„Tükörjátékvilágban élünk. A tükrök egymással szemben állnak (ezek vagyunk mi és mások) és van, amelyik tükör üres.” Hankiss Elemér szociológus, irodalomtörténész és tudományos kutató minden gondolata, nem lankadó életkedve és jósága velünk marad.
„Van valami irónia abban, hogy elfogadjuk azt a tény, hogy csak akkor létezünk igazán, ha ránk irányul olyan emberek tekintete, akik csak azért léteznek, mert rájuk irányul mások tekintete (esetleg többek között éppen a mi tekintetünk.) Tükörjátékvilágban élünk. A tükrök egymással szemben állnak (ezek vagyunk mi és mások) és van, amelyik tükör üres. Ha gonoszkodni akarnék, azt mondhatnám: üresség tükrözi az ürességet és közben az az illúzió jön létre mindkét oldalon, hogy a tükrök valamit tükrözne. A semmiből teremtjük meg egymást és önmagunkat. Senkik teremtenek meg senkiket. Olyan emberek tekintetében létezünk, akik nem is igazán léteznek.” (Hankiss Elemér: Az ezerarcú én)
Hankiss Elemér Széchenyi-díjas szociológus, tudományos kutató 1928. május 4-én született Debrecenben született, édesapja, Hankiss János irodalomtörténész volt. Egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte, 1950-ben diplomázott. Ezt követően volt exportelőadó, 1953-1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa is. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, bizonyítékok hiányában felmentették.
1963-tól az Európa Kiadó angol-amerikai-nyugatnémet szerkesztőségét vezette, 1965-tól 1975-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének értékszociológiai és módszertani osztályát irányította, 1996-1998-ban az intézet igazgatója volt. 1989 és 1997 között az ELTE jogi karának Politológia Tanszékén egyetemi tanár. 1993-ban a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke lett, majd egy évvel később a szervezet elnökévé választották. 1990 és 1993 eleje között a Magyar Televízió elnökeként aktívan részt vett a magyar közéletben. Közben tanított a pesti, a szegedi és a Közép-európai Egyetemen, s több külföldi egyetem (Stanford, Georgetown, firenzei Európai Egyetem) vendégprofesszora volt. 2000 óta a princetoni The Gallup Organization tudományos tanácsadója, 2006-ig a Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Kutatási területe az 1960-as években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia. Az Érték és társadalom (1977), Társadalmi csapdák (1979), Diagnózisok (1982) és a Diagnózisok 2. (1986) című jelentős tanulmánygyűjteményeiben a magyar társadalom helyzetét vizsgálta és a jövőre nézve igyekezett előrejelzéseket felállítani.
„A cipő önmagában nem a teljes és nem az elégséges igazság, de valahogy mégiscsak az igazság lényege, középpontja, legfontosabb eleme.
Ha valakin elegáns, szép, drága, ízléses, tisztán csillogó cipőt pillantunk meg, akkor már lehet a nadrágja lompos, a kabátja gyűrött, lehet rajta rojtos farmer és lógó ing, gyűrött ballon vagy viharvert lódenkabát – tudjuk, érezzük, hogy a szakadt külső csak álca, álruha, alatta előkelőbb, polgáribb, vagy akár arisztokratább valami, valaki rejtőzik. A lompos ruha csak rejti az előkelőbb lényeget.
És megfordítva, lehet a ruha elegáns, drága, jól szabott, márkás, ha a nadrág alól koszos, félretaposott cipő kandikál ki, vége a hatásnak, az egész eleganciát hazugnak érezzük. Ha a cipő szegénységet, nyomort, ápolatlanságot sugall, neki hiszünk, nem a ruhának.” (Hankiss Elemér: Az ezerarcú én)
Ugyanezzel a szándékkal írta meg a Kelet-európai alternatívák című művét 1989-ben. 2002-es Tízparancsolat ma című munkájában arra a kérdésre keresi a választ, hogy érvényes-e ma még a tízparancsolat, és ha igen, akkor mit jelenthet a modern világban élő embernek? Új diagnózisok című tanulmánykötetében a magyar politikai rendszerváltozás (1989) tanulságait elemezte. 2012-es A Nincsből a Van felé című munkájában a legfontosabb emberi kaland, az emberi lét értelmének felkutatását helyezi középpontba. Hankiss az egyik kezdeményezője, szellemi atyja a Találjuk ki Magyarországot, illetve a Találjuk ki Közép-Európát projekteknek, s egyik alapító tagja a Szeretem Magyarországot Klubnak is.
Hiába történik meg egy országban a tudomány, a technika, a gazdaság innovációja, ha a társadalom legalább olyan fontos megújulása elmarad. A magyar társadalom ugyanis rendkívül rossz állapotban van – mondta Hankiss Elemér egyetemi tanár Röjtökmuzsajon, a 18. alkalommal megrendezett vezérigazgató-találkozón. – Ma Magyarországon mind az intézményrendszerre, mind a mentalitásra, mind pedig a magatartáskultúrára hatással van a társadalom rossz állapota. Egy egészséges és dinamikus jövőképpel rendelkező társadalom nélkül elképzelhetetlen, de legalábbis sokkal nehezebb a gazdaság megújulása – jelentette ki a szociológus.
Heltai Péterrel közösen az Új Reformkor sorozat Münchhausen báró kerestetik című harmadik kötetében a hazai közgondolkodás kiválóságait kérdezte. A kötet szerzői arra keresték a választ, hogy mit kezdjünk a nagy magyar válsággal? Hogyan jutott idáig a világ? Magyarországot miért érinti különös erővel a válság? Mert gazdaságunk már amúgy is rossz állapotban volt? Mert az ország cselekvőképességét gátolják a politikai viszályok? Hogyan lehetne kilábolni a bajból?
„Életem legnagyobb csalódását – tisztelet a kiváló kivételeknek – a magyar közélet elképesztő megromlása okozta. Az egész társadalmat megfertőzve erkölcsileg korrumpálódtak a szereplői, ráadásul teljesítményük, különösen az utóbbi években, szánalmas volt” – mondta 2010-ben a Figyelőnetnek Hankiss Elemér. Kiemelte: a most formálódó kormányzati csapatnak „súlyosabbnál súlyosabb problémák megoldására kell kidolgoznia higgadt, európai megoldásokat. S ami még ennél is nehezebb: meg kell tanulnia, hogy a sikeres kormányzásnak – sok más mellett – alapvető feltétele az átgondolt országstratégia, a kormányzási képesség és legalább ilyen mértékben az önkorlátozás.”
Hankiss Elemér munkásságáért több elismerést is kapott: 1987-ben Az év könyve-jutalom díjat kapta, 1994-ben az objektív tájékoztatás érdekében kifejtett példamutató tevékenységük elismeréseként Gombár Csabával, a Magyar Rádió korábbi elnökével együtt átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést, 2006-ban Budapest díszpolgára lett és Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima Díj egyik kitüntetettje volt, 2008-ban Hazám-, 2012-ben Bibó-díjjal ismerték el.
Az igazi bűn csak az, ha nem bontja ki önmagában mindazt a képességet, amely lehetőségként benne rejlik; ha nem fedezi fel a világmindenségben s önmagában mindazt, amit csak ő fedezhet fel.
Hankiss Elemér (Fotók: MTI, Reviczky Zsolt – nol.hu)
