Peter Carl Fabergé francia származású orosz ékszerész, aranyműves, a híres Fabergé-tojások készítője 95 éve, 1920. szeptember 24-én halt meg Lausanne-ban.
1846. május 30-án született Szentpétervárott, francia hugenotta családból származott, apja is ékszerész volt. Születése után nem sokkal Drezdába költöztek, de pétervári ékszerműhelyük továbbra is működött. A fiatal Carl tanulmányokat végzett Európa számos országában, részt vett szakmai kurzusokon, kiállításokat látogatott, tanulmányozta az európai múzeumok különlegességeit, majd visszatért szülővárosába.
1882-ben ékszerészmester lett, és átvette a családi vállalkozást. Stílust váltott, a barokk díszítőművészet elemeit részesítette előnyben alkotásain.
A Fabergé-tojások sikere
Az Ermitázsban is dolgozott, az ötvösművészet remekeit restaurálta és katalogizálta. Neve akkor vált ismertté, amikor 1882-ben III. Sándor cár vásárolt tőle néhány ékszert, majd az ortodox húsvétra ajándékot rendelt tőle feleségének. Az uralkodó húsvétra akart kedveskedni feleségének. Az ékszertojásokból végül hagyomány lett, a cári családnak készült 50-ből 42 maradt fent. Készültek egyedi tojások más tehetős famíliák, például Kelch a Rothschild család számára is. A cár kikötötte, hogy valami meglepetés is legyen az ajándékban. Így készült el 1885-ben tömör aranyból, finom, fehér zománcréteg bevonással az első ékszertojás, belsejében többek között egy aranytyúkocskával.
Fabergé minden évben készített ilyen egyedülálló, mindig más miniatűr különlegességet tartalmazó „ékszerdobozkát”. Évek múltán hivatalos udvari ékszerésszé nevezték ki.
Egy-egy ékszertojás elkészítése gyakran egy esztendeig is eltartott. Az évek múlásával a tojások formája egyre bonyolultabb lett, gyémántot, ezüstöt, rubint, smaragdot és más nemes anyagokat is felhasznált készítésükhöz. Műhelyéből egyéb ékszerek is kikerültek, üzletei nyíltak Moszkvában, Odesszában, Kijevben és Londonban. Már nemcsak az orosz, hanem a svéd uralkodó udvari szállítója is volt. Egyik remeke képviselte Oroszországot az 1900. évi párizsi világkiállításon. Kicsi, 2 centiméteres, nyakláncon viselhető tojásokat is alkotott, amelyek divatosak voltak az orosz arisztokrácia körében. Ékszereit ma talán túl díszesnek találjuk, kivitelezésük tökéletessége, finomsága miatt mégis csodálattal szemléljük őket.
A tojások tematikája is változatos, némelyik valamilyen eseményre emlékeztet, például III. Sándor halála után fia, II. Miklós megkoronázására (1897), a transzszibériai vasút építésére (1900), a Napóleon elleni csata 100. évfordulójára (1912), szintén egyedi az első világháború kitörése után acélból készült haditojás (1915).
Az 1917-ben kitört forradalom, majd a bolsevikok hatalomátvétele után a családi vállalkozást államosították, a mester elmenekült Oroszországból. 1920-ban Svájcban telepedett le, ahol még ugyanabban az évben elhunyt.
A szakértők 71 tojásról tudnak, 62 darab vészelte át a történelem viharait. Többet az orosz kormány adott el külföldi valutáért, a ma már dollármilliókat érő tojások és más Fabergé-ékszerek szétszórva találhatók a világon. Az utolsó, hivatalosan is megerősített ár egy luxustojásért 18,5 millió dollár volt a Christie’s egyik londoni aukcióján 2007-ben. Működnek olyan cégek, amelyek felvették ugyan a Fabergé nevet, de nincs közük a családhoz. Legutóbb a bécsi Művészettörténeti Múzeumban láthatta a nagyközönség a mester mintegy 160 munkáját, amelyek a moszkvai Kreml Múzeumból és a Fersman Ásványtani Múzeumból származnak.
