A látáskultúra emelésére törekedve megújította a művészoktatást: nem „csak” művészetet oktatott, hanem a teljes embert nevelte. Hetven éve, 1946. november 24-én hunyt el Moholy-Nagy László festő, szobrász, fotográfus, művészeti író.
1895. július 20-án született Bácsborsódon. Amerikába kitántorgott apja helyett nagybátyja nevelte fel a vajdasági Moholpusztán (ma Mol). Szegeden járt gimnáziumba, Budapesten a jogi karra, majd katona lett, első világháborús sebesülése után, a kórházban háborús képeslapokat kezdett festeni. Felépülve rajziskolába járt, csatlakozott Ady Endre köréhez és barátságot kötött Juhász Gyulával és Babits Mihállyal.
Első kiállítását 1918-ban a Nemzeti Szalonban rendezték, Moholy-Nagy aláírta a magyar aktivisták kiáltványát. A forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába ment, csak 1930-ban és 1936-ban látogatott haza. Bécsben lett absztrakt festő, az ipari táj és a mozgás befolyásolta fa- és linómetszetei Kassák Ma című folyóiratában jelentek meg. Kassákkal közösen írták a konstruktivista programnak és kiáltványnak tekinthető Új művészek könyvét is. 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott.
Malevics és El Liszickij hatására készült, különböző anyagú absztrakt konstrukcióit 1922-ben a berlini Sturm galéria mutatta be. Ennek nyomán hívta meg Gropius a Bauhausba, s együtt szerkesztették a Bauhaus-könyveket. Moholy-Nagy 1923-től Weimarban, majd Dessauban az előkészítő tanfolyam s a fémműhely, később a fotócsoport vezetője lett. 1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta: „Semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni.”
Írásait kolozsvári, pesti és brnói folyóiratok közölték, egy forgatókönyve is megjelent, El Liszickijjel állított ki, s ekkor alkotta legharmonikusabb olajképeit, fotóplasztikáit, fotogramjait és kollázsait.
1928-ban megvált a Bauhaustól. A párizsi Werkbund-kiállításon mutatta be Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetét, ennek nyomán született Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. A színes filmmel is kísérletezett, rövidfilmjei a városi életet mutatták be, díszleteket, fény és hangeffektusokat készített Piscator színháza és operaelőadások számára. 1929-ben Moholy-Nagy állította össze a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, ahol maga is 97 művel szerepelt.
A nácizmus elől 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, itt hirdetés-, kiállítás- és filmtervezéssel foglalkozott, s a London Galleryben megrendezték életmű-kiállítását. 1937-ben Gropius révén Amerikába utazhatott, s Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust – a nácik ekkor már eltüntették műveit a német múzeumokból. Miután támogatói tönkrementek, Moholy-Nagy reklámtervező lett, majd Simonaukban létrehozta a School of Designt. Itt 1940-től a háborúban sebesültek munkaterápiás kezelését végezték, 1944-ben chicagói üzletemberek révén Institute of Design néven főiskola lett. Moholy-Nagy 1945-ben leukémiás lett, de intézetét haláláig vezette intézetét, miközben írta alkotói végrendeletét, Mozgásban-látás című könyvét. 1946. november 24-én halt meg Chicagóban.
Festőként és fotóművészként az általa elemi ábrázoló tényezőnek tartott fény érdekelte. Fotogramjait kamera nélkül fényérzékeny papírra komponálta, s átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei is áramló, hullámzó fényhatást teremtettek. A reklámgrafika és tipográfia terén is maradandót alkotott, ő tervezte a ma is használt Parker 51 típusú tollat. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai változtatták fény- és térhatásukat. Moholy-Nagy kerülte az érzelmességet, művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. A látáskultúra emelésére törekedve megújította a művészoktatást: nem „csak” művészetet oktatott, hanem a teljes embert nevelte.
Sok műve található a bécsi Modern Művészetek Múzeumában, számos alkotását amerikai múzeumok őrzik, mintegy ezer fotója és hétszáz negatívja maradt fenn. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit és kollázsait, s kiadták 100 fotó című fényképalbumát, melynek anyagát lánya, Hattula Moholy-Nagy gyűjtötte össze.
