Kafka írói nagyságának egyik bizonyítéka, hogy A kastély hatásából semmit nem von le a tény, hogy befejezetlen mű. Kilencven éve, 1924. június 3-án halt meg Franz Kafka, a „befejezetlen” szerző, vagy „a szorongás írója”.
Franz Kafka jómódú és népes, német nyelvű prágai zsidó kereskedőcsaládban született 1883. július 3-án. Életére és irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa általa mitikussá növelt alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért: kiváló eredménnyel végezte iskoláit, majd a jogi egyetemet. Itt ismerkedett meg Max Broddal, aki legjobb barátja, Kafka halála után pedig műveinek gondozója, kiadója és egyik leghatásosabb életrajzírója lett.
Az egyetem után egy biztosítótársaságnál kapott állást, de a hosszú munkaidő nem tette lehetővé, hogy az írás szenvedélyének hódolhasson, ezért 1908-ban a félig állami cseh munkás-balesetbiztosítási intézetnél helyezkedett el. Lelkiismeretes és megbízható hivatalnok volt, munkája közben jól megismerte a bürokrácia útvesztőit, abszurditásait, ekkor szerzett tapasztalatai, élményei későbbi munkásságára is hatottak. Kafka kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel gyötrő fantazmagóriáit és szorongásait vetette papírra.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens Kafka nem kerülte az élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Egy idő után elszigetelődött környezetétől, magányosan, önmagába zártan élt és írta műveit. Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer jegyezte el Felice Bauert, de 1917-ben végleg szakítottak, későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
Számos krónikus, valószínűleg lelki eredetű betegség, álmatlanság, migrén, emésztési zavar gyötörte, 1917-ben tébécét is diagnosztizáltak nála. Ettől fogva szanatóriumokban töltötte ideje nagy részét, és csak az írással foglalkozott, 1922-ben pedig végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy öntudatos fiatal zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám az év telén egészsége végképp megromlott, és 1924. június 3-án Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
A kastély titka
Életében csak kevés műve jelent meg, így a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novelláskötete, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélése, és talán leghíresebb novellája, Az átváltozás. Igazi felfedezése halála után következett be: Max Brod, akit a saját tehetségében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt (Amerika, A per, A kastély), majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel. A művek sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok gyötörte kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert Kafka írásaiban. Mindehhez járult egyszerű, világos, realista hangvételű stílusa, amelynek eszköztelensége fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
„Késő este volt, mikor K. megérkezett. A falu vastag hó alatt pihent. A várhegyet nem lehetett látni, köd és sötétség vette körül, a nagy kastélyt a leghalványabb fény sem jelezte. K. sokáig állt a fahídon, mely az országútról a faluba vezetett, és fölnézett a semmibe.” (Franz Kafka: A kastély)
A kastély irodalmi üzenetét nem foglalja össze az első mondat, mint A per és Az átváltozás esetében — azt azonban lehetetlen eldönteni, vajon ez a befejezetlenség számlájára írandó-e. Ez a regény a másik kettőnél is megfoghatatlanabb, homályos, „gyilkos” légkört teremtő mű. Ebből a szempontból szinte helyénvalónak tűnik, hogy nincs befejezése, mintha a elmondott események végtelen sorozatba illeszkednének, amelynek egyetlen apró szegmense valahol utat talált e regény lapjaira.
Az író jó barátja, Max Brod, aki maga is egyéni hangú elbeszélő volt, sok kiadatlan és kiadott kéziratot vitt magával Csehország német megszállásakor, 1939-ben Palesztinába, Németország pedig azért ragaszkodik a hagyatékhoz, mert Kafka németül írt. Brod azt akarta elérni, hogy a hagyaték maradjon Izraelben.1968-ban meghalt és végrendeletében titkárnőjére, Esther Hofféra hagyta a Kafka-kéziratokat azzal, hogy majd adja át azokat az izraeli államnak. Meghalt az asszony is, két lányára szállt a hagyaték, ők nem akarják átadni azt az államnak, s most pereskednek,mert a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár bírósági eljárást kezdeményezett ellenük visszamenőleg is, anyjuk ugyanis törvénytelenül adta el külföldön A per kéziratát
Regényeit többször vitték filmre, a leghíresebb az Orson Welles rendezésében 1962-ben készült A per, amelynek főszerepét Anthony Perkins alakította. Az átváltozás című Kafka-novella alapján azonos címmel opera született.
A prágai székhelyű Franz Kafka Társaság 2001-ben az író nevét viselő irodalmi díjat alapított, amelyet többek között megkapott a Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák, Philip Roth amerikai, Harold Pinter angol, Ámosz Oz izraeli író, 2003-ban pedig Nádas Péter. Halálának 90. évfordulóján Prága kettős kiállítással emlékezik az íróra: az egyik tárlat középpontjában A per című műve áll, a kiállítás másik része pedig azt mutatja be, hogyan lehet megjeleníteni Kafkát a képregények világában.
Kafka rajzolni is tudott
Bányaj János Franz Kafka rajzai címmel így írt róla: „Egy küzdelem leírása című korai elbeszélésében: „Előre nyújtott jobb lábamra támaszkodtam, miközben bal lábam ujjaival tartottam magam, mert – sokszor megtapasztaltam – csak ez a helyzet adott biztonságot” – s valóban ezt mondja a rajz. Persze továbbiakat is mond. Azt, hogy meredek a háztető, hogy fordítottan állnak rajta a cserepek, hogy az alak bal karja a kémény felett fekszik, és azon túlra mutat, míg a jobb kéz szorosan a testhez simul, a kézfej eltűnik a zsebben.”
