„Csak a könyv által, és csak a könyvében létezik. Az író nem leírja, hanem teremti a világot” – írta a 87 éves korában elhunyt Elie Wiesel holokauszttúlélő, magyar származású Nobel-békedíjas író, aki számos könyvet írt a náci koncentrációs táborokban átélt élményei alapján.
„Szerettem volna gyűlölni. Úgy egyszerűbb. A gyűlölet – akárcsak a háború, a szerelem és a hit – mindent igazol, mindent megmagyaráz.”
87 éves korában elhunyt Elie Wiesel holokauszttúlélő és Nobel-békedíjas amerikai zsidó író. Wiesel számos könyvet írt a náci koncentrációs táborokban átélt élményei alapján, és 1986-ban Nobel-békedíjat kapott. “A Jad Vasem gyászolja a holokauszttúlélő, Nobel-díjas elismert írót, Elie Wieselt” – írta Twitter-fiókjában a jeruzsálemi múzeum.
A magyar származású holokauszt-túlélő, Nobel-békedíjas író Eli (Eliezer) Wiesel 1928. szeptember 30-án született az észak-erdélyi Máramarosszigeten (születése évében, a romániai Sigheten, pontosabban, Sighetul Marmației-en, jiddisül Sigeten) ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, ezért anyanyelve, a jiddis mellett magyarul is kitűnően beszélt. Tizenkét éves korában apja héber tanárt fogadott mellé, akinek nyelvtankönyvét kívülről megtanulta, sajátja nem lévén. Középiskoláit szülővárosában magántanulóként kezdte. A II. világháború idején, amikor Észak-Erdély újra Magyarország része lett, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumba járt. Emellett vallási tanulmányokat is folytatott a máramarosszigeti haszid zsidó közösség zsinagógájában. Tizenöt évesen családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan a monowitzi, majd a buchenwaldi táborba került. Szülei és hat éves húga nem élték túl a borzalmakat, két nővérével a háború után Franciaországban találkozott újra.
1948-tól a Sorbonne-on filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott. A Párizsban eltöltött évek alatt kezdett el könyveket írni először héber, majd jiddis, később angol és francia nyelven is. Esszéi, novellái és drámái elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak. Ő használta először – mai értelemben – a holokauszt kifejezést.
„Olyan valaki, aki ír. Akinek az írás az élete. Aki maga is könyvvé változik, olyan könyvvé, amelyikben a világ összes története megtalálható. Csak a könyv által, és csak a könyvében létezik. Az író nem leírja, hanem teremti a világot.” (Elie Wiesel: A Sonderberg-ügy)
1955-ben New Yorkba költözött. Amerikai állampolgárként ott is élt élete végéig, irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytatott, és a Boston Universityn tanított.
1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint „az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára.” Nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért, amelynek élete végéig ellátta elnöki feladatait. Őt tartott a holokauszt történetének egyik legismertebb szakértőjének. 1978 és 1986 között a holokauszt-emlékbizottság elnöke volt. Fő feladatának tekintette a fajgyűlölet elleni küzdelmet, hangját emelte a volt Jugoszlávia területén zajló etnikai tisztogatások ellen is. Alapító elnöke volt a párizsi központú Kultúrák Univerzális Akadémiájának is.
„Egyetlen emberre sem tekinthetünk elvont fogalomként. Ehelyett minden emberben egy egész világot kell látnunk a maga titkaival, a maga kincseivel, a maga gyötrelmeinek forrásaival és apró diadalaival.”
Több nemzetközi díj és kitüntetés tulajdonosa volt, többek között 2001-ben megkapta a francia becsületrend nagykeresztjét. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.
1995-ben, amikor újra felkereste szülőföldjét, Elek Judit forgatókönyvíró-rendező dokumentumfilmet forgatott róla. A „Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete” nemcsak itthon, külföldön is sikert aratott. 2002-ben szülőházában emlékmúzeumot avattak a II. világháború idején Erdélyből elhurcolt 15 ezer zsidó áldozat tiszteletére.
Közel negyven könyvet írt, amelyből több magyarul is megjelent: Az éjszaka (1956), A hajnal (1961), Az eskü (1973), Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma (1980), Minden folyó a tengerbe siet (1995).
