„Itt lélek van születőben, a lélekkel mindig együtt jár a tragédia.”Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai író, drámaíró, aki megteremtette az európaival egyenrangú amerikai drámát 125 éve született.
„Az ábrándok ellen pedig pofonegyszerű az orvosság, ha egyszer rászántátok magatokat. Nem kell más, csak a jó öreg háziszer, az őszinteség… már úgy értem, az őszinteség önmagatokkal. Egyszerűen ne hazudjatok többet magatoknak, ne hergeljétek magatokat mindig a holnapokkal.”
Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai író, drámaíró 125 éve, 1888. október 16-án született Ella O’Neill és James O’Neill gyermekeként.
Az ír katolikus bevándorló színészházaspár fiának nehéz gyermekkora volt. Állandóan úton lévő szülei mindig más iskolába íratták be. Apja szegény sorsú családból származott, de népszerű színész volt, a gazdag családban felnőtt édesanyja azonban egész életében nem tudta feldolgozni kisebbik fia elvesztését, morfiumfüggőséggel küzdött. O’Neill egy év után felhagyott egyetemi tanulmányaival – a Princetonra járt, ahonnan azonban nem megfelelő magaviselete miatt az igazgató, Woodrow Wilson későbbi amerikai elnök eltanácsolta. Ezt követően ideje nagy részét bordélyokban, lokálokban múlatta.
Kudarccal végződött első házassága két évig tartott (fia negyvenévesen öngyilkos lett), majd vándoréletet kezdett: matrózként bejárta a világot, a kikötői csavargók életét élte, egy alkalommal csaknem túladagolta magát. Kezdődő tuberkulózisa miatt szanatóriumba kellett vonulnia, ekkor kezdett irodalommal foglalkozni. Megismerte Ibsen és Strindberg alkotásait, akik a legnagyobb hatással voltak a kezdő író munkáira (mellettük a lélekábrázolás mesterének tartott Csehov stílusának nyoma érződik művein), valamint Freud és Jung lélekelemző módszereit. Miután meggyógyult, a harvardi drámaíró szemináriumhoz csatlakozott. Írásaira az 1910-es évek végén kezdtek fölfigyelni New Yorkban.
1918-ban rövid időre rendeződött sorsa, amikor másodszor megnősült, hamarosan azonban magánéleti tragédiák követték egymást: három éven belül vesztette el édesapját, édesanyját és testvérét. 1929-ben elvált Agnes Boulton írónőtől, megromlott kapcsolata második házasságából született gyermekeivel – fia kábítószerfüggő volt. Oona lánya – imádott apja minden ellenkezése ellenére – 18 évesen hozzáment az O’Neilltől mindössze hat hónappal fiatalabb Charlie Chaplinhez, az ő lányuk Geraldine Chaplin színésznő. Oona rajongásig szerette Chaplint, az sem érdekelte, hogy a hollywoodi filmsztár már elmúlt 54 éves, és épp egy piszkos apasági pereskedésben hadakoznak az ügyvédei, amiatt sem fordított hátat választott életének, hogy apja kitagadta, amikor megtudta, hogy viszonya van egy vele egykorú idős férfival. A csalódás is szerepet játszhatott abban, hogy O’Neill újranősült – Carlotta Montere színésznőt vette feleségül.
Először egyfelvonásos darabokkal jelentkezett (Jones császár, A szőrös majom), 1920-ban mutatták be első egész estét betöltő drámáját – a Túl a látóhatáront, amely rögtön elnyerte a Pulitzer-díjat. Ettől kezdve sorra születtek világhírű művei, amelyeket a kísérletezés, az újszerű megoldások keresése jellemezte; az expresszionista, modernista törekvéseket harmonikusan össze tudta egyeztetni a műfaj hagyományaival.
„Számomra csak a tragikumban van meg az a jelentős szépség, amely egyértelmű az igazsággal!” – írta és vallotta. Első nagy tragédiája, a Vágy a szilfák alatt (1924) apák és fiúk vérfertőzéssel és csecsemőgyilkossággal terhelt kapcsolatának klasszikus ókori témáját mutatja be 19. századi amerikai „köntösben”. Életművéből kiemelkedik a szintén ókori témát – Aiszkhülosz remekművének, az Oreszteia tárgyát – feldolgozó, az amerikai polgárháború után játszódó Amerikai Elektra című drámája (1929-1931), mely nálunk Ottlik Géza fordításában jelent meg.
O’Neill tervezett óriási drámaciklusa, amely egy család történetén át az Egyesült Államok történelmének másfél századát ölelte volna fel, befejezetlen maradt. Egyetlen darabját öntötte végleges formába az író: az Egy igazi úr a régi jóvágású ír bevándorló, a lecsúszott úriember drámája, aki a „született” jenki iparmágnással kerül konfliktusba.
O’Neillt a harmincas években már a modern amerikai drámairodalom és színház mestereként ünnepelték, s 1936-ban Nobel-díjjal tüntették ki. Az elismerést azonban nem tudta személyesen átvenni, mert ekkor már egy Parkinson-kórhoz hasonló betegséggel küzdött, később teljesen megrokkant.
‘Igen, itt járkál fölöttünk és körülöttünk, a múltba visszajáró kísértet, és mi itt ülünk, és úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna, de fülünket hegyezzük a legkisebb zajra, és halljuk cseperészni a ködöt az ereszről, mint egy lejárt, tébolyult óra szakadozott tik-takját – vagy mint egy züllött lebuj asztalának áporodott söröstócsájában pancsoló utcai némber kietlen könnyeit.” (Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába)
Késői drámáit a pesszimizmus és a keserűség jellemzik, saját családjáról rajzolt vigasztalan és fájdalmas képet Hosszú út az éjszakába (1939-1941) című művében, amelyért 1957-ben negyedik Pulitzer-díját kapta. O’Neill ugyan már 1941-ben megírta, de azzal, hogy csak halála után adható ki és vihető színpadra, a siker magáért beszél: a drámáért két, a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjjal is kitüntették. O’Neill halálát követően aztán az Utazás az Éjszakába döbbenetes vihart aratott az amerikai, s még inkább az európai színpadokon: O’Neill ugyanis önmagának és szeretteinek nagyon is egyéni határesetén keresztül a család tragédiáját és titkait írta meg benne, a legősibb emberi közösség jó és rossz kötöttségeit, s hazugságai alól a válságos pillanatokban kirobbanó kegyetlen igazságait.
Utolsó éveiben az alkotni már képtelen és kiábrándult író közeli hozzátartozóin és orvosain kívül szinte senkivel nem érintkezett. A modern amerikai drámairodalom egyik nagymestere 1953. november 27-én hunyt el – születési helyéhez hasonlóan egy szállodai szobában.
O’Neill alkotásait gyakran játsszák hazai színpadokon, több művéből (Amerikai Elektra, Hosszú út az éjszakába, Vágy a szilfák alatt) filmes adaptáció is készült. 2011-ben hagyatékában meglett elveszettnek hitt Ördögűzés című drámája, amely saját huszonévesként megkísérelt öngyilkossági kísérletét dolgozza fel.
