„A vers szeretete a gyerekkorban, a magyar irodalomba vetett hitem a rég elmúlt ifjúságban gyökerezik.” Szecessziós stílusú textíliáiból, meséiből, gyönyörű verseiből árad a nőiesség. 130 éve született Lesznai Anna költő, író, iparművész.
Költő, író, iparművész, szeretetreméltó, szeretetet árasztó személyiség volt Lesznai Anna, akinek már-már feledés homályába merült alakja, noha az első versei a Nyugatban jelentek meg 1908-ban, az utolsó nagy művét, a Kezdetben volt a kert című családregényét pedig, amit közel harminc évig írt, meg nyolcvanegy éves korában, 1966-ban, halálának évében adták ki. Mesék szerzője, illusztrátora, gyönyörű textilek, hímzések tervezője, alkotója, kora egyik legeredetibb gondolkodója, az 1915-ben alakult Vasárnapi Kör meghatározó tagja, a Nyolcak tiszteletbeli tagja, lebilincselő regény írója, új hangon megszólaló költő.
Eltévedt litániák című verseskötetét Ady Endre üdvözölte: „Lesznai Anna könyve magyar asszony-ember testvéreinkhez kötött reménységeinknek dokumentuma s egy kicsi szimbóluma. Itt a bátor asszony, kinél a bátorság nem új kalap, nem hisztéria, nem furcsa parfüm, nem kedv-lohasztó férfiaskodás. Embersége, emberi bátorsága egy asszonynak, aki már nemcsak úgy csinálja, de úgy is érzi az életet a maga asszonyi ereje szerint, mint mi”. Lesznai Anna pedig több Ady-kötet címlapját tervezte, és megszőtte-hímezte a fogalommá lett Ady-párnát. Lesznai később maga is támogatta a fiatal tehetségeket, figyelemmel kísérte József Attila és Radnóti Miklós pályáját.
Lesznai Anna Moscovitz Amália néven született Alsókörtvélyesen, 1885. január 3-án egy földbirtokos dzsentri családban. A Felvidéken, Körtvélyesen töltött gyermekkora egész életre szóló élményt nyújtott neki. Életművének alfája és ómegája, örök ihletője volt a kert, a körtvélyesi „kastély” és a környező táj, de személyes életének legjelentősebb eseményei is itt játszódtak le.
Hímezni a falusi asszonyok tanították meg, de 1904-től Budapesten, a Mintarajziskolában és Bihari Sándor magániskolájában is tanult, 1907-ben pedig Párizsban, Lucien Simon magániskolájába járt. Iparművészeti tanulmányait később Berlinben, majd Bécsben is folytatta. Maga is tanított 1938-ban Orbán Dezső magániskolájában, majd 1939-től kezdődő amerikai emigrációjában.
„A vers szeretete a gyerekkorban, a magyar irodalomba vetett hitem a rég elmúlt ifjúságban gyökerezik. Hat évtized elmúlása után is az verseltet, amit onnan hoztam magammal. Ma is kiárad a szívem, és ma is egy percnyi öröklétre vágyom.” (Lesznai Anna)
Egyszerre volt költő és iparművész
Irodalmi működésének első színtere a Nyugat volt, ahol unokatestvére, a folyóiratot alapító Hatvany Lajos (író, kritikus, irodalomtörténész, irodalomszervező) ösztönzésére publikált. Majd sorra jelentek meg verseskötetei, 1909-ben a Hazajáró versek, 1918-ban az Édenkert és 1922-ben az Eltévedt litániák.
Egyszerre volt költő és iparművész. Verselt és (költői) meséket írt. Hímzéseket tervezett és kivitelezett népi, szecessziós stílusban. A kehely, váza vagy a kőkorláton álló virágtartó Lesznai korai hímzésterveinek uralkodó motívuma. Ez az elem fogja össze a kompozíciót, ebből nő ki a virágokat, gyümölcsöket, leveles ágakat és indákat ötvöző csodabokréta, csokor. A virágcsokor, a virágtő, a kehelyből vagy vázából, ritkábban bőségszaruból, kibomló növények gyakran a misztikus világfára asszociálnak, melyet Lesznai világképének szimbólumaként használt ebben az időszakban. Ezeket a terveket gyakran kiegészíti állatornamenssel, főképpen madarak stilizált formáival. Ezek az égő színekben burjánzó virágok, ornamensek ott vannak könyvborítóin is, érzelmi azonosulásának jeleként. Miként meséi szövegében és illusztrációiban is feltűnnek a körtvélyesi emlékek, életművének kiemelkedő szegmensét alkotva.
A Nyolcak művészcsoport tiszteletbeli tagjaként 1911-ben részt vett a társaság első kiállításán, akkor is jellegzetes, népi ornamentikájú hímzéseit mutatta be. Az általa alapított, terveit megvalósító manufaktúra alig győzte teljesíteni az európai megrendeléseket.
Barátságban, szoros kapcsolatban állt a kor jeles művészeivel, Kaffka Margittal, Balázs Bélával, Lukács Györggyel. Csodálta a körtvélyesi kúriát gyakran meglátogató Rippl-Rónai József munkásságát. Lesznai Annát a barátok, Adytól Kaffka Margitig és Balázs Bélától Lukács Györgyig csak úgy hívtak, hogy Máli. És „Máli tűzijátékát rendezte a szeretetnek. Ez a nő, mondta egyszer Balázs Béla, olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni.”
„Asszonnyá értem, okmánynyelven kétszer elváltam és háromszor mentem férjhez, de nagyjából mindig jól jártam” – írta naplójába a művésznő, aki az avantgárd művészetet támogató irodalmárok mellett – második férje, Jászi Oszkár révén – polgári radikális értelmiségi csoportokkal is kapcsolatba került. Jászival 1913-ban kötött házasságot, 1919-ben azonban elváltak, és Lesznai, mivel részt vett a Tanácsköztársaság művészetpedagógiai terveinek kidolgozásában, menekülni kényszerült. Bécsből csak 1930-ban tért haza második férje, Gergely Tibor festőművész feleségeként.
Művészetében a korai virágornamentikát felváltották a húszas évekbeli falusi életképek, keleti motívumok, akvarellek. A mesélő falusi életképek periódusa Lesznai naplóbejegyzése szerint 1927-ig tartott. Az 1929-31 közötti időszakban alkotói krízis, művészi vákuum következett, amely egészen az amerikai évekig tartott.
Amerikába 1939-be emigrált. Művészetpedagógiával és családregényének, a Magyarországon csak 1966-ban, halála évében megjelent Kezdetben volt a kert című könyvének írásával foglalkozott. Ekkori verseiben a letűnt ifjúság utáni nosztalgia, a szülőföld, az otthon iránti vágyódás fejeződik ki.
Ez a vágy kényszeríttette, hogy élete végén kétszer is Budapestre látogasson. Még sajtó alá rendezte válogatott verseinek kötetét, de ifjúságának színterét, Körtvélyest már nem látogathatta meg. 1966-ban halt meg New Yorkban, hamvait – végakarata szerint – hazahozták.
