„Aki csinálja, azt hiszi, jó – de aki nézi, utálja!” Miközben alkotásai művészi igényességükből mit sem vesztettek, a városi tömegkultúra szerves részévé váltak, és Major Henrik a „legek” mestere lett.
„Major Henrik kaján, fájdalmas, ördöngös rajzoló. Benne él leginkább a régi párisi rajzolók géniusza, a montmartre-i művészek elátkozott lelke, akik artista-kávéházakban élték át az életüket és borfoltos márványasztalokon firkálták össze remekműveiket, amelyeket cigarettahamuval poroztak le. Willette, Toulouse-Lautrec, talán leginkább Léandre és Pascin neve kisért. Neki azonban más a környezete és más a lelke is.„ (Kosztolányi Dezső)
„Aki csinálja, azt hiszi, jó – de aki nézi, utálja!” Ezzel a címmel nyílt meg a Major Henrik világhírnévre szert tett karikaturista, festő életművéből rendezett kiállítást az Országos Széchényi Könyvtár.
Major Henriket (1889–1948) kortársai úgy tartottak számon, mint realista, olykor egyenesen szadista karikatúristát, aki alakjait „véres szeretettel tépázza”. Mindezzel együtt, művészetének lényege természetesen a humor és a szeretet. Alanyaiból a jót szeretné megláttatni, karikatúrái a nevettetés szándékával születtek, amiből sosincs elég a világban – vallotta Major.
Miközben alkotásai művészi igényességükből mit sem vesztettek, a városi tömegkultúra szerves részévé váltak, és Major a „legek” mestere lett. Úgy híresült el, mint aki a világon a legtöbb koronás főt, államférfit, közéleti személyiséget és hírességet örökített meg. Rekordsebességgel és -mennyiségben készítette munkáit, a fáma szerint egy karikatúra megrajzolása maximum 4 percig tartott.
A szegénysorból származó művész életútja is páratlan. Amerikába településének története legendássá vált: egy szál ceruzával a bőröndjében már partraszállásának másnapján a legnevesebb lapok alkalmazták. Egyik önarcképéből kelt életre a „Vidám filozófus” figurája, melynek reprodukciója több eladott példányt ért meg, mint Mona Lizáé, és különféle tárgyakon, minden amerikai otthonba eljutott.
A művészek köreiben otthonosan mozgó Major grafikáit korán a legnevesebb pesti lapok közölték, köztük a Borsszem Jankó,. a Fidibusz, a Nyugat vagy a Művészet. Noha már a kezdetektől karikaturistaként vált ismertté és elismertté, a festészetről sosem mondott le, sőt utolsó éveiben leginkább annak szentelte idejét. Míg az autodidakta Major festészete a realizmus stílusirányzatába, valamint a nagy holland mesterek nyomvonalaiba illeszkedik, karikatúrái a századforduló megújulást hozó grafikai irányváltását tükrözik. „Egyvonalas” rajzai már a szecessziós, expresszionista áramlatok hatása alatt születtek.
Az OSZK tárlata a karikaturista Major sokoldalúságának bemutatására vállalkozik. Újságrajzolóként, könyvillusztrátorként, plakátgrafikusként a lényegre törő vonalrajzú művész rendkívül sokoldalúan fogalmazta meg a visszaadni kívánt valóságot. A kiállítás fókuszában elhelyezkedő, a mai Magyarországon a művész főműveként számon tartott Major Henrik panoptikuma, mely 1913-ban vonultatta fel a századforduló jelentős irodalmi szereplőit, híven tükrözi Major művészetét.
A kötetet alkotó karikatúrái, melyek sajátja a mesteri karikatúra jellemzői, azaz Lyka Károly, a századelő neves művészettörténésze szavaival élve a „frissesség, a hirtelen ötlet, a tűzrőlpattant rögtönzés, a találó rávillanás”, a majori megjelenítés gazdagságát és mélységét láttatják. S noha a karikatúra az itt és a most művészete, mely az adott kor társadalmának lenyomata, jóvoltukból bepillanthatunk az örök emberibe is: az érzelmek, az ösztönök világába.
A kiállítás részeként Major Henrik Hollywood című albumának amerikai filmcsillagokból álló karikatúrasorozatát is meg lehet tekinteni.
