„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl…” Benedek Elek, „a nagy mesemondó” születésnapján ünneplik Magyarországon a magyar népmese napját.
A népmese napja Magyarországon
A magyar népmese napját Benedek Elek, a nagy mesemondó születésnapján 2005 óta ünneplik. A nap célja, hogy felkeltsék a szülők figyelmét: mesélni, történeteket elmondani, akár fejből vagy mesekönyvből felolvasva örömet okoz a gyerekeknek, és segíti, hogy szülő és gyermeke között szeretettel teli, bensőséges kapcsolat alakuljon ki.
„Én csupán a nép mesemondó fia vagyok” – írta Benedek Elek, aki 1859-ben született az erdélyi Kisbaconban. A budapesti bölcsészkar elvégzése után újságíró lett. 1889-ben Pósa Lajos költővel, meseíróval indították útjára az első valóban irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az én újságomat, később, 1909-től Sebők Zsigmond meseíróval közösen szerkesztették a Jó pajtást.
1885-ben adta ki a Székely Tündérország, majd a Székely mesemondó című köteteket. 1896-ban a millenniumi ünnepségekre jelent meg igazi szívügye, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, amely négyszáz történetet, általa összegyűjtött meséket és mondákat tartalmaz, és korának legnagyobb példányszámot elért sikerkönyve lett. Ifjúsági könyvsorozatának címe Kis Könyvtár volt, amely később Benedek Elek Kiskönyvtára címen jelent meg.
Gyerekeknek szánt verseket, leányregényeket, meseátdolgozásokat adott közre nagy hozzáértéssel, esztétikai igényességgel (Ezeregyéjszaka, Grimm legszebb meséi). 1921-ben végleg hazatért Kisbaconba, és szerkesztője lett a Cimbora című ifjúsági lapnak. Ő volt a gyerekek Elek nagyapója, aki kiterjedt levelezést folytatott „unokáival”. 1929. augusztus 17-én Kisbaconban érte a halál.
„„ITT A VÉGE”
Aztán, mondhatnám egyik mesebeli hősöm nevével – „többsincs”. De vajon van-e okunk a zúgolódásra? Kétségtelen, hogy sok jó magyar mese s monda elpusztult vagy alig érthető töredékességben maradt ránk, de a magyar népmeseköltés így is dicsőséggel állja meg az összemérést a világ bármelyik népének meseköltésével. A magyar nép az ő kiváló, magát minden más néptől megkülönböztető tulajdonságait beleöntötte a meséibe is. Képzelete merész, magasan szárnyaló, de a szertelenségtől, túlcsapongástól megóvja egészséges esze járása; humora kifogyhatatlan, ötletei elmések; a szabadszájúságot nem szereti, a szemérmetességet, az erkölcsi érzést csak nagy ritkán sérti meg, s egy dologban különösen fölötte áll minden mesemondó népnek: ez a mesék kompozíciójának kereksége, mondhatnám: művészi tökéletessége. Add reá az irodalmi formát, de ne bántsd az ő népi karakterét: s a magyar népmese irodalmi munka hatását teszi reád.
Mire vállalkoztam én valóképpen?
Erre:
Megőrizvén a mesék s mondák igaz népi karakterét, irodalmi köntöst adni rájok, hogy bátorsággal léphessék át minden magyar ház küszöbét; hogy a honfoglalás ezeredik esztendejében átadjam a magyar nemzetnek a magyar nép ezerévi meseköltését; átadjam oly formában, hogy azt öregek, ifjak lelki haszonnal s gyönyörűséggel olvashassák; hogy a magyar népmese segítségére legyen az iskolai oktatásnak s kedves, szívesen látott barátja a gyermekes házaknak.” (Benedek Elek: Magyar Mese- és Mondavilág – részlet)
A népmese napja rendezvényéhez 2005 óta évente több mint 100 intézmény és szervezet csatlakozik saját programokkal Magyarországról és a határon túlról egyaránt. 2012. szeptember 30-án Budapesten, az I. kerületi Döbrentei utca 15-ben megnyitotta kapuit a Mesemúzeum és Meseműhely, amelynek ötlete Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőtől származik.
A népmese napja alkalmából évente konferenciát rendeznek, amelyet az elmúlt két évben határon túli helyszíneken tartottak, az idén pedig Kecskeméten.
