„igenből lesznek nemek, a nemből meg igenek, / de én vajon mi vagyok, de én vajon mi leszek” Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Tíz éve hunyt el Eörsi István.
„Logikája kíméletlen, kritikus szelleme nem ismer tanút, demisztifikál és leleplez. Azt is mondhatnám, hogy intellektuális író, de ugyanakkor aligha akad gyengédebb, eredendőbb érzelmeket közvetlenül megszólaltató író a mai magyar irodalomban, mint ő. Sokszor úgy gondolom, hogy Eörsi Istvánban egy ártatlan gyermek szíve vitatkozik a kérlelhetetlen, kritikus szellemével. Bonyolult egyéniségét talán a költészetben tárja fel leginkább.” (Végel László író, esszéista)
EÖRSI ISTVÁN: A HARMONIKUS ÉLET RECEPTJEI
Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.
Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.
Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.
Mi elfogadhatatlan,
– mert a szív belefásul –
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.
Eörsi István (eredeti nevén Schleiffer Ede) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége 1931. június 16-án, Budapesten született. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n. Egy ideig tanított, majd a Szabad Ifjúság című lap munkatársa, 1956-tól Lukács Györgynél volt aspiránturán. 1952-ben József Attila-díjat kapott. 1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.
Emlékezés a régi szép időkre
„A vádiratokban szereplő cselekmények többségére valóban sor került, így hát a pereket nem nevezhetjük koncepciósoknak. A történelemszemlélet volt koncepciós, mely lehetőséget nyújtott a bírósági komédiákra. Konstruált perek helyett konstruált történelem gondoskodott a halálos ítéletekről és zsúfolta teli a börtönöket.” (Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre)
„Én nem polgárpukkasztó vagyok, hanem egyszerűen megpróbálok úgy élni, hogy se érdekből se tapintatból ne túl sok olyasmit hallgassak el, amiről azt vélem, hogy igaz” – vallotta Eörsi, aki végül 1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, 1982-től szabadfoglalkozású író. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett.
Emlékezés a régi szép időkre
Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, „örök ellenzéki”, szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.
Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át. 1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, 2005-ben lett Kossuth-díjas.
