseli nevét egy bőséges és nagyon ízletes főétel.
A 17. század végéig csak elszórtan, levelekben, feljegyzésekben találkozhatunk receptekkel, leírásokkal, főzési utasításokkal. 1695-ben jelent meg Kolozsvárott a Szakács Mesterségeknek Könyvecskéje című első nyomtatottként ismert munka, amelyet csak egyetlen jelentősebb kézirat előzött meg: a Zrínyi-udvar szakácskönyve.
Zrínyi Miklós horvát eredetű főnemesi családból származott, dédapja a szigetvári hős volt. Apját korán elvesztette, ezután gyámja, Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja neveltette. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével (akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvés miatt lefejeztek), ő a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelvű költő lett, ő fordította le horvátra a Zrínyiászt
Zrínyi magát katonának tartotta, „mellékesen” írott költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. Fiatalon szerelmes verseket írt későbbi feleségéhez.
Fő műve, első irodalmi eposzunk, a dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem nagy részét 1647-48 telén vetette papírra. Szigetvár védőinek hősiességén keresztül az aktuális tennivalókra, a török kiűzésére lelkesített. Művét mesteri szerkesztés, barokk stílus jellemzi, akkoriban igen erőteljes nyelve ma már avultnak hat. Prózai írásai közül a leghíresebb az Az török áfium ellen való orvosság (1660-61) című politikai röpirat, amelyben állandó magyar hadsereg felállítását követeli.
Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét a felvilágosodás idején Kazinczy fedezte fel újra, helyét Arany János jelölte ki Zrínyi és Tasso című tanulmányával.
Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság
(részlet)
Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio! Ezenkívül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy ezért, magyarok evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium. Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum vel moriendum est.
Kevesen tudják, hogy Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér valójában saját földjeinek terményeiből, illetve a marhakereskedelemből szerzett bevételeiből finanszírozta magánhadserege fenntartását és a törökök elleni harcait. Ellenőrzése alatt tartotta a hatalmas horvátországi birtokain átmenő kereskedelmi útvonalakat, és a bécsi udvar tiltása ellenére saját marhavásárhelyet tartott fenn. Maga Zrínyi is híres volt nagy étvágyáról, étkezési szokásai természetesen igazodtak a korabeli életmódhoz, amely egyrészt főúri volt, másrészt egészségesebb a mainál, már amennyiben a korai felkelést és a több mozgást, fizikai erőkifejtés a temérdek táplálék mellett az egészségre ki tudta fejteni jótékony hatását. Zrínyiék hajnalban bekaptak valamit, de ezt a menüt nem tartották feljegyzésre méltónak. A 10 órakor kezdődő ebédet és a délután 6 órai vacsorát már megörökítették.
Zrínyi-falatok
Hozzávalók: 200 g borjúcomb, 200 g bélszín, 200 g sertés szűzérme, olaj (vagy zsír) a sütéshez, 250 g hajdinakása, 400 g vöröshagyma, 400 g savanyú káposzta, só, bors, paprika, szesz
Elkészítés: A húsokból arányos kis szeleteket vágunk, sózzuk, borsozzuk és forró olajban kisütjük. A hajdinakását kevés olajon (zsíron) megfuttatjuk, apróra vágott hagymával és pirospaprikával ízesítjük, majd kevés forró vízzel felengedve megpároljuk.
A savanyú káposztával körítjük, tetejére karikára vágott, ropogósra sütött hagyma-szeleteket fektetünk, egy kis alkohollal megspricceljük és meggyújtva, lángolva helyezzük asztalra.
Irodalmi forrás:
Szántó András: Eleink ételei
