“Könyvtáraink és levéltáraink évszázadokon át elszigetelten, szinte észrevétlenül folytatták nagy jelentőségű kulturális tevékenységüket,…” 80 éve, 1935. június 26-án alakult meg Budapesten a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete.
Szabó Lőrinc: Könyvek otthon
(részlet)
Gyűlt már saját könyvtáram is. Előbb
fióknyi volt, majd az asztalra nőtt,
szétáradt s polcokra kérezkedett
A könyvtár és a levéltár rejtélyekkel teli hely, itt kutathatsz, olvashatsz, kölcsönözhetsz, magadba szívhatod a múlt, a jelen és a jövő világát. A bibliotéka feladata, funkciója az utóbbi évtizedben átalakult. Mindeközben az olvasói elvárások, a használói igények is folyamatosan változnak. Az igényeknek megfelelően – anyagi lehetőségeiket figyelembe véve – folyamatosan alkalmazkodnak a könyvtárak és a levéltárak. A szervezet a ma is működő Magyar Könyvtárosok Egyesületének jogelődje, alapításának gondolata először 1929 kora nyarán vetődött fel. Több mint három évnek kellett eltelnie, míg 1932. október 15-én az Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója, Pasteiner Iván a könyvtárában tartott ülésen előterjesztette az egyesület alapszabályának tervezetét, és javasolta a levéltárosok bevonását a további munkába.
Az alakuló ülésre 1935. június 26-án a Magyar Tudományos Akadémián került sor. Az egyesület elfogadta alapszabályát, elnökké választotta Fitz Józsefet, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának főigazgatóját, aki a következő célokat fogalmazta meg:
„A könyvtár- és levéltárügy tudományos és közcéljainak felkarolása; a könyvtárosok és levéltárosok közti állandó kapcsolat biztosítása; a könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekeinek támogatása; a könyvkultúra előmozdítása.”
Az egyesület első kongresszusát és évi rendes közgyűlését 1936 októberében tartotta. A szakmai programok jelentős része a könyvtári és levéltári szakosztály ülésein zajlott. A plenáris záróülés témái a következők voltak: A magyar könyvtárpolitika; Mi tartozik a levéltárba, mi a könyvtárba?; A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekei. Határoztak a könyvtárosképző tanfolyam indításáról, a Magyar Könyvszemle egyesületi közlönyként történő megjelentetéséről és az egyesületi évkönyv kiadásáról. Bisztray Gyula A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete című beszédében a fejlődést emelte ki:
„Könyvtáraink és levéltáraink évszázadokon át elszigetelten, szinte észrevétlenül folytatták nagy jelentőségű kulturális tevékenységüket, anélkül, hogy egymással közvetlenebb kapcsolatba kerültek vagy éppen céltudatosan együttműködtek volna. Ez intézmények múltbeli struktúrája nem követelte, sőt olykor még lehetővé sem tette a kooperáció megteremtését. A modern fejlődés érlelte ki az egyesületbe tömörülés szükségességét, éspedig nem annyira a könyvtárosok és levéltárosok egyéni, mint inkább maguknak a könyvtáraknak és levéltáraknak köz-céljai érdekében.”
„A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül – mint ahogy a szeretőt akarják – a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.” (Márai Sándor)
1937 elején megszervezték az első tanfolyamot, amely 100 órában, 15 témakörben folyt, 70 fő szerzett könyvtárosi bizonyítványt. Az elméleti oktatás a Pázmány Péter Tudományegyetem egyik Múzeum körúti épületében folyt, a gyakorlati képzés az Országos Széchényi Könyvtárban, az Egyetemi Könyvtárban, a Fővárosi Könyvtár és a Technológiai Intézet könyvtárában zajlott. Az elméleti képzés területei: könyvtári igazgatás, katalogizálás (katalóguscédulák írása), bibliográfiák, könyvkereskedelem, könyv- és hírlapkiadás, nyomtatás, könyvkötészet, kézirat-meghatározás.
„Az élet nagy kérdéseire leginkább mégis a könyvekben találhatunk választ.” (Vámos Miklós)
1937-ben az egyesület csatlakozott a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetségébe (IFLA). Ugyanabban az évben jelent meg hivatalos szakfolyóirata a Magyar Könyvszemle, amelynek szerkesztő bizottsági tagjai a könyvtárigazgatókból kerültek ki. A könyvtárak a kiadási költségekhez is hozzájárultak, a szaklapot 1944-ig rendszeresen kiadták. A könyvtárosok első Évkönyve is 1937-ben került ki a nyomdából, akkorra már a tagok száma elérte a 358 főt, akik közül 290-en könyvtárosok, 68-an levéltárosok voltak.
A második világháború idején, 1942-ben tartotta utolsó közgyűlését a szervezet, majd 1943 és 1945 között működése szünetelt. A háború után megindult újjászerveződése, de 1950 elejére gyakorlatilag megszűnt. Utódja, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1956-ban alakult újjá.
