Egy kapcsolat minden stációját bemutatja az először 1786. március 1-jén Bécsben bemutatott négyfelvonásos vígopera, a Figaro házassága.
A Figaro házassága (és az opera alapjául szolgáló Beumarchais-darab) remekmű pikáns konfliktust hordoz. Pierre Beaumarchais vígjátéka és Wolfgang Amadeus Mozart zeneművészete és az ekkor még betiltottnak tekintett műből librettót alkotó, Lorenzo Da Ponte a maga idejében, az 1780-as években forradalmian merész társadalomkritikájával vált híressé. Napóleon egy alkalommal úgy fogalmazott, ez a darab robbantotta ki a francia forradalmat.
Az először 1786. március 1-jén Bécsben bemutatott négyfelvonásos vígopera története szerint Almaviva gróf – aki a szolgálatában álló borbély, Figaro furfangjával nyerte el a hitvese kezét – szemet vet a grófné csinos komornájára. A szóban forgó Zsuzsit éppen Figaro akarja feleségül venni, de a grófot ez sem érdekli, sőt közli, ha meglesz az esküvő, élni fog ősi előjogával alattvalói feleségének első éjszakájára.
Kérdés, létezett-e valóságban is a „ius primae noctis”, az első éjszaka joga? Egy német történész egész könyvet írt annak bizonyítására, hogy a rá utaló dokumentumok nem vehetők komolyan, az első éjszaka joga amolyan történelmi babona.
Mások szerint viszont, ha a források nem is egyértelműek, valami alapja volt a hagyománynak. A középkor másfél évezredében sokszor romlott a parasztok amúgy sem megfelelő életszínvonalat kínáló helyzete, de legalább annyiszor javult is. Voltak időszakok, amikor létbizonytalanságban éltek, és a földesuruk azt tehette velük, amit akart, máskor viszont elköltözhettek szelídebb úr birtokára.
Mindenesetre vannak különös okiratok, például Svájcból, 1538-ból származó sadelhofeni rendeletben ez áll: „A Kelnhofhoz tartozó birtokon az új menyecske mellett töltött első éjszaka átengedendő az elöljárónak. Ha a férj erre nem hajlandó, fizessen négy schillinget és három pfenniget az elöljárónak.”. Vagy egy Zürich melletti faluból származó 1543-as feljegyzés: „Ha a menyegző a végére jár, a vőlegény a tiszttartó mellé köteles fektetni a menyasszonyt. Ha nem teszi, váltsa meg az asszonyt öt schillinggel és négy pfenniggel.”
Ezek játékos utalások lehettek egy korábbi hagyományra, voltaképp házasodási adók. Nyilván minden újdonsült férj kinyitotta inkább a bukszát. Azóta eltelt két évszázad, nincsenek már földesurak és szolgák, az első éjszaka joga is a múlté. Van azonban főnök és beosztott, igazgató és titkárnő, alá- és fölérendeltségi viszonyok.
A Figaro egyik „titka”
„A francia szerző a maga komplexitásában mutatja be a szerelmi viszonyokat. Látunk egy párt, akiknek már van egy felnőtt gyerekük, ez a kapcsolat már teljesen tönkrement. Van egy pár, akik három éve együtt vannak, és a szerelmük kezd nagyon kihűlni. Egy másik pár éppen az esküvőjére készül, és mindent megtennének egymásért. És végül ott egy pár, két tinédzser, akik még csak ismerkednek a szerelemmel. Noha a darab egy nap alatt játszódik, egy kapcsolat minden stációját láthatjuk a színpadon” – mondta a Vígszínházbeli bemutatókor Eszenyi Enikő.
Beaumarchais jól érezte, sokszor a nők hibája, hogy elhagyják őket. A grófné is túlzottan ragaszkodik a férjéhez, Almavivához, ezáltal kioltja benne az izgalmat, amit a férfi már máshol keres, más nők felé irányul a figyelme. A túlzott „kapaszkodás” céljával éppen ellentétes hatást vált ki, a színpadon is. „Ha a párunk nem jön el a randevúra, nem kell neki SMS-t küldeni” – jegyezte meg Eszenyi Enikő, aki szerint Figaro egyik „titka”, hogy Querubín gyermeki szexualitása milyen erővel hat minden nőre. Míg a darab a felszínen két erős férfi harcáról szól, a háttérben a kamasz Querubín minden nő szívéhez hozzá tud férni.
