2017. október 21.  Szombat
Szitálás, gyenge eső 15 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Szitálás, gyenge eső 15 °C Szitálás, gyenge eső

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Heltai Jenő, Budapest költője című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Heltai Jenő, Budapest költője

Szerző: / 2016. augusztus 11. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Heltai Jenő, 1910 körül (Forrás: PIM)“Budapest költője lettem olyankor, amikor a versírás inkább a felnőttek számára való, szent időtöltés volt még.” 145 éve született Heltai Jenő A néma levente és a Kató-dalok szerzője, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért és Szomory Dezső jó barátja.

“Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot” – írta Heltai Jenőről Hegedűs Géza.

HELTAI JENŐ: ARS POETICA

Költő, ne légy szemérmes!
Az első sorba állj!
Na várj, míg valaki kérdez,
Ordítsd ki, hogy mi fáj.

A szíved tedd tenyeredre
S akárhogy bánt a fagy,
Pőrére meztelenedj le,
Mutasd meg, hogy ki vagy.

Ne várj, míg valaki kérdez,
S torkodba fojtja a szót,
Azért se fogd be a szádat,
Üvöltsd, mint tíz Behemót.

Ne törődj a ronda tömeggel,
Ha mérge szívenharap,
Éjből fakad a reggel,
Homályból kel föl a nap.

Keményen állj, sose dőlj meg
S bármily keserű a kehely,
Fenékig ürítsd ki, dögölj meg,
De holtig énekelj! 

Önéletrajzában így írt pályakezdéséről: “Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam a meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született Magyar Hírlap szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam: fölcsaptam humoristának.” Könnyed, szellemes írásai, a nagyvárosi lét jellegzetes alakjait, hangulatát megörökítő romantikus-ironikus versei hamar népszerűvé tették. 1892-től A Hét című lap munkatársa volt, s itt honosította meg a verses publicisztikát.

Heltai Jenő Kossuth-díjas író, költő 1871. augusztus 11-én született Pesten. Az 1890-es évek végén több budapesti lap tudósítójaként Párizsban élt, majd a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott. A századfordulótól kezdve jelentek meg novelláskötetei (Lou, Scherzo, Írók, színészek és más csirkefogók, Színes kövek, A tündérlaki lányok), amelyeknek szereplői többnyire bohémek, gödröcskés állú, gömbölyű színésznők, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok. Ugyanezek az alakok tűnnek fel regényei, kisregényei lapjain is (Az utolsó bohém, Family Hotel, VII. Emmanuel és kora, Jaguár).

“Budapest költője lettem olyankor – írja visszaemlékezésében –, amikor a versírás inkább a felnőttek számára való, szent időtöltés volt még. Mi, éretlen, illetlen kölykök: Ignotus, Makai Emil meg én csak szemtelenül belekotyogtunk Kiss József, Reviczky, Komjáthy, Endrődi Sándor, Szász Károly, Lévay József és Tóth Lőrinc előkelő, nemes verseibe… Mi egy új világnak a gyermekei voltunk már. Egyszerűbbek, természetesebbek, kevésbé fennköltek, mint ők, az az új, amit ők hoztak, számunkra elévült már.”

“Megbízhat-e az író abban, hogy adatai ennyi idő elmúltával is hitelesek-e még, hiszen a világ azóta többszörösen fölfordult, sok minden elértéktelenedett, romba dőlt, elpusztult. Hatvan évig ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. Beszélni nem szerettem. Irtóztam a hangzatos szavaktól, ömlengéstől és az olcsó gyöngédség fitogtatásától. Barátaimat jobban szerettem, mint ők engem. Nem értettek meg, nem is fáradoztak azon, hogy megértsenek. A humoristán nincs áldás. Annak az a fontos, hogy nevessenek rajta.”

Heltai Jenő, Bródy Sándor és Makai Emil (Fotó: monty.blog.hu)

1902-ben tartalékos tisztként szolgált, 1903-ban a Pesti Hírlap munkatársa lett. Érdeklődése egyre inkább a színpad és a kabaré felé fordult: a szerelem, a megcsalás, a kalandok témáját körüljáró vígjátékait (Az asszony körül, Az édes teher, Naftalin, A masamód) több színház is műsorára tűzte, kabaréjeleneteivel és dalaival a könnyű műfaj mestere lett, az ő egyik kupléjának köszönhetjük a mozi szót a nehézkes mozgófényképszínház átalakításával. Nagy sikert aratott Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához írt szövegeivel, a “Kék tó, tiszta tó” kezdetű dalt mindenki ismeri.

Egy ideig a Modern Színház Cabaret művészeti vezetője, majd a Vígszínház dramaturgja volt. A Vígszínház 1896. május 1-jén a város szélén, üres telkek és gyárak szomszédságában nyílt meg. A társulatot, Ditrói Mór művészeti igazgató jórészt Kolozsvárról szerződtette. Hegedűs Gyula, Varsányi Irén, Góth Sándor, Szerémy Zoltán és a többiek természetes játékát csakhamar megkedvelte a közönség. Kezdetben francia bohózatok játszottak, igazi sikert magyar szerzők – Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Heltai Jenő, Szomory Dezső – színjátékaival arattak.

