„A szemerkélő eső kísértetiesen beleürül a konyha kővizenyősségébe, és az ajtó (vasból van) fényesen és nedvesen csillog” Művek, melyekben a 93 éve született Jack Kerouac a buddhista életfilozófiáját fejezi ki hosszabb vagy rövidebb elbeszélés formájába.
Allen Ginsberg narratív meditációként, „egy tyúk, egy kakas, egy galamb, egy macska, egy csivava… és egy elragadó, elragadott drogos nő” leírásaként jellemezte a Tristessa című kisregényt, melyben Jack Kerouac (1922. március 12. – 1969. október 21.) először próbálta elbeszélő formába önteni buddhista életfelfogását.
„Kerouac teljes életműve az utazásról szól, ám önmagában is utazás. Utazás a szinte határtalan észak-amerikai kontinens peremén hullámzó óceánok, a nyüzsgő nagyvárosok, a nyugalmat árasztó benzinkutak és vasútállomások között, ugyanakkor Kerouac utazása elvisz minket a lélek, az örökkévalóság, a mindenség mélyébe is.” (A Tristessa költőjének útjai – Galamb Zoltán utószava)
A Tristessában fellelünk mindent, ami Kerouac prózáját jellemzi és jellemezheti. A spontán, legalábbis annak feltüntetett narrációt, a prózaköltemények módjára áradó, csodálatos mondatokat, a halál és szerelem nyomorúsággal és drogfüggőséggel súlyosbított, mégis felemelő motívumait.
A kisregény mellé e kötetbe még egy, témájában és stílusában némileg elütő, végkicsengésében azonban a Tristessára rímelő novella, A szőke bombázó is bekerült, a két írás ugyanis együtt, egymást kiegészítve a Kerouac írói-filozófiai kiteljesedéshez vezető út első mérföldkövének tekinthető.
E könyv két olyan, a Dulouz-legendába illeszthető írást foglal magába, amely Jack Kerouac buddhista életfilozófiáját fejezi ki hosszabb vagy rövidebb elbeszélés formájában. A Tristessa egy lerobbant, drogfüggő mexikói prostituált története, akit megszépítenek, szinte túlvilágivá emelnek a magasztos és csodálatos költői leírások, míg A szőke bombázó legfőbb tanulsága: a közönséges testi vonzalmat is felülírhatja az élmény, hogy a vágy amúgy alantas tárgya ugyanannak a lényegnek hordozója – emberi lény.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
„– Mi a véleménye? Az egész csak álom?
– Mármint micsoda?
– Az élet.” (Jack Kerouac: A szőke bombázó)
A sajátosan kerouaci nyelvezet éppúgy élvezetes egy szegényes, mégis meghitt szobabelső, mint a mocskos, nyomorúságos utcák, vagy épp a végtelen amerikai utak, a várakozó feszültséggel teli utazás ábrázolásakor. A történetek témáihoz ugyanis oly magas szintű költői érzékenység és nyelvi, képi tudatosság párosul, amely vitathatatlan, időtlen értéket kölcsönöz Kerouac műveinek.
„Képzelj el egy gyönyörű lányt New Yorkban, virágos szoknya van rajta, à la New York, meg rózsaszínű Dior kasmírpulóver, az ajka és a szeme igéző, ahogy az egész lénye is az. Itt, ezen a vidéken ugyanez a lány szegényszagú, melankolikus ruhákat viselő indián hölggyé redukálódik.”
