A filmszínésznőként híressé vált, de feltalálóként is tevékenykedő Hedy Lamarr tiszteletére Európában ma tartják a feltalálók napját. A színésznő több volt mint korának szexszimbóluma: része volt a mobiltelefonálás technikai alapjainak megteremtésében is.
Az öreg kontinensen ezen a napon tartják a feltalálók napját Hedy Lamarr tiszteletére, aki 1914. november 14-én ezen a napon született Bécsben. Az amerikai színész- és feltalálónő nemcsak a férfiakat bűvölte el szépségével, hanem a torpedók irányítására használt frekvenciaváltású adóvevő rendszer megalkotása is az ő nevéhez fűződik.
Hedwig Eva Maria Kiesler (1914-2000) néven született, tizenhat évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett. 1933-ban feleségül ment az osztrák fegyvergyároshoz, Fritz Mandlhoz, akitől sokat tanult a modern haditechnikákról torpedókról, az irányítástechnikáról. Még ebben az évben mutatták be az Extázis című filmet,mely az első olyan film lett, amelyet az amerikai vámhatóság nem engedett be az országba, azzal az indokkal, hogy Hedy Lamarr meztelenül úszik benne, és az orgazmus jelei láthatóak az arcán.
A harmincas években – párizsi és londoni tartózkodása után – az Egyesült Államokba emigrált és ott számos hollywoodi filmben szerepelt olyan sztárokkal, mint Spencer Tracy, Clark Gable, James Stewart vagy Judy Garland. Ausztria német megszállásakor Londonból az Egyesült Államokba ment, és a Hedy Lamarr művésznevet vette fel.
Hedy Lamarr ugyan azzal szerzett hírnevet, hogy a mozi történetében az első nőként vállalta, hogy meztelenre vetkőzzék a filmben, ám nem csak azzal vonult be a film történetébe, hogy mint színésznő, először volt látható meztelenül a filmvásznon; több volt mint korának szexszimbóluma: része volt a mobiltelefonálás technikai alapjainak megteremtésében is.
Azoknak az ismereteknek az alapján, amelyeket még Ausztriában egy fegyvergyáros feleségeként szerzett, a második világháború alatt George Antheil avantgárd zeneszerzővel együtt torpedók távirányítására alkalmas rádiókészüléket fejlesztett ki, hogy így támogassa az amerikaiak harcát a náci Németország ellen. 1942-ben George Antheillel szabadalmaztatták a „Titkos Kommunikációs Rendszer”-t, amelynek lényege, hogy a frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítéstől és a zavarástól, ezzel pedig a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűsége növekedett. A találmány a véletlennek köszönhető. Antheil egy olyan művet akart szinkronizálni, amelyet 16 mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt. Ugyanezen módszerrel oldották meg a gyors rádiófrekvencia-váltások koordinálását az adónál és a vevőnél.
A csípős nyelvű színésznő így határozta meg hivatását: „Minden lány káprázatossá tudja tenni magát. Csak nyugodtnak kell látszania, és úgy kell tennie, mintha idióta volna.”
A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg, de csak 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először. A találmány érdekessége, hogy ez lett a wifi és a Bluetooth technológia működésének az alapja is.