“Ennenmagának él mindenki, és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, adás-vevésben, hivatalos ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy, és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod meg azt, amit magad adsz magadnak. Szerelem? Hívságos próbálkozás, őrültek nagy hajtóvadászata, amelyen rengeteg vad kerül terítékre, de az igazi soha nincs köztük. És ez a szörnyű hajtóvadászat a vadász temetésével végződik.” (Heltai Jenő: Álmokháza)

“Az író, Heltai, maga.”

Az I. világháborúban haditudósítóként hosszabb időt töltött Isztambulban, a háború után volt a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke, az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója. Élete első 52 évében több tucat vagy inkább több száz nőbe – híres vendége volt a pesti éjszakai kluboknak, és nem vetette meg az utcalányok által kínált kalandokat -, a következő 34 évben már csak egybe volt szerelmes.

A Vígszínház előtt állnak középen: Heltai Jenő, Faludi Jenő, Erényi Nándor és Faludi Miklós, Budapest, 1905 (Fotó: OSZK)

1927-ben műfordítói munkásságáért megkapta a francia Becsületrendet. 1929-ben a Belvárosi Színház, majd három év múlva a Magyar Színház élére került. A fasizmus erősödése aggodalommal töltötte el, a mesék világába menekült. Ekkor keletkezett máig legtöbbet játszott darabja, az 1936-ban bemutatott A néma levente. Heltai új novelláiról Schöpflin Aladár így írt a Nyugatban:

“Az író, Heltai, maga. Az apró történetek mögött ott látjuk őt, minden sorban benne érezzük finom mosolyát, amellyel kicsit felülről, de nem gőgösen, hanem az okos ember megértésével nézi ezt a világot és ennek a világnak dolgait. Semmit nem vesz tragikusan, még nagyon komolyan sem. Színjáték minden, nincsenek tragédiák és komédiák, csak tragikus és komikus pózok vannak. Minek búsulni? Minek kacagni? Mosolyogni kell mindenen – minden emberi dolognak a teteje egy mosoly. Nem jókedvű, hanem derült, nem gúnyos, csak ironikus. Ki kell küszöbölni mindent, ami erőszakos, minden szélsőséget, szenvedélyt. A fő az egyensúly, semmit sem szabad annyira közel engedni, hogy ezt az egyensúlyt megzavarja.”

A második világháború alatt bujkálnia kellett, rövid időre fogságba is esett. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották, 1949-ben ismét hosszabb időt töltött külföldön, elsősorban Londonban. 1955-ben mutatták be utolsó mesejátékát, a Szépek szépét. 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, de a kitüntetésnek nem sokáig örülhetett, ugyanezen év szeptember 3-án meghalt. Halála után jelentek meg töredékes visszaemlékezései Színes kövek címmel.

Heltai Jenő író, költő és felesége, Gách Lilla színésznő (Fotó: PIM)

Heltairól a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg Hegedűs Géza életrajza, amiben így ír: első verseskötete, a Modern Dalok a múlt század végén jelent meg, utolsó, búcsúverse 1957-es keltezésű. A két dátum között egy sokműfajú alkotó és jelentős kultúrpolitikus egymástól elválaszthatatlanul egységes, csaknem áttekinthetetlen méretű életműve teljesedett ki.

“Ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam, éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban, itthon és külföldön is találkoztam kis és nagy emberekkel, becsületesekkel és csalókkal, szép és gonosz nőkkel… s mindebből talán egy-egy figurát tudok csak megvilágítani…” – írja öregkori vallomásában, szerényen elhallgatva, hogy ő teremti meg a magyar kabaréköltészetet, hogy Kató-verseivel új korszak kezdődik irodalmunkban, hogy novelláinak legszebb darabjai a műfaj hazai legjobb remekei közé tartoznak, hogy regényeiben a bohémvilág, a balkáni uralkodók kisszerű machiavellizmusának ábrázolásával utat mutat a magyar persziflázs-regénynek, hogy egyike legsikeresebb színpadi szerzőinknek, aki az újromantikus versesjátékokat új életerővel töltötte meg, s A néma leventé-vel ma is, most is telt házat teremt színházainkban.

Az izgatottan úttörő, folytonosan kezdeményező Heltainak a költők között sajátos helyet jelöl ki az, hogy biztonságosan csevegő újságíró és novellista, a novellistának viszont bravúros hátteret ad, hogy gyakorlott drámaíró, és mindehhez az esztétikai erényhez járul egy ritka és fontos etikai erény: Heltai bármit írt, átsüt rajta az emberi jóság. A Heltai-életmű sokfélesége más-más műfajban más-más jelentőségű.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek