Döbrentei Gábor költő, szerkesztő, műfordító, a „történelem” szó megalkotója 165 éve, 1851. március 28-án halt meg Budán.
A Veszprém megyei Nagyszőlősön (1898 óta Somlószőlős) született 1785. december 1-jén, apja evangélikus prédikátor volt. Tanulmányait a pápai református kollégiumban kezdte, a soproni evangélikus líceumban folytatta, Baróti Szabó Dávid és Ányos Pál munkáinak hatására itt támadt fel érdeklődése a költészet iránt. A soproni magyar társaság zsengéi című 1804-es kiadványban jelentek meg első versei. 1806-1809-ben Bécsben, Wittenbergben és Lipcsében folytatott egyetemi tanulmányokat.
1809-ben nevelőtanár lett az erdélyi Oláhandrásfalván a Gyulay grófoknál, s emellett irodalommal kezdett foglalkozni. Erdélyi, pesti, bécsi, olaszországi és dunántúli utazásai során megismerkedett a korabeli szellemi élet kiválóságaival, s többükkel kiterjedt levelezést folytatott (Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Batsányi János, Bolyai Farkas, Gyarmathi Sámuel és mások). 1813-ban Kolozsvárott megalapította az Erdélyi Muzéum című folyóiratot.
1817-től Marosvásárhelyen jogot tanult, 1820-ban ügyvédi vizsgát tett. A neves művelődésszervező Aranka György halálát követően 1819-ben ő készítette el az Erdélyi Magyar Tudós Társaság tervezetét. 1820-ban Pesten telepedett le, s minden idejét az irodalomnak szentelte. Mivel fontosnak tartotta a színházügyet, színdarabokat fordított és dolgozott át. 1823-tól Bécsben élt, Joseph von Hormayr osztrák történész Archivjába írt cikkeket a magyar irodalomról, és egy kéziratban maradt kalauzt is szerkesztett turisták számára Magyar dolgok Bécsben címmel.
1824-ben kinevezték másodalbiztossá a budai kerületben. 1825 szeptemberében Pozsonyban megismerkedett Széchenyi István gróffal. Neki köszönhetően a nemzeti kaszinó és lóversenytársaság jegyzője lett, majd 1828-ban bekerült a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását előkészítő bizottságba. 1831-ben az akkor megalakult MTA titkára lett 1834-es lemondásáig.
Az 1820-as évek végén megromlott a viszonya Kazinczyval, miután a Közhasznú Esmeretek Tára szerkesztőjeként a Conversations-lexikon perben szembekerült a polgárosodó magyar irodalom vezéregyéniségeivel, Kisfaludy Károllyal és az Auróra-körrel. Az irodalmi élettől egyre jobban elszigetelődött. 1833-35-ben Fáy Andrással a budai színtársulat igazgatásában vett részt. 1835-től budai kerületében első albiztos, 1841-től főbiztos lett, 1844-ben királyi tanácsosi kinevezést kapott. 65 éves korában, 1851. március 28-án hunyt el Budán.
Döbrentei Gábor költeményei, versei és ódái csekély irodalmi értéket képviselnek, többnyire feledésbe merültek, Veszta című regénye kéziratban maradt. Értékesebbek drámafordításai (Shakespeare-től, Moliére-től), az 1830-40-es években nyelvészettel, főként nyelvemlékek gyűjtésével és kiadásával foglalkozott (a nevét viselő Döbrentei-kódex, melyet ő fedezett föl, egyik legbecsesebb nyelvemlékünk). Pali és Minka olvasni tanul, A kis Gyula könyve és más művei kapcsán az ő nevéhez kötik a magyar ifjúsági irodalom kialakulását.
