„Az orvoslás az én hites feleségem, az irodalom, pedig a szeretőm – írta a neves drámaíró, Anton Csehov kiadójának 1888-ban. – Ha az egyiktől megcsömörlöttem, a másikkal töltöm az éjszakám.”
„Elkísérem a társaságot a városba, aztán holnap irány Moszkva” – írja a Cseresznyéskert című művében Csehov. Az egykori jobbágycsaládba született szerző, Anton Pavlovics Csehov 1860. január 29-én Taganrogban látta meg a napvilágot, Csehov 1879 őszén követte szüleit Moszkvába, elvégezte az orvosi egyetemet, 1884-től Moszkva környéki kórházakban dolgozott, és magánpraxist is vállalva már szinte egyedül ő tartotta el családját. Kezdetben azért mártotta tintába pennáját, hogy orvosi fizetéséhez némi mellékkeresetet szerezzen, és támogathassa apját, anyját és testvéreit.
„Csehov – írja Szerb Antal – a novellának, ennek a nehéz és gyönyörű műfajnak talán a legnagyobb mestere. Mintaképe Maupassant, klasszikus tömörségben el is éri a nagy franciát, de egészen más vérmérséklet. Impresszionista művész: odavetett, könnyű vonásokkal rajzol leheletszerű, elfutó és elfutásukban megrendítő dolgokat.”
Kihagyhatatlan épületek – Csehov-ház Múzeum, Moszkva
Impresszióinak lejegyzésére hol talál nyugalmat a szerző? Csehov otthona végül 1886-tól 1890-ig Moszkvában, a Szadovaja-Kudrinszkaja 6. szám alatt található vörösre festett kicsiny, keskeny, egyemeletes épület lett. Nem nehéz megtalálni, hiszen a mellette levő magas, újabb építésű épületek között kitűnik kovácsoltvas kapujával.
Mire 1886 őszén ebbe a kis házba költözött édesanyjával, Marija húgával és Mihail bátyjával (édesapjuk akkoriban Iván nevű fiánál lakott ugyanebben az utcában), a szemüveges, 26 éves író-orvos már négyszáznál is több szellemes elbeszélést, két vígjátékot és két könyvet jelentetett meg. 1884-ben novelláskötettel is jelentkezett, s 1886-ban a Szürkület című elbeszélés-gyűjteményért Puskin-díjat kapott. 1887-ben a konzervatív Novoje Vremja című lap belső munkatársa lett, s így elszakadhatott a vicclapok időigényes kiszolgálásától.
A kis, vörös téglás házban töltött négy év alatt beindította drámaírói pályáját első drámájával, az Ivanovval, valamint számtalan egyfelvonásos vígjátékkal – mindezt halaszthatatlan orvosi teendői mellett. A fennmaradt levelezésekből kiderül, hogy Csehov gyakran vendégül látta a zeneszerző Csajkovszkijt, az író-humanista Korolenkót és az orosz kulturális élet más tagjait. Itt szembesült először betegségének komolyságával: 1889-ben szeretett Nyikolaj öccse, a festő, tüdőbajban meghalt; Csehovban ez tudatosíthatta végképp, hogy rá is ez a sors vár, hiszen akkor már évek óta vannak vérömlései. És itt lesz szerelmes, húga gyönyörű tanártársába, a „csodálatos Likába” – derül ki a Radnai Annamária által szerkesztett Csehov szerelmei című levelezéseket tartalmazó kötetből. 1899 őszétől majd egy éven át Anton Pavlovics Csehov és Lika Mizinova szinte elválaszthatatlanok voltak. Leveleikből felhőtlen bolondozás, másutt évődésbe burkolt szemrehányás árad. Kapcsolatuk aztán valahogy rosszabbra fordult. Hogy miért távolodott el az író a szerelmes Likától – akire a Sirály jeleneteiben ismertek rá a kortársak –, nem tudjuk, talán már ekkor tervezni kezdte Szahalin szigetére való utazását és az ottani hírhedt fegyenctelep életének tanulmányozását, amit 1890-ben meg is tett.
Ma a Csehov-házat – melyet a szerző özvegyével folytatott konzultációkat követően varázsoltak először újjá – egy kis udvar veszi körül, melynek kertjét virágzó bokrok és fák színesítik. Az egykori otthon szerény, de annál hangulatosabb múzeumnak ad helyet, ajtaja felett a cégtáblán a „Dr. A. P. Csehov” felirattal.
Megtekinthető Csehov dolgozószobája és magánrendelője, orvosi táskája, egyszerűen berendezett hálószobája és a család meglepően fényűző nappalija – ezek a helyiségek ma is úgy néznek ki, ahogy az író életében voltak. A lakás többi része a múzeum tájékoztató szerepét tölti be: bemutatják az író életét és munkásságát, az ebédlőben eredeti műsorplakátokat, kéziratokat és Csehov műveinek első kiadású köteteit csodálhatjuk meg.
Fotók: goslitmuz.ru
